Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-31 / 22. szám

nagy templomot a szombati ulcában nt. Mindszenti Sámuel levén első lelkészök. 5-a. Hány személy vagyon az árva ekklézsiában ? Ad 5-um. Eleitől fogva a Praedecessoraink Instantiaíkban mindenkor exponállak erői. Nekünk a conseriptióhoz nehéz módunk levén, úgy tartjuk, hogy vagyunk ötezeren a pápistákat és Iuthranusokat nem vizsgálhatván. 6-a. Hány mértföldi óra az hova járnak az Isten szolgálatára ? micsoda helybe ? Ad 6-um. Aranyosra egy jó mértföldnyire és Szönyre gyalog egy óráig. 7-a. Megvan-e az elvett templom s volna-e erej a fellepitésére. Ad 7-um. A templom és az oskola elhányatott, és a franciscanusok klastromához aplicaltatott, de oskola vagyon alkalmas épületü, és ha a felséges Úr Isten királyunk szivét arra hajtaná, hogy ezen árva ekklézsiának templom építésére szabadságot engedne, volna ereje újnak felállítására. 9-o. Ki temeti el halottaikat? ki kereszteli gyermekeiket? és ki esküdteti a házasokat? Mi a szokás ? Ad 9-num. Az halottakat a lakosok énekszó nélkül temetik stólát azoktól a plébánusnak nem fizetvén, csak neveiket, tartozván a plébánusnak denunciálni. Gyermekeiket keresztelésre, és az házasokat az copulátióra deposita ordinaria stóla Aranyosra szokták kivinni, egyebek pedig a komáromi plébániám vittetik véghez stólát úgy ezektől, mint az Aranyosra vittektöl a keresztelésért vesz a plébánus 17 krt. Egyházkelőért 7 krt, halottaktól semmit sem. Amott ministraló személynek 3 kr. A Copulatio ára 1 frt. Avatas 7 kr. Gyerlyagyujtónak 3 kr. Költ Komáromban Die 15-a Aug. 1774. A föntírt árva ekklézsiának Elöljárói és Gondviselői Madary István mp. Sepessey János, Cseppán János. (Vége köv.) ISKOLAÜGY, ASZÓD, 1863. május 18-kán. E lapok 20-ki számában a „Szirák'M cikket örömmel olvastam. Örömmel az elejét, mert abból egy jeles tanitót tanultam ismerni és becsülni ; — de örömmel olvastam a végét is, — nem ugyan tartalmáért, mely örvendetesnek épen nem mondható, hanem azért, mert a derék cikkiró nem félt a fejbetöréstöl, s az ügy érdekében megmondotta az igazat. E cikk ösztönzött engem arra, hogy a népnevelés szent ügye érdekében, tulajdon tapasztalásom nyomán, én is pár igénytelen szót szóljak. Nem én fedeztem fel, hanem mindenki, kit az ügy érdekel, tapasztalhatta, s tapasztalta bizonyosan, hogy népiskoláink nem mindenütt kielégítők, — vagy igazabban mondva, sok helyen egyáltalában kinemelégitök. Honnan van ez? Sokan a nép indolentiáját okozzák, s ennek tulajdonítják a sajnos eredményt. S igaz, hogy a népet sok helyütt ilyennek tapasztaljuk. De ez, nézetem szerint, nem ok, — ez okozat. — Hogyan ne legyen a rosszul nevelt nép indolens. A baj kúlforrásának másutt kell lenni. Az iskolák megvannak, a tanítói állomások be vannak töltve, -- s még is néhol valóban borzasztó eredmény. — Igaz hogy e tekintetben soknak másképen kellene lenni; — ismerem e tekintetben is és méltánylom a panaszokat: nem alkalmas tantermek, — csekély tanítói fizetések, — tanitó képezdék hiánya stb. De kellő és erélyes felügyelet mellett, azon erővel s azon eszközökkel, melyekkel birunk, még is több eredményt lehetne s kellene felmutatni, mint a mennyit sok iskolában látunk. Nem akarom állítani, hogy egészen és kizárólag, hanem tapasztalásom szerint nagy részt, a kellő felügyelet hiánya okozza azt, hogy sok iskola oly sajnálatos állapotban teng. Ugyan is azt tapasztaltam, hogy: 1. Az esperességek a körlelkészek választásakor nem veszik eléggé tekintetbe azt, mily fontos ezen hivatal, s rendesen a legfiatalabb s igy a legkevésbbé tapasztalt s koruknál fogva legkevésbbé tekintélyes lelkészekre tolják e hivatalt, mint terhet; — s innét van, hogy lassanként csakis tehernek fog e hivatal tekintetni, s nem egyszersmind megtiszteltetésnek is. 2. Nem félvén a fejbetöréstöl, ki merem mondani, hogy némely helyütt a lelkész nem ügyel fel eléggé az iskolára, akar hanyagságból, akar azért, mert nem tudja vagy restelli a hanyag tanitót kötelességére utasítani, nem akarván vele civódni, — vagy talán ö is fél a fejbetöréstöl. 3. Az esperességek nem elég erélyt fejtenek ki, hogy a végképen alkalmatlanoknak bizonyult tanítók elmozdittassanak s jobbakkal pótoltassanak, hanem balul értelmezett s rosszul alkalmazott irgalmasságból, — azért hogy kenyere megmaradjon annak, a ki arra érdemetlen megengedik, hogy az ilyen egy egész nemzedéket tönkre tegyen. S még sem fordittatik kellő ügyelet arra, hogy tanitó választáskor ne alkalmaztassák oly egyén, ki a kivánt képességgel nem bír. 4. A népnevelésre nézve nagyon hátrányosnak tapasztaltam, hogy néhol a tanitó egyszersmind jegyző is; — és pedig nem csak azért, mert ezen két hivatalnak lelkiismeretes betöltésére egy egyén phisice elégtelen, — hanem, mert az ilyenek — exceptis excipiendis — rendesen inkább jegyzőknek mint tanítóknak szeretik magukat tekinteni. Mind ezen elősorolt bajokon segíteni nem tartozik a lehetetlenségek közé. Egy kis eréllyel és jó akarattal keresztül vihetjük a szigorúbb iskola felügyeletet, s én hiszem, hogy az eredmény örvendetes lesz. Nevezetesen : 1. Ne válasszuk körlelkészül mindig a legfiatalabb lelkészeket, mint ez néhol történik. Ne tekintsük ezen hivatalt csak tehernek, s ne mint ilyet toljuk azt olyanokra, kik legfiatalabbak lévén — mint mondani szoktuk — még nem szolgáltak s terhet nem viseltek; — hanem tekintsük azt mint megtiszteltetést, s mint ilyet adjuk az érdemesebb, tapasztaltabb, tekintélyesebb lelkészeknek, annyival inkább, 44