Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-31 / 22. szám

mert a körlelkész sok tekintetben a lelkésznek is felügyelője. Ha csak tehernek tekintjük, mindenki igyekezni fog szabadulni tőle, — s a hol lehet könnyebbít a terhen, — de a megtiszteltetés kötelez. Igaz hogy fa'radsa'gos is és nem jövedelmező e hivatal, de, fontosságánál fogva, megtisztelő is, s mindenesetre jutalmazó azon öntudat, hogy a körlelkész, ha hivatásának igazán megfelel, az egyház és emberiség ügyének igen hasznos szolgálatokat tesz. — A tapasztalt és tekintélyes körlelkésznek hivatalos tudósítása nyomatékosabb és igy eredménydűsabb is lesz, s talán megszüntetendi azon nem helyeselhető szokást, mely szerint az esperességi gyűlések a körlelkészi tudósításokat gyakran csak felületeden tárgyalják, s nem ritkán elhangzik a körlelkésznek oly fontos jelentése is, mely rögtöni és erélyes intézkedést igényelne. A tapasztaltabb, érdemesebb, tekintélyesb köklelkésznek intése, dorgálása, rendre utasítása egy részt hatásosabb lesz a hanyagabb tanítókra, más részt e felöli jelentése könnyebben kieszközli az esperességnél is a javilhatlanok irányában alkalmazandó szigorúbb rendszabályokat. 2. A lelkészek, mint helybeli iskola felügyelők, járjanak el híven és lelkiismeretesen e kötelességükben. Tudom én, hogy a lelkész és tanitó egyiránt munkások az Úr szőlőjében ; — de azt is tudom, hogy a lelkész természetes és törvényes felügyelője az iskolának és tanítónak, s kell hogy az legyen. Ismerem azon nem ritkán felmerülő kellemetlen körülményeket is, melyek a lelkésznek e kötelesség gyakorlását nehézzé és kellemetlenné teszik; de azt is tudom, hogy a kötelességet sohasem szabad akar a kényelemnek akar a személyes tekinteteknek feláldozni. Azért a lelkészek az egyház szent ügye ellen vétkeznek, s többet ártanak a népnevelés ügyének, mint sokan tán gondolnák ha az iskolafelügyelését elhanyagolják, ha a tanítóktól tanácsukat, segítségüket, úlmutatásukat, bátorításukat, buzdításukat, — vagy, a hol kell, intésüket s rendreutasitásukat megvonják, — ha az értelmetlenséget s tapasztalatlanságot útba nem igazítják, a hanyagságot pedig szó nélkül elnézik. Egyik kifogás, melvlyel a hanyag tanítók takaróznak, az: hogy az iskola nem bir taneszközökkel. A lelkész e hiányon is legkönnyebben segit, ha e körül némi buzgalmat fejt ki. Ha az egyház pénztára, vagy az illető szülök nem bírnák megszerezni a taneszközöket, bizonyosan fog találni minden lelkész saját egyházában oly buzgó jóltevöket, kik e célra készséggel fognak áldozni. A másik kifogás, melyet a hanyag tanítók rendesen mentségül hoznak fel, az: hogy a gyermekek igen rendetlenül járnak fel az iskolába, — hogy későn jönnek fel, korán elmaradnak, s a rövid iskoláztatás alatt is sokszor mulasztanak. Ezen bajon is a lelkész erélye sokat segíthet. írja össze, illetőleg vonja ki az anyakönyvből az iskolakötelesek névsorát, s járjon utána, hogy ezek fel is küldessenek az iskolába, — s fáradságának sikere bizonyos. Én legalább azt tapasztaltam, hogy a mely egyházban erélyes lelkész és jó, szorgalmas tanitó van, olt az iskolakötelesek is rendesen feljárnak az iskolába, — s csak is hanyag tanítóktól hallottam azon mentséget, hogy a gyermekek azért nem tudnak semmit, mert nem járnak az iskolába; — de nem említik ám fel azt, a mit viszont a szülök mondanak, hogy t. i. azért nem járnak fel, mert az iskolában ugy sem tanulnak semmit. 3. Az esperesség szigorúan ellenőrizze a tanitóválasztást. Ez szent kötelessége. Vizsgáltassa meg a választandót vagy választottat, mielőtt rendes hiványnyal látná el, ha vájjon bir e kellő képességgel a tanítói hivatalra; — és pedig nemcsak a körlelkész vagy esperes, hanem vagy az esperességi gyűlés, vagy e célra kinevezett választmány által. — Van ugyan erre világos utasítás is, de ez tudtommal vagy épen nem, vagy csak igen felületesen szokott végrehajtatni. Ha pedig a már alkalmazott tanítók közül valamelyik több éveken át végképen alkalmatlannak, vagy hanyagságában megrögzöttnek bizonyult be, az istenért, ne engedjük, hogy egy érdemetlen egyén miatt egész egyház és az egyháznak egész nemzedéke szenvedjen. Vegyük szívünkre ne csak az elmozditandónak sorsát, hanem egyszersmind gondoljuk meg, mi káros és ártalmas, talán nemzedékekre kiható következései lesznek annak ha elnézök leszünk. Én az ilyen elnézést nem keresztényi szereteten alapuló, hanem bűnös elnézésnek tartom. Lehetetlen hogy Krisztus ilyen szeretetet, ilyen keresztényi türelmet tanított volna — sőt az ellenkezőt tudom. 4. Az esperességek határozottan mondják ki, hogy a tanitó egyszersmind jegyző nem lehet, s eszközöljék, hogy e káros viszásságnak megszüntetését az egyházkerületek és az egyetemes gyűlés a világi hatóságnál is szorgalmazzák. Meg vagyok győződve, hogy e tekintetben a világi hatóságnál előzékeny készségre fogunk találni. Sokat lehetne még e tárgyról szólni; — én csak a fennebbiekre kívántam ezúttal az illetőket figyelmeztetni, mint olyanokra, melyeknek kivitele hatalmunkban van és semmi nehézséggel nem jár. Azért mindnyájan, kiknek hivatásunknál s hivatalunknál fogva a népnevelés ügyével foglalkozni kötelességünk, vegyük lelkünkre ezen szent ügyet, ne resteljünk azzal bajlódni s abban fáradozni, s megfogjuk látni fáradságunk édes gyümölcsét. Azért felkérem á lelkeseket, legyenek apostolai ezen ügynek ott, a hol kell. B. Podmanicky Ármin. A SOPRONI EGYH. KERÜLETI EV. LÍCEUMNAK UJABB JÓLTEVÖI. Minél bizonyosabb az, hogy anyagiakban szegény egyházunk közintézetei csak az egyes híveknek meleg részvéte s áldozatkész buzgósága mellett állhatnak fenn s indulhatnak mindinkább gyarapodó virágzásnak, annál szentebb kötelesség az illetők részéről, hogy a vallásos buzgóságnak tettekben nyilatkozó nemes példáit bemutassák az egyház közönségének. A hálás kegyeletnek szívbeli adóját kívánom leróni, midőn tisztelt szerkesztő urat felkérem, szíveskedjék becses lapjában helyt engedni jelen közlésemnek, melyben a soproni egyházkerületi lyce-