Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-10 / 19. szám

mult évi jegyzökönyve 34. pontját, melyben a mélt. főegyházi tanácsnak, a püspöki lak Kolozsvárra áttétele iránti határozatát magáévá téve, arra részéről is béfolyni Ígérkezik. (Yége köv.) KÜLFÖLD. Mester Ede kalarási gyógyszerész levele Fördős Lajoshoz, Celder Márton arcképének kiadása s a missió javára fordítása iránt. Különösen tisztelt ntiszteletii úr! Azt mondja Hoseás „Elvesz a nép, mely tudomány nélkül való," — arra tanit a történet, hogy elsatnyul a nemzet, mely nem okul saját múltján, elhagyja szunnyadni az isteni szikrát keblében, és nem figyel választottai s a kor intő szavára. Evek múlnak, mióta nemzetünk vegyes ereje a szenvedések terhe mián szivárogni kezd e szomszédos idegen földre ; a szivárgás csaknem áradattá vált a későbbi években, — s nemzetünknek csaknem ezreit találjuk kisebb nagyobb csoportokban tévelyegni szellemileg, vezető nélkül, itt. — Ezt látva, bánattal telénk el már évek előtt; s alig hangzék el egy bágyadt indítvány szózata, azonnal testté lett az ige, nt. Celder Márton lelkész úrban, ki hónát, nyugalmát, jövőjét s életét is kész volt tettleg feláldozni a missió szent céljának kivitelére. Rögös ugyan és tövissel teljes pályája, — de részünkről a vallásos ihlet, kegyeletes ragaszkodás és nemzetiségünk épségben maradása, részéről a sikerrel biztató megelégedés és öröm, leszen a pályabér. Harmadik éve már, hogy körünkben sikerrel, lelki lángolással, de sok akadály és szenvedéssel küzd, e bajainkban vigasztaló Iankadtságinkban buzdító, örömink és bánatinkban részt vevő — lelkipásztorunk, barátunk és mindenünk; ki a megváltóként kész vala feláldozni magát híveiért, — s mind ezt mi, kikért mind ezek történnek, miként viszonozzuk? Miként köszönjük meg — amissió ügyét ily borús jelenben is támogató magyar szent egyházunk tagjai segedelmüket; miként különösen önnek nagytiszteletü úr és a t. kecskeméti szent ekklézsiának, kik érettünk — elszakadt rokonokért — a missió szent ügyét leikökre véve, oly példaadólag pártfogolták, s annak személyesitöje iránt kegyeletöket, szeretetöket oly nemesen bizonyiták be! Fogadják legtisztább szívbeli hálánkat, és buzgó imánkat az ég urához, hogy mind ön nagytiszteletü úr, mind a kecskeméti szent egyház tanácsa és minden tagjai megáldva legyenek, s a szent ügyekérli buzgólkodásban a magyar protestáns egyházak elölt továbbra is példaadással járjanak. Midőn e missió szent célja, minden — vallását és nemzetiségét szerető — kebelt áldozatra hí; én is, kit e szent cél — szülemlése percétől fogva — különösen érdekel, bármily áldozatra kész volnék, ha keblem vágyait a sors teljesülni engedné. De igy is tegyünk a mit tehetünk. Az áldozónak, — s én, ki sokat nem tehetek, de körülményeimhez mérten minden szent ügy pártolását mindenkor örömmel cselekvém : lelkem igaz érzetétől hajtatva óhajtóm, a missió szent iügyét kezdő, azt valóságban megalapító s mindig továbbra emelő szeretett pásztorunk nt. Celder Márton úrnak arcképét levétetni, hogy egyenkint bírhassuk, s midőn velünk nincs is láthassuk öt házunkban, mint evangyeliomi vallásunk s nemzetiségünk itteni védő apostolát. E buzgalmában fáradhatlan férfi arcképét — ki mint iró is szép nevet vivott ki, s ki mindenek felett missiójával a magyar protestáns egyháznak magából kilövellő lángja s első magyar reform, missionarius a reformatió kezdetétől fogva — nem hihetem, hogy minden protestáns ember, a két magyar honban, ne kívánná birni. — Úgy gondoltam tehát, hogy ezen becses arckép létesítésének költségét én hordozván, az abból befolyó jövedelem a missióra lenne szánva, s igy a tiszteletadás mellett a szent ügy anyagi pártfogása is előmozditatnék. Bizodalmas kérésem azért a nagytiszteletü úrhoz, kegyeskedjék a kecskeméti szent egyház birtokában levő, olajba festett arcképről valamelyik pesti művész által nt. Celder Márton úr arcképét nagy 4°- ezen aláírással: „Celder Márton, moldva-oláh országi első magyar reform, missionarius" kőre metszetni s 500 példányban kinyomatni, előbb megalkudván s engem nagybecsű tudósításával szerencséltetvén, hogy én ezen munka árát a nagytiszteletü úrhoz — mély köszönetem s hálámmal együtt — azonnal felküldhessem! Ezen kérést tenni a nagytiszteletü úrhoz azért bátorkodom, mivel ismeretes előttem, mily lelkes pártfogója a nagytiszteletü úr a moldvaoláhországi reform, magyar missiónak, s lelkes barátja minden szent ügynek. Ha ez meg [lesz, a missió érdekében majd egy más indítvánnyal is leszek bátor a nagytiszteletü úrhoz fordulni, én, ki tisztelő hálás érzések közt kérésemet ismételve, nagybecsű tudósítását óhajtva várva, megkü'önböztetett tisztelettel vagyok és maradok a nagytiszteletü urnák, Kalarás, Oláhhon apr. 9. 1863. alázatos szolgája Mester Ede m. k. TÁRCA. MISSIÓl LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XLII. A pályának, melyen Isten segedelmével küzdök, mig el nem hogy erőm s a magyar protestáns hilbuzgóság pártfogásába vetett bizodalmam : egy fájdalmasan elborító vonása, midőn a nagyobb városokban mint Galac házanként kell fölkeresnem híveinket, hogy helyzetükről biztos tudomást vegyek s házankénti körülményeikhez képest a vallás vigasztalásait megnyissam leikök előtt. Az erkölcsi és nemzeti elhagyatás csak ilyenkor látható tisztán; sa