Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-10 / 19. szám

lelkészi valamint esperesi hivatalában, úgy ismertette meg magát egyházi közönségünkkel mint oly férfiú, ki a hitközössögnek mindnyájunkat egyesítő kapcsát, minden nyelvbeli gyülekezetek jogos és józan igényei irányában, őszinte igazságszeretet s részrehajlatlan egyenesség által kívánta inkább és inkább megerősíteni. Ezen álláspontjához képest munkásságában nem azon üdvtelen kizárólagosságnak hódolt, melynek most annyi prófétája van s mely azon nézetből indult ki, hogy a tót csak tót, a német csak német maradjon stb, hanem oly irodalmi eszközök megválasztását javallolta, melyeknek használata mellett, az egy gyülekezet, iskola vagy egy esperességben, együtt vagy külön, de minden esetre kölcsönös érintkezésben élő evangy. nemzetiségeknek, nemzetiségük épségben tartása mellett, saját és kölcsönös nyelveik megtanulására alkalom nyujtassék. 0 nern abban látja a magyarok között és mellett lakó tótok vagy megfordítva, igazi feladását, hogy ezek minél jobban elszigeteljék magukat egymástól, hanem hogy mindeniknek alkalom nyujtassék, saját nyelvén kivül szomszédja nyelvét is megtanulni s ez által a közös hitegységet és testvéries együttlakás magas céljait előmozdítani. E magas célt gyakorlatilag az alföldön ugy közelitik meg, hogy például a csabai, tótkomlósi stb. tótok Orosházán tanitatják gyermekeiket magyarul, az orosháziak pedig Csabán és T.-Komlóson az övéiket tótul. S ez igy nagyon jól van, — csak hogy ezt nem mindenki teheti az alföldön is s még kevesebbé ott hol a nemzetiségek egymástól távolabb esnek, — de mégsem oly távol, hogy a suhancokká serdült gyermekek elhagyván szülei házukat s szülőfalvukat, kenyérkeresés, kiképzés stb. végett útra kelvén, fel ne keressék az országban épen azon helységeket, melyekben hitök kedves sorsosai laknak, kik közt legkönnyebben találnak pártfogásra, de kik tán velők hitben ugyan egyek, de nem egyek egyszersmind nyelvben is. Kérdezzük meg őket — alkalom van hozzá elég — vájjon nem áldanák-e ezek azon tanítókat, kik őket az iskolákban, saját anyanyelvükön kivül, azon nyelv vagy nyelvek elemeivel is megismertették, melyek tudása nélkül nem birnak közlekedni saját hitöknek cselédivei s közös hazájok testvérnépeivel. Ily tanítók és ily ifjúság és ily célok lebegtek Wálka I. úr előtt, midőn ezen munkáját úgy szerkeszté, hogy az egyik lap benne magyar az átellenes pedig tót, úgy hogy mindenik nyelvben gyakoroltathatja vele a tanitó növendékeit. Elvileg tehát nemcsak kifogás nem lehet a szerző ily lélekbeni törekedése ellen, hanem azt keli vallanunk, hogy ezen józan és gyakorlati törekvése által hálás elismerésünkre telte magát nagy mértékben méltóvá. Mennyire sikerült a munka oktatási és nevelési szempontból s mennyire érdemli meg, hogy mind tartalma mind előadási módszerére nézve célszerű olvasókönyvnek neveztessék, az már más kérdés. Lássuk tartalmát. I. fejezet Isten 1—36 lap. II. Jézus Krisztus 36 — 120 lap. III. A napnak világa 121 — 126 lap. IV. A föld 126-136. V. A gőzök 136-149. VI. A levegő 150 — 156. VII. A növények 156-191. VIII. Az érezek 162 —164. IX. A kövek 164—166. X. Az emberek 166-— 172. XI. A babonaság 172—180. XII. Az állatok 180— 184. XIII. A magyar nyelv némely szabályai tót nyelven tótók számára. Ebből kitűnik, hogy a könyv fele a valláskörében forog, mi oly könyvnél, mely falusi elemi iskolák számára van szánva, üdvös és jó dolog. A vallásoktatás benne tárgyilagosan és tökténelmileg van tartva, dogmatikai finomságokkal nem foglalkozik hanem mindenütt a szent írásra támaszkodva, ennek idézeteiben — melyek számosak — az erkölcsi és gyakorlati szempontot ragadja meg. Ez magában véve nem volna céliránytalan, ha egy hiánya nem volna a könyvnek, hogy a hit és hittan fogalmait és az egyes szentírási helyek magyarázatát ugy határozza meg, hogy azok kik a hitcikkek irás- és hitvallásszerűségére súlyt fektetnek, igen sok helyen nem lesznek megelégedve szerző felfogásával, mely inkább egyénibb, korlátoltabb, hogy sem az exegetikailag minden kétségen kivül álló s egyetemesen elfogadott magyarázatokra támaszkodnék, — a mit pedig minden ily munkától megkívánunk. Egy ujabb kiadásban jól teendi szerző, ha e hiányt kipótolandja s nem saját egyéni, hanem elismert tekintélyek felfogásához idomitandja népszerű előadásait. Es ezt annál inkább megkívánjuk tőle, minél örömestebb valljuk be azon ügyességét, rnelylyel a falusi iskolákba tartozó tárgyakat megválasztani, népszerűsíteni és világos, egyszerű, értelmes nyelven előadni képes. Örömest ismerjük fel .benne a gondolkodó és eszmélő népoktatót, ki hosszas tapasztalat által puhatolta ki a nép bal- és fonák véleményeit, sajátságos észjárását stb. s komoly studiuin tárgyává tevé kitalálását azon okoskodási irmodornak, melyet a nép legörörnestebb fogad el, lelkére legbiztosabban gyakorol hatást és szüli benne az oktatás végcélját a jobb, igazabh, üdvösebb felöli meggyőződést. Jó lélekkel ajánljuk a könyvet az iskolatanitó urak figyelmébe. S z. BELFÖLD. A KÜKÜLLÖI EVANG. REF. EGYHÁZMEGYE TAVASZI RÉSZL. ZSINATA S EGYBE NEM GYŰLHETETT ISKOLAI BIZOTTSÁGAE részi, zsinatnak m. Sülyében kellett volna megtartatni, azonban egyházmegyénkben a szegényebb ekklézsiák megkímélése s kevesebb költséggel terheltetése tekintétéböl gyakorlatba kezdett hozatni az ily egyházaknak, — némi váltság-dij elvállalása s előre lefizetése mellett — e kötelezettség alóli felmentése; mely kedvezésben 20 o. é. ft lefizetése után nevezett megye is részesitetvén, a r. zsinat martius 27-ikén nt. esperes F. S. és főgondnok gr. B. I. urak elnöklete alatt D. Szt. Mártonban 'tartatott meg. Tárgyai közül nevezetesebbek : 1. A m. Sülyétől átvett 20 osztr. frt váltságdíj kit illetésének meghatározása esperes afia által gyűlés elébe terjesztetvén, határozattá lett: hogy az mint élelmezésre felvett pénz, illeti és illetni fogja aránylagosan mindazokat, kik a közügyek feletti tanácskozásra megjelennek, most azonban, tekintve az annyifelöl ránk rohant szükségek mi-38