Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-03 / 18. szám

szerkezet szerint is, bár némileg beburkolt és mesterségesen fogalmazott, jezsuitái tartalék-gondolatokat lappangtató szavakkal, voltaképen még is csak egy helyen t. i. a melyet a császár rendelni fog, — nyertek a soproniak szabad vallás gyakorlatot, s papjaiknak a városban csak ideig-lenes maradásra adatott engedelem, a mit a tam diu szócska kétségbe vonhatatlanul bizonyít. A febr. 23-ki szerkezet ellenben oly világosan van formulázva, hogy e részben semmi féreértésnek sincs helye, annál inkább, mert egy harmadik, de Kolbenheyer úr monographiájában nem emiitett oklevél, t. i. a soproni polgármesterhez, bíróhoz, tanácaosokhoz és városi községhez september 21-én 1674. intézett udv. cancellariai decretum, hivatkozva a február 23. kelt irományra, tudatja a várossal, hogy ö Felsége által az ev. vallás szabad gyakorlatára nezve Kis Márton (Eisenstadt) város határoztatott s annál fogva világosan parancsoltatik a soproniaknak, miszerint az addig köztök lakó két evang. prédikátort mielőbb, tudniillik a rendelet kézbesítése után harmad nap alatt, küldjék Kis Mártonba, hogy ott a városi tanács által kijelölendő házban tartsák az isteni tiszteletet, és olt békésen éljenek, s azon prédikátorokat maguknál többé ne tűrjék, — „neque ultra eosdem ibi tolerare debeant ac teneantur." Ennél fogva az irt időtől tizenöt hónapig, u. m. december 25-ig 1675-ben Sopronban az evangelicusoknak szabad isteni tiszteletük csak Eggenberg hercegné házánál volt, ki Lang Mátyást maga udvari papjának meghiván, ez a hercegnétől György utcában vásárolt saját házában april 1-én 1674. tartá az első szent besze'det: s e háznak tornácán ma is látható egy kökathedra vagy szószék, melyről, a nép szájában élő emlegetés szerint, nevezett Lang az udvaron összegyűlt hívőknek az evangyéliomot hirdette volna, mely ház ma is a soproni evangel. convent birtokában van, s azon gyász és vészteljes idők nevezetes emléke gyanánt tűnik — fel. Soproni prédikátorok Barth és Sowitseh a fenemiitett 15 hónap alatt a kismartoni „Patmosba" tartózkodtak, mint ez a szóban forgó kis monographiában is (22 1.) megjegyeztetik. Az 1681. Sopronban tartott nevezetes országgyűlés végre a 25 és 26' törv. cikkekben az evang. vallásügyet — bár sok sajnos megszorításokkal, — szabályozta, jelesen pedig a 26. t. c. 17. §. Sopron városát maga szabad vallásgyakorlatában meghagyta és megerősítette. Legyen szabad, itt még szerző után felhozni a soproni evangel. gyülekezet hitbuzgósága ós áldozatkészségének az utolsó évtizedben, súlyos időviszonyok alatt tanúsított kitűnő bizonyságait, az iskolatanitói kép ez -dét, az árvaházat, a betegek ápolására, holtak eltemetésére „Evangelische Bruderschaft" cim alatt alakult egyletet, az elemi iskolák öt osztályának M-re emelését, s a Gusztáv-Adolf-egyletet, — mely intézetek a mint a soproni gyülekezet dicséretét szólják, nem kevésbé a vallás szabad gyakorlatából folyó áldásokat is hangosan hirdetik. — Mivel a tőlem ismertetett két kis munka jövedelme is szent célra, u. m. a toronyépités alapjára fordittatik, bátorkodom e lap érdemes olvasóit, s egyszersmind evangelicus egyházunk minden barátjait, és jóltévőit figyelmeztetni, hogy a kettős tekintetben érdekes kis munkának megszerzésével, s tán azok árán felyüli kegyes adakozásukkal az evangelicus szabadságért annak idejében nagyszerű áldozatot hozó soproni ág. hitv. gyülekezet szent ügyét előmozditni szíveskedjenek. A mit az Úrnak adandnak, az Úrtól várhatják annak áldását. A két kis munka ára együtt véve 4® kr o. é. azok pesti könyvárus Osterlamm Károly úr utjáu megszerezhetők. A netaláni külön adakozásokat dr. Ballagi Mór, s Hornyánszki Viktor urak Pesten elfogadják. A fen leirt gyászos idők jellemzéséül említem még, hogy az evangelicusok irányában akkor elkövetett számos üldözések egyik példája égrekiáltó rege formában kering ma is a nép szájában. Midőn az egyházi reactio, vagy az evangelicusoknak a hathol. hitre visszatérítése Sopron közelebbi és távolabbi vidékén a földesurak közbenjöttével s katonai karhatalommal végrehajtatott, Csepregen, (Sopronmegyében) hogy az evangélikusoknak régebben nevezetes gymnásiumok és könyvnyomdájok is volt, —a ncp a téritőknek ellene szegült, de az oda érkezeit katonaság által a templomba beszorittatván, olt ezernél többen felkoncoltattak, kiknek kiontott vérében a katonák bokáig járkáltak volna. E vér, mondja a rege, a templom falába annyira beszivárgott, ugy bevette magát, hogy semmi meszelés sem volt képes a vérfoltok nyomait elenyésztetni, s a templom hosszában annak földje felett a fal alsó részében ma is látható zöldes színű keskeny darab vagy stráf, azon vérfoltok megmaradott részét képezné. Ha visszagondolunk ez inségteljes rémidöre, kétszeres örömre kell keblünknek hevülni, hogy ma boldogabb korban élve, a lelkiismeret teljes szabadságának s az abból eredő minden áldásoknak háborítatlan birtokában vagyunk, nem lehet, nem szabad azért felejtenünk s az Isten iránti kétsaeres hála érzéssel kell arra emlékeznünk, hogy megértük, miszerint Urunk és Királyunk I. Ferenc József Császár 0 Felsége dicsőséges uralkodása alatt ós fejedelmi kegyelméből a Lajtán túli tartományokban is evangelicus hitrokonaink nemcsak vallásuk szabad gyakorlatát, de a jogegyenlőséget is megnyerték, s ma már alkotmányos polgárai az államnak ott, hol két századdal ezelőtt nekik élni sem engedtetett meg. S mivel fenebb, a dolog természete szerint, I. Le opold Császár korából az 1671-ben hazánkra sulyosodott és tiz évig tartó vészteijes eseményeket idézni kellett, e gyászos idő előttünk elvonuló képe figyelmeztesse a történelem részrehajlatlan ismerőit azon elvitázhatatlan igazságra, hogy nem a külömben kegyes, jóltévő és sok tekintetben nemes-indulatu I. L e o p o 1 d Császárnak lehet és kell az evangelicus egyházra, sőt hazánkra akkor sulyosodott szenvedéseket tulajdonitni, de azokért, átalában az 1671— 81-beli decenniumért, az Isten és utókor előtti felelősség, nagy részben a fejedelem jóságával maguk önző céljaik kivitelére visszaélő, és keresztyén türelmet nem ismerő egyházi és világi, fájdalom! magyar tanácsosokra háromlik, vala-