Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-03 / 18. szám

szerkezet szerint is, bár némileg beburkolt és mestersége­sen fogalmazott, jezsuitái tartalék-gondolatokat lappangtató szavakkal, voltaképen még is csak egy helyen t. i. a melyet a császár rendelni fog, — nyertek a soproniak sza­bad vallás gyakorlatot, s papjaiknak a városban csak ide­ig-lenes maradásra adatott engedelem, a mit a tam diu szócska kétségbe vonhatatlanul bizonyít. A febr. 23-ki szerkezet ellenben oly világosan van formulázva, hogy e részben semmi féreértésnek sincs helye, annál inkább, mert egy harmadik, de Kolbenheyer úr monographiájában nem emiitett oklevél, t. i. a soproni polgármesterhez, bíróhoz, tanácaosokhoz és városi községhez september 21-én 1674. intézett udv. cancellariai decretum, hivatkozva a február 23. kelt irományra, tudatja a várossal, hogy ö Felsége ál­tal az ev. vallás szabad gyakorlatára nezve Kis Már­ton (Eisenstadt) város határoztatott s annál fogva világo­san parancsoltatik a soproniaknak, miszerint az addig köz­tök lakó két evang. prédikátort mielőbb, tudniillik a ren­delet kézbesítése után harmad nap alatt, küldjék Kis Már­tonba, hogy ott a városi tanács által kijelölendő házban tartsák az isteni tiszteletet, és olt békésen éljenek, s azon prédikátorokat maguknál többé ne tűrjék, — „neque ultra eosdem ibi tolerare debeant ac teneantur." Ennél fogva az irt időtől tizenöt hónapig, u. m. decem­ber 25-ig 1675-ben Sopronban az evangelicusoknak sza­bad isteni tiszteletük csak Eggenberg hercegné há­zánál volt, ki Lang Mátyást maga udvari papjának meghiván, ez a hercegnétől György utcában vásárolt saját házában april 1-én 1674. tartá az első szent besze'det: s e háznak tornácán ma is látható egy kökathedra vagy szószék, melyről, a nép szájában élő emlegetés szerint, ne­vezett Lang az udvaron összegyűlt hívőknek az evangyélio­mot hirdette volna, mely ház ma is a soproni evangel. con­vent birtokában van, s azon gyász és vészteljes idők neve­zetes emléke gyanánt tűnik — fel. Soproni prédikátorok Barth és Sowitseh a fenemiitett 15 hónap alatt a kis­martoni „Patmosba" tartózkodtak, mint ez a szóban forgó kis monographiában is (22 1.) megjegyeztetik. Az 1681. Sopronban tartott nevezetes országgyűlés végre a 25 és 26' törv. cikkekben az evang. vallásügyet — bár sok saj­nos megszorításokkal, — szabályozta, jelesen pedig a 26. t. c. 17. §. Sopron városát maga szabad vallásgyakorlatá­ban meghagyta és megerősítette. Legyen szabad, itt még szerző után felhozni a sop­roni evangel. gyülekezet hitbuzgósága ós áldozatkészségé­nek az utolsó évtizedben, súlyos időviszonyok alatt tanúsí­tott kitűnő bizonyságait, az iskolatanitói kép ez -dét, az árvaházat, a betegek ápolására, holtak elte­metésére „Evangelische Bruderschaft" cim alatt alakult egyletet, az elemi iskolák öt osz­tályának M-re emelését, s a Gusztáv-Adolf-egyle­tet, — mely intézetek a mint a soproni gyülekezet dicsé­retét szólják, nem kevésbé a vallás szabad gyakorlatából folyó áldásokat is hangosan hirdetik. — Mivel a tőlem is­mertetett két kis munka jövedelme is szent célra, u. m. a toronyépités alapjára fordittatik, bátorkodom e lap érdemes olvasóit, s egyszersmind evangelicus egyházunk minden barátjait, és jóltévőit figyelmeztetni, hogy a kettős tekin­tetben érdekes kis munkának megszerzésével, s tán azok árán felyüli kegyes adakozásukkal az evangelicus szabad­ságért annak idejében nagyszerű áldozatot hozó soproni ág. hitv. gyülekezet szent ügyét előmozditni szíveskedje­nek. A mit az Úrnak adandnak, az Úrtól várhatják annak ál­dását. A két kis munka ára együtt véve 4® kr o. é. azok pesti könyvárus Osterlamm Károly úr utjáu megsze­rezhetők. A netaláni külön adakozásokat dr. Ballagi Mór, s Hornyánszki Viktor urak Pesten elfogadják. A fen leirt gyászos idők jellemzéséül említem még, hogy az evangelicusok irányában akkor elkövetett számos üldö­zések egyik példája égrekiáltó rege formában kering ma is a nép szájában. Midőn az egyházi reactio, vagy az evan­gelicusoknak a hathol. hitre visszatérítése Sopron köze­lebbi és távolabbi vidékén a földesurak közbenjöttével s katonai karhatalommal végrehajtatott, Csepregen, (Sop­ronmegyében) hogy az evangélikusoknak régebben neveze­tes gymnásiumok és könyvnyomdájok is volt, —a ncp a téri­tőknek ellene szegült, de az oda érkezeit katonaság által a templomba beszorittatván, olt ezernél többen felkoncoltat­tak, kiknek kiontott vérében a katonák bokáig járkáltak volna. E vér, mondja a rege, a templom falába annyira be­szivárgott, ugy bevette magát, hogy semmi meszelés sem volt képes a vérfoltok nyomait elenyésztetni, s a templom hosszában annak földje felett a fal alsó részében ma is látható zöldes színű keskeny darab vagy stráf, azon vér­foltok megmaradott részét képezné. Ha visszagondolunk ez inségteljes rémidöre, kétsze­res örömre kell keblünknek hevülni, hogy ma boldogabb korban élve, a lelkiismeret teljes szabadságának s az abból eredő minden áldásoknak háborítatlan birtokában vagyunk, nem lehet, nem szabad azért felejtenünk s az Isten iránti kétsaeres hála érzéssel kell arra emlékeznünk, hogy meg­értük, miszerint Urunk és Királyunk I. Ferenc József Császár 0 Felsége dicsőséges uralkodása alatt ós feje­delmi kegyelméből a Lajtán túli tartományokban is evan­gelicus hitrokonaink nemcsak vallásuk szabad gyakorla­tát, de a jogegyenlőséget is megnyerték, s ma már alkot­mányos polgárai az államnak ott, hol két századdal ezelőtt nekik élni sem engedtetett meg. S mivel fenebb, a dolog természete szerint, I. Le o­pold Császár korából az 1671-ben hazánkra sulyosodott és tiz évig tartó vészteijes eseményeket idézni kellett, e gyászos idő előttünk elvonuló képe figyelmeztesse a törté­nelem részrehajlatlan ismerőit azon elvitázhatatlan igaz­ságra, hogy nem a külömben kegyes, jóltévő és sok tekin­tetben nemes-indulatu I. L e o p o 1 d Császárnak lehet és kell az evangelicus egyházra, sőt hazánkra akkor sulyosodott szenvedéseket tulajdonitni, de azokért, átalában az 1671— 81-beli decenniumért, az Isten és utókor előtti felelősség, nagy részben a fejedelem jóságával maguk önző céljaik kivi­telére visszaélő, és keresztyén türelmet nem ismerő egyházi és világi, fájdalom! magyar tanácsosokra háromlik, vala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom