Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-11 / 2. szám

Én ez iskolai politikára azt jegyzem meg, hogy ily eljárást igenis célszerűnek, szükségesnek tartok fejlettebb értelmű, érettebb korú tanulók, ifjak körében; de nem, gyermekek közt. Kell valóban az iskolás gyermekvilágban is közvéleménynek, közérzületnek uralkodni. De szükség szerintem, hogy ezt az erős egyéniségű tanitó maga teremtse táplálja folyvást. Egy ilyen tanitó sem egyik sem másik apró dernagogot nem fogja kerülgetni, sőt a maga alkotta iskolai közérzülettel keresztül vág rajtok s őket a velők szemben álló közvélemény hatalma alá hódítja. T a n u s i t s viseletedben a gyermekek iránt szigorú részrehajlatlanságot. A gyermek sasszemü az igaztalanság fölfedezésében. Az, a mi törvény egyre, legyen törvény mindre. Igaz, hogy kell különböztetéseket tenni; ki kell mutatnod, hogy nagyon különböző érzelemmel vagy azokhoz, kik folyvást szorgalmasok és engedelmesek, mint azokhoz, kik restek és gazok. Ez igazság és nem ád észszerű okul panaszra. Az igaztalanság ott kezdődik, midőn a különböztetés a törvényhozás teremébe lép s a birói asztal mellé ül, midőn az ügyetlen —a nem oly kellemes gyermekre kihágásáért oly teher esik, melytől a kellemesb és előkelőbb nagy mértékben ment. Ha igy teszesz, az iskola bizalmát elveszted. Légy ugyanaz és ne m változó kormányzási elveidben. Légy az ma mi tegnap voltál s holnap leszesz. Ez nem könnyű dolog, minthogy mindenki alá van vetve az egészség és lelkiállapotbeli változásoknak, melyek lényegesen érintik az önviseleti módot. Mégis a változatlanság fontossága azt követeli, hogy szigorúan óvakodni kell nem csak azon vízesések és mélyedésektől, miket a megszakított humor gyakorta mutat, hanem a fegyelmen ejtett sérelmek orvoslásában azon apró kihágásoktól is, melyek vagy feledésből vagy szeszélyből esnek. Hogy e veszély elten biztos légy, kevés szabályod legyen s vigyázz, hogy ezeket jól értsék. E mellett a szigorú önkormányzatban magad gyakorold. Salzmann, egy kitűnő tanitó annyira megy, azt állítja, hogy a tanitó növendékei hibáinak okát mindig magában keresse. A nélkül azonban, hogy ennyire mennénk, emlékeztetünk, hogy a gyermekek kiválólag a sympathia teremtményei s öntudatlanul hasonulnak azokhoz kikkel társakoznak. Innen a folytonos derültség fontossága a tanitó részéről, mely nélkül árnyék és homályos felleg ül minden homlokon. Az ötödik levél a különböző tudományok gyakorlati tanítása módját foglalja magában. Egyet emelek ki, mely iskoláinkban legnagyobb kínnal jár, a földrajz tanítást. Minden valamirevaló practicus író ma már egyet ért abban, hogy a földrajz tanításában a legjobb mód ez : otthon kezdeni, megtanitni a gyermeknek saját községe, megyéje, vidéke földrajzát, mielőtt a világ más részeibe vezetnéd. Természetes, hogy a tanulónak nem lehet tiszta fogalma a hegyek magasságáról, a vizek folyásáról s a főid nagy részeinek természetéről, ha csak össze i em hasonlítja azt a mit olvas, azzal, a mit maga körül lát. Semmi sem esztelenebb azért, mint azon kezdeni, hogy a gyermeket a világ földabroszára vezessük; vagy megtölteni fejét földrajzi leírásokkal Afrikáról, Chináról, Orosz-Tatárországról, mielőtt ismeretes volna hazájával s ennek részeivel. Hasonlókig ha azt akarod, hogy a gyermekeknek szabatos ismerete legyen a tavakról, szigetekről, földszarosokról, sokkal biztosabban czélt érsz, ha a közeli tó, vagy patak tulajdonaira emlékezteted, mint bárminő elvont leírásokkal. A hegy, völgy, tó és folyam neve állandóan összaköttető a halom, mélyedés, tócsa, patak szemléletével. A földabroszok által szerzett ismeretet illetőleg jegyezd meg, hogy a gyermek az abroszra nézésből csak azon arányban szerez ismeretet, a mi arányban tanulta a földabrosz vonalait és föltett helyeit azon tárgyakkal összegondolni, melyeket azok ábrázolnak. Semmit sem ér a gyermeket arra vezetni, hogv egyes pontok felett bámuljon, hogy emlékezzék a papíron való fekvésökre, vagy hogy a könyvben hozzájok csatolt neveket elmondja, mindez semmit sem ér, ha csak az ehnét nem szoktatják ugyanakkor a jegyzett tárgyakat realizálni s fölismerni hogy mind e papíron való kiállítás nem egyébre való, mint hogy a képzeletet segítse. Itt idézi szerző Woodbridgenak az amerikai tanítási intézet előtt e tárgyban tett felolvasását. Az idézet főbb pontjait én is íme közlöm. ,,Voltunk tanúi egy esetnek, midőn egy, két esztendős gyermek Európa abroszán, minden vonalat és helyet mutatni tudott, csupán a név hallás után, mielőtt egy szót is tudott volna mondani. De míg bosszankodunk az igy félreértő jó akarat felett, mely a gyermeket csak kora sírjába késziti, nem irigyeljük azon tanitó hírét, ki gyermekeit e papagáj munkában ügyesekké teszi ,,Az első lépés képesíteni a gyermeket, hogy az ábrázolásról fogalma legyen, abban áll, hogy tanítsák az ábrázoló és ábrázolt közti helyes viszony ismeretére. Magának a rajznak hatása gyakran elvész az ifjú elméjére nézve, azért, mert nincs gyakorlati ismerete, felfogása a perspectiváról, s a tárgyakat a szerint véli kisebbeknek vagy nagyobbaknak, homályosoknak a mint a rajzolaton látszanak mivel sohasem tanulta a távolság és világosság hatását figyelni. Mennyivel inkább ki van téve a tévedésnek,, a száraz vonalokra, az abroszon mutatott nagy tárgyak puszta jeleire tekintve! „Nem ismerek más oly hatályos módot, hogy a gyermek a földabrosz természetével megismerkedjék, mint ezt: tanítani, hogy öazta természetből maga construálja ; s ez megeshetik ugyanakkor, midőn a körüle lévő tárgyakat tanulja figyelni. ,,A figyelés folyama hadd terjedjen ki látkörén belől minden dologra, hadd tanulja meg minden fontosabb tárgynak egyéni nevét. Hadd tanulja figyelni a tárgyakat különböző nézpontokból. Mutasd meg neki a napnak különböző állását. Szemléltesd irányát reggel, délben és este,— azután mutasd meg neki az északi sarkcsillagot, igy a négy főpont jegyeit megleli, melyekhez méri ezután a 4