Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-11 / 2. szám

47 48 magzalát, mig engedelmeskedett; ha a javítás hetedik tényénél állapodott volna meg, leányára nézve kész a megromlás. De egy nyolc vagy tiz éves gyermek bizonyos mértékben már értelmes lény s dr. Johnsonnak nem volt igaza, midőn egy esetnél ugy okoskodott, hogy az iskolás fiukat csak félelemmel lehet kormányozni, s hogy az iskolai rendet semmi hozott szabály ugy nem biztosítja, mint a katonai büntetés szabálya. Lord Mansfield ugyanekkor a lordok házában bölcsebben nyilatkozott, midőn igy kiáltott fel: „uraim nem a szigorúság azon eszköz, melylyol akár fiukat, akár férfiúkat kormányozni lehet." Félretévén tehát az állati erőszak régi fogalmát mint nem arra valót, hogy kormányzati célokra használtassák, midőn észszerű hatalom is van kéznél, lássuk meg, hogy az erkölcsi eszközök, a befolyás, mint alkalmazandók. Első, mire minden iskolában figyelni kell, a j ó rend. E pontot, mely ép oly lényeges a tanitó kényelmére s a tanítási közlekedésre nézve, mint a gyermek szerencséjére s erkölcsi jóllétére nézve, foganatba kell venni minden áron. A jó rend nem léte legfőbb hiánya csak nem minden iskolának. Nincs semmi, mi oly erővel ellene hasson a tanitó működéseinek, rnint a jó rendtartás hiánya. Nagy félreértés a tanítást ugy tekinteni, mint első dolgot; rend, pontosság és tisztaságszeretetnek kell előbb íelébresztetniök, mintsem az ismeret anyagja növekednék; nem azért pedig, mintha a tudományi oktatás kevésbbé fontos volna, hanem azért, mivel ama külfegvelem fő eszköze mind az erkölcsi, mind az értelmi tökélyesülésnek. Minden értelmes lény látja és érzi a rendnek szépségét, midőn attól körül van véve s gyermekeknél ez épen ugy, sőt gyakrabban eset, mint a felnőtteknél. Egy jó tanitó tudja, hogy használja fel e rendszerető természetes ízlést. Itt azon kérdés támad, hogy kell rendet tartani? A válasz ez : a gyermekeknek első napságtól értésökre adván, hogy el vagy határozva rendet tartani. Jó vagy rosz rendezés, jól vagy roszul választott rendszer, kétség kivül hatnak a fentartandó rend fokozatára s a rendtartás könnyebb vagy nehezebb voltában nagyot vetnek. De itt most nincs szó rendszerről, hanem a befolyás módjáról, melyet gyakorolni kell , hogy az a mi rendezet, nyugott, szabályos és hatályos legyen. S itt semmit sem lehet elérni szigorú, hajthatlan elhatározása nélkül a tanítónak. Neki absolut monarchának kell lenni, ugy kell szólani és tenni, mint egy embernek, kinek tekintélye van. Csak hogy mig másokat kormányzasz, kormányozd magadat, elvek által, ha igazán helyeden akarsz lenni, s azt akarod, hogy félelem s egyúttal szeretet tárgya legyél. Törvénynek, nem szeszélynek kell iskoládban uralkodni. Tekintélyt akarván kivinni, különösen számosak felett, figyelmet kell fordítani a szónakhangjára. A ló lovagjának félénkségét mindjárt észreveszi lábszárainak verődéséröl, s mihelyt félelmet gyanít, nem engedelmeskedik. A gyermekek hasonlón ösztönszerűleg észreveszik a szó hangjáról, midőn a tanitó képtelen engedelmességet parancsolni, s azon pillanattól, melyben ezt észrevették, az ö hatalma oda van. Esdekelhet, vagy parancsolhat, csak megvetést támaszt. Látnivaló, hogy annak, mit mondok, kevés köze van azzal, mit jó vagy rosz hangnak hínak; magas vagy alanti jegyű hangról sincs szó, még kevésbé lármázás — és tele torokkal való kiabálásról. Csak mint az elmének mutatója, mint az elhatározást bizonyító, lesz a szónak hangja fontossá s ha a bizonyítás sikerét észreveszed, beszélhetsz susogva, vagy kiáltva, mind jól van. Azonban közönséges élő hangon beszélj, mely az erejében öntudatos léleknek csendes és nyugodt kifejezése s ritkán talál ellenállásra. Ne feledd, hogy az első lépés, melyet tenned kell mind az erkölcsi mind az értelmi növelésben ez: megállapítani tekintélyedet. Nincs helytelenebb nézet, mint az, mely némely helyeken honosulóban van, hogy gyermekeket lehet kormányozni tekintély nélkül, csupán erkölcsi ráhatás által; az az rábírhatók, hogy kötelességüket szeressék, az önkényes parancs közbejárulása nélkül. E szerencsétlen beszédre egy percig se hallgass. Meddig lehet a magyarázást, okoskodást a parancs helyére ültetni, nem mondható meg; de a bizonyos, hogy semmi jót nem lehet kivinni, ha csak a gyermek nem tudja, hogy a tekintély kéznél van, ha az okoskodás hiányzik, s az oly erkölcsi fegyelem keveset ér, mely nem tanítja a gyermekei a tekintélynek, egyszerűen mint tekintélynek magát alávetni. ,,Vannak pillanatoka növelés, sőt maga az élet folyamában, midőn a halogatás,, melyet az okoskodás kiván, bennünket azon veszélynek tenne ki, melyet épen elakarnnk kerülni, s midőn a tekintélynek minden szó nélkül engednünk kell. Hogy a tekintély állandó legyen, bár mi uton otthonos hatalmat kell venni a gyermekek elméjén. Hogy ez sikerüljön, igyekezz tanítványaidat meggyőzni, hogy barátjok vagy, hogy haladásukat célzód, javukat kívánod. Ez nem sokba kerül, ha valósággal ugy van. Próbálj az iskolákban a rend és erény érdeke iránt közérzületet gerjeszteni. Tudják, kik az ifjúság collecliv testületeivel ismeretesek, hogy csak nem lehetetlen valami szabályzatot, ha mindjárt fontos is, bizonyos időre kivinni, mely a közvéleménynyel ellenkezik. Miuden iskolának bármily igénytelen, van saját légköre: vannak bizonyos praevalens nézetek, melyek határozott és saját jellemet adnak a kis egésznek. Már ezen érzetek és nézetek általában a gyermekek igen csekély számától, a kis világ vezér-szellemeitől függenek; s nagyon a tanitó viselete hordozza, hogy ez apró demagogok tövisek legyenek-e az ö oldalában vagy működésének segédei. Ily gyermekek valószínűleg a legpajkosabb, legcsintalanabbak közt fognak akadni. Jellemök természetes erélye, szellemük ruganyossága, erejök tudata mind oda hatnak, hogy őket zavargós alattvalókká tegyék. Annálfogva nem utolsó dolog, hogy a tanitó ily jellemeknek tervében való közreműködését biztosítsa; hogy találjon valami utat sziveikhez, s képes legyen az elméknek minden mozgását saját árkának csatornájába téríteni.