Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-11 / 2. szám

nem vezet célunkhoz. A nevelés szent ügye teheti csak e népet azzá, a mivé kell lennie. Nézzük el Barcaságon a szorgalmas, szépen építkező, vagyonos szászokat, — te­kintsük meg a közjövedelmeken épült templomokat, tekin­télyes emeletes néptanodákat, ezek mindegyikében cson­luk és vérükből való nemzeti érdekükért élő haló 3 — 4 jól képzett és dúsan fizetett tanítóikat ; — tevékeny, méhésze­tet, gyümölcs- és eperfatenyésztést és egyéb a nép jólétére ható gazdászfjti intézkedéseket felkaroló jegyzőiket stb. Fájdalom nálunk nincs ugy, de szegénységünk, mostoha körülményünk, gyakran idegen ajkú, ellenséges szívű ve­zéreink alatt mégsem lelt e nép tékozló fiúvá. Önerejére hagyatva, gyakran idegen érdekeknek szolgálva, nemzete édes szavát elöljáróitól alig hallva : csoda, hogy szíve még magyarul érez és magyar szó hangzik ajkain. ... A ne­velt népnek nyomóssága van s hogy e nép eddig szerzett és szerzendő nyomósságát nemzete javára áldozhassa : fér­fiakra van szükség, kik meg tudnak küzdeni a nép színle­ges pártfogóival, saját vakságával, tudatlanságával. Ily szellemű férfiak kezdtek lenni ujabb időben a hétfalui ma­gyar lelkészek és néptanítók néhányai, de fájdalom még nem mindenik. És itt szeretném tudtul adni az egész ma­gyar hazában, hogy ha ma holnap Barcaságon a magyar falukba papoknak s tanítóknak tanult egyének szükségel­tetnek s olyanok Magyarországból jelentkeznek : nem elég csak magyar ajkat, hanem magyer szívet is kell hoznia magával annak, a ki az itteni magyarságnak kenyerét akarja enni. Ideje volna már tanulnunk az oláhtól és szász­tól: ebben rejlik e szegény népünk vajúdásának oka. A lutheránus magyarhoz minden esetre közelebb áll a refor­mátus magyar mint bármely más ajkú lutheránus, a kinek más politikája van s csak a falat kedves neki, de a ki adja: gyűlöletes előtte. A ki nem hiszi jöjjön ide és lássa, hogy ily viszonyok közt nincs haladás. Sokat írhatnék ily ked­vetlen körülményekről, azonban sapienti satis. Buzgó jegyzőt csak egyet mutathatok be a haza előtt körünkből, a ki kitűnő hazafisága által e nép hálájára ér­demes ; — és e munkás férfiú: P a p p László űr, egykoron Zajzonnak, Pürkerecnek, rövid ideig Bácsfalunak, most pe­dig Türkösnek jegyzője. E férfiú nem magának, hanem a népnek él; nem sajnálja tanácsát, idejét, nyugalmát; lán­goló lelke áttör minden akadályon ; darázsfészekbe nyul s lerontja a régi slendriánt: s az ott lappangó darázsok s kí­gyók nem ártanak neki. És e nép érti pásztora szavát s követi azt. A tanodai magtárak alapítását ö kezdte meg előbb Zajzonban most Türkösben; minden jó kezdetnek elösegitöje; tűzvészeknél mindig ott terem türkösi hívei­vel s azután alamizsnát koldul a károsultak számára; egy szóval ily derék embereket küldjön Nagyvárad mindig e földre s ily hazafiakat adjon az ég jegyzőkül hazám közönsé­geinek : akkor hamarább eljö Istennek országa hozzánk. Bácsfalusi nép tanodánk készen van, de felszentel­tetését halasztjuk, mert örömünket megzavarta az oct. 29-ei pusztító tűzvész, mely által 22 család jutott koldusbotra. Az 1848. évben e közönséget, azaz magyarjait kirabolták, egy fél utcáját legyilkolták. 1850 óta megfosztatott pálinka­főzési jogától, következéskép meg a marhahizlaláslól. 1852 óta megfosztotta Brassó a fakereskedési jogtól; 185G ban, 1861-ben most harmadszor leégett; mind ezek dacára ta­nodát épiténk ; 3500 uj frlból 2000-rel adósok vagyunk, melyeket két év alatt lefizetni tartozunk. És nincsen e széles hazában, ki szenvedésünket megtekintené, ki könyünket letörlené ! Ezerszer elgondolom, hogy a nemzet nagy fiai­hoz folyamodom, de félek, hogy szavam nyomtalanul hang­zik el a kietlen pusztában. Messze is lakunk a haza szivé­től : tán hasztalan leend minden rimánkodásunk ! De még­sem csüggedünk el. Magtárunk 25 köböl árpával meg van alapítva; e magtár betölti minden reménységünket; e magtárt gyarapítani fogják mind azok, kik ösrnerik célun­kat, küzdelmünket!!! BarcsaMihály, ev. pap. KÖNYVISMERTETÉS. Principles of tea ch ing; or, the normál school manual: Containing practicalsug­g e s t i o n s o n the government and i n s t r u c­t i o n o f c h i 1 d r e n. By Henry Dunn. Twenly­f i r s t E d i t i o n , Revised and e n 1 a r g e d. Lon­don, 1857. Kezdjük ismét alól. Bíbelődjünk a népiskola dolgá­val; hiszen a földinives munkája sem fenn jár, sőt a föld­szín alatt, de azért utána magasra nőtt aranykalászok bó­kolnak neki. Talán az ilynemű apró munka sem lesz min­den siker és eredmény nélkül. A fenneimzett munka, mely már 21-ik kiadás, külön­böző egyénekhez irott kilenc levélből s egy függelékből áll, arra számítva, hogy a csekély ismerettel, semmi ta­pasztalattal nem biró ifjú angol tanítóknak szöveg-könyvül legyen. A könyv bár főleg a gyakorlatra tekint, de a kii­lönbözőleg alkalmazható egyetemes elvekről sem fe­ledkezik meg. Felhasználja különösen az „Aamerikai növelés és tanítás évkönyveit", melyeket Woodbridge adott ki. Én a kéz alatti munkából, noha az egészet szeretném a közönség eleibe tárni, ez alkalommal egy pár vonást kí­vánok felmutatni. III. Levél. Az iskola kormányzata. A gyermekekkel igen nagy részben épen ugy kell bánni mint az emberekkel, t. i. az emberi természet ál­landó és egyforma irányzatához mért elvek szerint. De ugyan ekkor teljesen meg kell engedni, hogy az iskola kor­mányzata jellemében szükségesképnn önkényes; a hatalmat egy ember akaratának kell gyakorolni, oly körül­mények szerint, melyeknek egyedül ö a bírája. Két űt van már és csupán két út, melyeken ama hatalmat cl lehet érni, — az egyik erőszak, a másik befolyás. Mindenik szük­séges a maga helyén,* azoknak korához és jelleméhez ké­pest, kik a fegyelem alatt állanak, de mindkettő nem egyen­lőn alkalmazható az iskolában. Egy kis gyermekkel, — infant, — nem lehet okoskodni s azért Lockenak igaza volt, midőn dicsérte az anyát, ki nyolcszor csapkodta meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom