Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-12 / 15. szám

forr, és összeforr, tündöklő kristály lesz belőle, melynek segedelmével Galilei és Newton csillagokat fognak felfedezni." fme e hatalomnak, (a műveltség anyjának,) a tudománynak hozott áldozatot a T. úr ! midőn e százados intézetnek, mely magas rendeltetésénél fogva az Isten háza mellett áll, melynek alapkövét fejüelmek hordták össze, egy szép alapítványt telt; mig az egy felöl valódi „monumentum aere perennius" másfelöl fajunk s felekezetünkre lesz üdvös befolyással; mert rendeltetése szorgalmat kelteni, tehetséget fejteni, szárnyat kölcsönözni egy-egy szellemi erőnek. E jelen tanulói nemzedék szerencsés, hogy szemtanúja lehetett e szép áldozattételnek; s mivel a „hálán felül senki nem állhat" ; s mivel mi e kollegiom polgárai, nem fojthatjuk el felbuzgó érzelmünket, hisz még az érzéketlennek vélt növénybimbó is a jóltevő nap felé fordítja szirmait; a szép tett láttára megindulánk és eljövénk ide, hogy kifejezzük a mi és utódaink nevében a nevelés szent ügyének, ujirányt nyitó példás barátja iránt hálánkat; midőn ezt tesszük, áldjuk a gondviselést, hogy időről időre támaszt oszlopokat, kik a prot. egyház gyémánt tetőzetét, a nevelést és tudományt, izmos vállakkal tartják; küld oly férfiakat, kik a jövőbe éles szemekkel pillantani képesek, s hol legbiztosabb a hatás, az örök éltü ifjúság termékeny földét választják ki munkaterül. Eljöttünk, hogy kimutassuk tiszteletünket e város azon szerény polgára, az egyház azon hü fia, s a gazdasági választmány renditlen tagja, s a főtanoda azon meleg barátja iránt, ki a tanulók jövőjét szivén hordván, világi javaiból egy szép örökséget szakított ki s tette fel a múzsák oltárára, hogy ott fényt és hevet gerjesztve lángjával egy szebb haza : a tudomány és haladás országa felé vezérelje az egymást követő ifjú nemzedék egyes választottait. E felajánlott örökség, megszűnt mulandó földi vagyon lenni, drága és örök kincsesé változott át magasztos céljánál fogva. Igy lesz az anyagból szellem, a földiből égi. Eljövénk, üdvözletünket, jó kíván atunkat mondani el. Természete az emberi kebelnek, ha meg van hatva, nyilatkozni szeret; mint a föld ölében rejlő ér rést keres magának : mi a T. úr névnapját választók ki kedvező alkalmul. A jóságos Isten nyújtsa még tovább is, hosszan és messze életének csillogni nem, de a part virágait s fűszálait táplálni szerető folyását; legyen szeretve és tisztelve, közeliektől, távoliaktól; ifjaktól, aggoktól, legyen áldva emberektől, Istentől. Érje meg, a nemes keblek azon gyönyörét, hogy szép eszméje a haza és egyháznak gyümölcsöt termett, tehetséget érlelt. Sőt kívánjuk, hogy lássa meg, miként g yulaszt és nemesit az élő példa, mert a hegyen épült város nem rejthetik el. Tartsa feleinelve tovább is lelkét s erejét ifjulóban azon elötudat, hogy az idők hosszú során át „Nagy József" névhez nemcsak az emlékezet fog társulni, s hallattára e tanoda falai közt magasra törő ifjúság • lelkesedni, de e név a debr. ref. kollegiom alapitói közt egyik fényes névvé válik s általában a protest. magyar tudományosság haladó hajóján lélekemelő felírásul szolgáland. (Debrecenben 1863. márc. 18.) KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi énektár, mely magában foglalja a magyar ref. egyház használatban levő énekeinek vezér dallamait. Algimnáziumok, felsőbb osztályú nép-, s vasárnapi iskolákhasználatára készítette Ivánka Sámuel, képezdei énektanár. — Sárospatak; nyomtatta Forster R. a ref. főiskola betűivel 1863. Senki sem fogja kétségbe vonni, hogy napjainkban a magyar ref. egyházi éneklés — egy pár főhely kivételével — egészen elsatnyult, sőt ez észrevétel nem is sajátom, mert már eddig minden ahozértő egyhangúlag elmondta. Őseink, kik elsők voltak Kálvin tanai vallásában, kik a protestantismus szellemét kürthatlanul meggyökereztették, bizonyára lelkesebben énekeltek, mint korunkban tapasztaljuk ; az akkori idők zenei fejlettségéhez képest hangjegyekben is ránk hagyták szivemelő dallamaikat; de fájdalom, e hagyományoknak kevés hasznát vettük, az elsőbbek nagyobbára elvesztek ; a mik megmaradtak is csak a papíron vannak, s magunk a szohagyományos modort követve: szájról szájra adtuk át egymásnak Goudimel páratlan dallamait, minek következteül ma már csaknem annyi táj kiejtése van a zsoltároknak, a mennyi egyház, s ezeknek éneklése is olyan, hogy a zeneileg előhaladt kornak nem válik becsületére. — Ismétlem: őseink tiszta szívből és lélekből énekeltek; napjainkban pedig a főúr vagy restelli hitrokonaival együtt megszólalni az ének magasztos nyelvén, s azt hiszi, hogy ez csak a nép kötelessége; vagy már gyermekkora óta — többnyire az elöljárók elnézése folytán a vallásnak ezen egyik sarkalatos ágát csak mellékesnek tekintvén, s nem gyakorolván : ha később vallásos érzelmei sugallatára énekelni akarna is — nem képes. — A hitrokonok más része szintén nem énekel, mert nem követheti a nyers tömeget, mely tiszta szívből és lélekből énekelne ugyan, de a rosz tanítás folytán, éneke fülsértő, s a kevés jót is semmivé teszi. — Főiskoláinkban már a rég ob idők óta vannak úgynevezett hármoniás énekesek, de ezeknek is legnagyobb része elégnek véli kezében tartani a papír szeletet, s könnyebbnek tartja puszta hallás után betanulni egy pár chorált, mint a hangjegyeket. — Szóval: a reformatió óta a ref. egyházi énekügy semmit sem haladt előre s ha nem ismerném közelebbről viszonyainkat, melyek ama veszteglést okozták, méltán kérdhetném : vajon az ének vallásunk egyik sarkalatos ága-e, vagy csak mellékes eltűrt vendég ? Nem célom előszámlálni azon akadályokat, melyek az egyház helyzetéből származnak, s melyek miatt jelen 30 *