Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-04-12 / 15. szám
vélni akarja híveit — magának is folytonos tanulásra, önmivelödésre vagyon szüksége, — s hogy erre érhessen, gazdálkodási gondoktól ment élettel kell ötet egyházának biztosítani.. — Tanulásához költséges könyvek megszerzése, hivatala tisztességéhez becsületes ruházat, — maga s családja mindennapi szükségei fedezésére s jövendöjéröli gondoskodásra költségek kívántatnak, — s mindezeknek egyháza által nyújtandó jövedelemből kelletik kitelniök. És uraim ismét kérdezem! e sok szükséget képes-e fedezni 200 o. é. frt évi jövedelem? s ennél többet képesek-e a legjobb akarat mellett is az általam megnevezett csekély népességű egyházaink nyújthatni ? Rövid reá a felelet, valóban nem. Az ily egyházakban uraim nyomor az egyház szolgáinak élete, s nagyon nehéz és göröngyös a híveknek útja az idvességhez. És vájjon, megáll-e az osztó igazsággal, hogy az ily csekély jövedelmű egyház lelkésze nyomorogjon akkor? midőn lelkésztársa egy népesebb, jobb jövedelmű egyházban jólétnek örvendhet. — Avagy s nem annyi ideig izzadott-e ez a tudomány elnyerhetéseért az iskola falai között ? nem ugyan azok-e kötelességei? szükségei amazokkal? — És uraim, ha a nyomor fia szükségének fészkéből megszegve az irás szavait, irigységgel nézne az ö jobb sorsban élő társára, vagy egy jövedelmesebb egyház elnyerhetéseért a szabadon választók közé vegyülve, oly dolgokhoz és módokhoz nyul, melyektől különben irtódzik kebele, s más esetben maga is undorral fordulna el tőle — kérdem kinek fejére vessem a kárhoztatás kövét. — Bizonyára azon körülményre, mely az eltántorodásnak okozója. Ezen elmélkedésemre azt mondhatná a t. közönség közül valaki, hogy azon egyházak eddig sem voltak jobb helyzetben ; mégis mindig volt lelkészük; még pedig mindig az ifjú lelkészek közül, kik fizetéseikkel kijöttek, még szebb köntöst hordának mint az öreg papok, — s ha eddig igy fenállhatának, ezután is megmaradhatnak jelen helyheztetésökben, s lehet, hogy majd egy országos intézkedés segíteni fog e bajon s igy nincs ok aggódni jövendőjükön. Ugy van t. k. eddig feltarthaták magukat, volt tisztességes ruhájuk a szép tudományu fiatal papoknak.—Igen! mert fenállhatásuknak volt egy hatalmas támasza. — Az ezen e.megyében gyakorolt fokozatos előléptetése a lelkészeknek. A lelkészi pályára törekvő ifjú szép reményekkel elhagyván az iskola falait — jövedelmes rektoriában — nevelői pályán, és gyakran szülei segedelem által gyűjtött meglehetősen tele tárcával jött az e.megye kebelébe, — örömmel engedett az elöljárói rendeleteknek, mely öt ily kis jövedelmű egyházak egyikébe küldé . . . engedett mert gyakorolván ez egyházmegye a fokozatos előléptetés általi megjutalmazást, — hitte és reményiette, hogy jobb jövedelmit egyház megiiresedése esetére fáradalmai méltányolva leendenek, — s szükségeit, melyeket egyháza jövedelme nem fedezhetett, magáéból pótolta. Ámde ez üdvös intézkedést s gyakorlatot a lelkész szabad hívhatási jog legszélesebb alapra lett kiterjesztése által a kor kivánata tökéletesen megsemmisítvén: kérdem, lesz-e módjában e.megyei kormányunknak a megüresedés esetére azon kis egyházakat lelkészszel ellátni — akkor, midőn az ide rendelt egyén látja azt, hogy előléptetése nem az igazság, nem a komoly férfiak Ítéletétől függ — hanem csak a szabad választhatás kétes és ingatag önkénye alatt van. Bizonyára eljöhet az idő, melyben az ilyes egyházakban mostani helyheztetésök mellett nem lesz merész és kétségbeesett vállalkozó, ki a lelkészi állomást elfoglalja. E lényeges baj orvosoltatásának kezdeményezésére hivom én fel a tisztelt közönség figyelmét, különösen hozzátok intézem tisztelt kis népességű egyházak figyelmeztetésemet, kik magatok legtöbbet tehettek, mind magatokon való könnyítésiekre, mind lelkészeitek jobb sorsbai helyezésére. — Ne várjatok az idők azon eljövetelére, midőn e részben majd újbóli szervezések tétethetnek — nyomorgó lelkészeitek s saját terhelek kivánja a segedelmet. És most t. képviselők, méltán kérdhetitek tőlem, ki e tárgy előterjesztője vagyok, miképen eszközölhető az, hogy ezen kis egyházakban a lelkészek sorsa tűrhető állapotra emeltessék ? — megmondom röviden. — A megüresedett egyházak részszerint Ieányositása s összekapcsolása által, ugy, a hogy a helyi viszonyok engedik. Gondolkodjatok ez eszmén ti leginkább, kis népességű általam megnevezett egyházak s megüresedéstek esetére foganatosítsátok ezt, látni fogjátok, hogy midőn lelkészeitek sorsát elviselhetőbbé — akkor a magatok terhét is — könnyebbé tettétek. Adja az ég, hogy elmondott szavaim ne hangozzanak el üresen a pusztában — és ha majdan, előterjesztesemnek kedvező sikerét látandhatom, meg fog nyugtatni öntudatom ; hogy ezzel csak jót eszközölni, csak üdvest akartam létesíteni. Bay Ferenc, Bereg egyházmegyei segédgondnok. Reménylem, megbocsát segédgondnok úr, hogy a beregi ref. egyházmegye mart. elején tartott népképviseleti közgyűlésén, a küzdő és szenvedő egyházi hivatalnokok érdekében magas buzgalommal, s avatott szónoki tehetséggel elmondott ezen beszédét n. t, szerkesztő úr engedelmével, sajtó alá bocsátottam. Ha minden úr, mély és erős hittől áthatva szorgalmatosan járna templomba, s prot. egyházunk fölvirágzását — mint kellene — az egyháziak jobb sorsba helyezésétől feltételezné : ugy a hitbuzgó, korán halt Duna-tiszaiként : „semmi templom rozzantságában nem látnánk aggasztó körülményt: mert elébb-utóbb diszesen fogna az felépülni.u Literáti János. Bereg egyházmegyei főjegyző.
