Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-12 / 15. szám

vetni, mely mindent alárendel az igazságnak, dogmákat, hagyományokat, a legszentebb parancsokat, a legmagasabb tekintélyeket, abban a meggyőződésben, hogy az igazság semmi, ha nem teljes, és hogy semmi sem szent, ha nem igaz. Ballagi Mór. (Vége köv.) A KISSEBB EGYHÁZAK LEÁNYOSITÁSÁRÓL. Az egyház terén az elöljárók hivatása épen az — mi egy szép kertben az ahoz értő kertészé, egy jól rendezett gazdálkodásban a gondos gazdáé. — Az ügyes kertész nemcsak a gyönyörtadó virágbokrok töveit öntözgeti, nemcsak a kert tisztaságára van felügyelettel; hanem plántál növényeket, melyek a ház s konyha fentartására szükségesek, ültet gyümölcsfákat, melyek fáradalmait annak idejében érett gyümölcsökkel jutalmazzák. — A gondos gazda mindenre kiterjesztvén háza körében figyelmét, azon is igyekszik, hogy barmainak a fáradságos munka által elhasznált erejét idejében gyűjtött takarmánnyal visszapótolhassa. Ez a mi hivatásunk is, kiket a bizalom vallási ügyeink vezetésével felruházott; s e bizodalomnak csak akkor felelhetünk meg, ha az ügyes kertész s jó gazdaként hivatásunk terén, kicsinyre nagyra egyaránt ki terjesztjük figyelmünket. A mi hivatásunknak két igen fontos oldala van. — Oltalmazni t. i- egy részről az egyházak jogait — más oldalrúl pedig hiven gondoskodni azoknak anyagi állásukról, kik az egyházak életének szellemi vezetői; a lelkészek s tanitók szükségeiről. És mi igazságosak csak akkor lehetünk eljárásainkban, ha e két kötelességet egymásnak eleibe nem tevén, részre hajlatlanul teljesítjük. Megfeleltünk-e hivatásunk e mindkét feladatának ? e szép számú gyülekezet előtt kimutatni szükségesnek találom s e tekintetből vessünk egy rövid pillantást a közel multakra. Ha gondos szemekkel tekintünk vissza azon intézkedésekre, melyek vallási igazgatásunk terén, a közel multakban tétettek — úgy találjuk, hogy ezek által az egyházak csaknem minden kívánni valójukat elérik. Lelkészeink s iskolatanitóink pedig, nemcsak hogy semmit nem nyertek; sőt a lelkész — szabadválasztási jognak igen széles alapra lett kiterjesztése által, — állásuk szilárdsága könynyen megingathatóvá tétetvén — lehet mondani — sokat vesztettek, — és most nincs egyéb vigasztalásuk, mint várni az idők eljövetelét, melyben sorsukról is ujjabb intézkedés tétetvén, szebb jövendőnek örvendhetnek. Az idő eljövend; de ha tétlenségben veszt.egljink, nem hozza az meg magától az óhajtott gyümölcsöket — s a türelmes várakozóknak nem marad egyéb a csalódás keserű fájdalmainál. Legyünk tehát mi is, kik nyerénk, igazságosak azok irányában, kik vesztettek, s kik szellemi életünk vezetői levén tőlünk méltánylást érdemelnek. — És midőn mi látjuk azt, hogy egyházaink , közigazgatásunknak képviselői alapra tett kiterjesztése által, minden kivánni valójukat megnyerték — buzduljon fel keblünkben a méltányosság s a vesztett félnek hátrányait ott a hol mutatkoznak — igyekezzünk kipótolni — s addig mig erészben majdan egy általános új szervezés véglegesen intézkedend: gondoskodjunk módokról, melyek által sorsuk javítását előmozdíthatjuk. Midőn ezen gondoskodást e.megyénk minden lelkészére s iskolatanitóira kiterjesztendőnek találnám — engedjék meg uraim, hogy e figyelmeztetéssel kapcsolatban — egy ezen e. megyében létező igen lényeges baj s nehéz körülmény orvosoltatásának kezdeményezésére hívjam föl e nagy közönség figyelmét. Ezen egyházmegyében uraim igen lényeges bajnak s nehéz környülménynek találom én azt, hogy meglehetős papi s tanítói fizetéseket adható egyházaink mellett — van mintegy 15 egyházunk olyan, melyekben a lelkész és tanitó fizetése alig haladja meg a 200 o. é. frlot és ezen egyházakban külön külön, mindegyikben lelkész s némelyikben a lelkészen kivül még egy tanítónak nevezett egyéniség is nyomorog, lévén martyrja a nagy közönségnek. Tisztelt képviselők! hagyjuk el a tehetős Tarpa, Dercen, Rákos s több ehhez hasonló egyházakat, lépjünk be a szegénység hajlékába — komoly figyelemmel vizsgáljuk meg K. Lónya, Ardó, Balazsér, Bene, Borczova, Bucsu, Harangláb, Kajdanó, Kígyós, Mátyus, Maczola, Surány, Tákos, Jánosi, Gecse egzházaink s az ezekben küzdő egyházi hivatalnokaink állását. Engedjenek meg a tisztelt egyházak s tisztelt férfiak — kik ezen egyházaknak valóban áldozó napszámosai. — Ha benézek szekrényeitek belsejébe, s állástokat, mit tudom magatok is szégyeneltek; de szomorú sorsotokról, mint a honaért búsongó, nem panaszoltok — engedjetek meg, hogy én tárhassam fel a közönség előtt megmutatandó, hogy jelenlegi állástokon csak az nem kiván s nem igyekszik segíteni, kiben értelem és érzés egyaránt hiányzanak. Egy prot. lelkésznek igaz, hogy Krisztus példáját követve, lelki s szellemi nagyság levén törekvésének főtárgya, nem sok igényei lehetnek a világi méltóság s tündöklés elnyerésére. De van mégis egy — mit vele a kunyhó és palota lakóit egyaránt felkereső mindennapi szükség megkövetelhet — a sorsához illő megélhetés. És kérdem uraim! egy lelkésznek sorsához illöleg 200 o. é. frtból miképen lehessen megélni akkor, midőn a kor fokozatosan előhaladó igénye — a fejlődő mivelődés mindig több több terheket rak a társadalmi életben az egyesek vallaira, midőn a lelkésztől különösen meg kiyántatik, hogy a kortól nemcsak hogy el ne maradjon ; sőt elöljárjon, legyen példa adó. Egy jó lelkésznek — ki művelni, jóban, szépben ne-