Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-12 / 15. szám

kell egy hitnek, mely a többieket támogassa és magába foglalja, mely megállapítsa azoknak bizonyos voltát'és igazolja isteni eredetüket. S ez azon pont, hol a római katholicismus és a protestantismus elváltak egymástól. A vallásos felfogás ugyan az marad: itt mint ott, az üdv dogmatikai hiszemhez van kötve, itt mint ott van a tanoknak csalhatatlan letéteményese, a vitakérdések legmagasb birája; csakhogy a római catholicismusban ez az e g y h á z, míg a protestantismusnak tekintélye az írás.*) Ebből értheti mindenki, mivé kellett a bibliának a prote3tansra nézve válnia. Nem a héberek és az első keresztyének hitének emlékeit, nem a legtisztább vallás történelmének okmányait látja ő abban; nem Isten ama nagy látnokai igéit keresi ő abban, kik népüknek igazságról, bűnbánatról és kegyelemről szóltak, nem azon kegyes költőknek szavait, kik fájdalmaikat és reményeiket énekelték, és kiknek hangja öröklők mint az érzelmek, melyek azokat sugalták. Nem, az orthodox protestáns azért nyitja ki bibliáját, hogy .ma tételeket találja, melyeket neki hinnie kei A biblia neki nem pusztán kijelentés kútfeje, merj. a kijelentés maga. S minthogy az a legmagasabb vr Uásauctoritás, fel il van minden birí.laton, minden becslésen. Isten m?ga szól abban és nemcsak, ho: y nem találhatni benne semmi emberit, sem tévedést, sem hibát, sem (1-lenmondást, le még csak valami hasznavehetőn sincs benne; minden sor, minden szó a legfens 3-gesebbnek izenete az emberhez annak akarata és tökélyeinek kifejezése. x Azonban minden dogmaticai auctoritásnak, akárhol legyen annak fészke, az a baja, hogy mig ő szolgál bizonyítékul minden egyébre nézve, maga-magának szüksége van bizonyítékokra. Hinnünk kell az egyház szavára, de akkor elébb hinnünk kellene az egyházba, holott az egyház jogcímei nem kevésbé alá vannak vetve az ellenzéseknek, mint a dogmák, melyeket ő csalhatatlanságával fedezni akar. Hinni kell a biblia szavára, ámde a protestáns dogmatikának egy té*) A prolestantlsmus nézete szerint az írás, csak egyik, alaki princípiuma a vallásnak, anyagi princípiuma a hit, melynek mellőzése természetesen sok téves következtetésekre viszi az ismertetöt. B. M. tele sincs, melyet nem lehetne könnyebben bebizonyítani és védeni, mint épen a biblia ihlettségét. A nehézség súlyos és nem is az egyetlen. A hitbeli tekintély különösen kockáztatva van az összeütközés által, melybe jő a tényekkel. Ha az egyház Ptolomáus világ rendszerét tanitja, Kopernikns és Newton világrendszerei megingatják az egyház tekintélyét. Ha az írás a teremtés vagy a vizözönre nézve oly előadásokat tartalmaz, melyek az ujabb tudománynyal ellenkezésben vannak, ha elbeszélésiben ellenmondások és történelmi lehetetlenségek találtatnak, ha itt ott oly érzületekre akadunk, melyek lelkünkre sértőleg hatnak vagy példákra, melyek megbotránkoztatnak : nyilvános, hogy nincs más választásunk, mint vagy lemondani az írás csalhatlanságáról, vagy magunkon erőszakot téve szemet hunyni az előtt, a mi világos. Itt osztán az elfogult vagy könnyelmű elmék előnyben vannak az egyenes, komoly elmék felett. Azoknak eszükbe sem jut neki feküdni a zavart okozó kérdéseknek; elfordítják figyelmüket róluk, és nem érezvén többé súlyukat, végre elhitetik magokkal, hogy nem is léteznek. Ha mégis a körülmények a nehézségeket előttük feltolják, ha a vita kényszeríti őket azokkal való foglalkozásra, ha a kétely a levegőben van, ha a kritika nem gondol a jelszóval, mely tiltja a bejárást, még akkor is marad mene1

vésiik; a hagyomány fönsége, a hit szentsége, „ vallás és a vallásos erkölcs érdekei, a félelem, hogy mind veszve van azon perctől fogva a mint lemondanak az egész védelmezéséről, mind meg annyi ürügy a be nem ereszkedésre, melylyel a legspeciálisabb érvekkel való okoskodásnak is ellentállnak. Ha belebocsátkoznak a fölvetett nehézségek vizsgálásába, beérik a leggyöngébb feleletekkel, a legcsalékonyabb bizonyságokkal: mire osztán visszatérvén foglalatosságaikhoz, elmerülnek kötelességeik teljesítésébe és iparkodnak keresztyén erények gyakorlása által elfeledtetni az alkalmatlan kérdéseket, s igy elhitetik magokkal, hogy tisztában vannak az őszinteséggel és igazsággal. Egészen más ama töprengő lélek sorsa, melynek mindenek felett áll tisztába jőni önmagával, mely nem tudja magának soha megengedni, hogyT

meggyőződésén túl menjen, mely nem tud magának csalképeket csinálni vagy magán erőszakot elkö-