Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-11 / 2. szám

a helybeli szükség szülötte, hanem az angol anya államnak rájok maradt öröksége. Egy tekintet az ész. am. köztársaság mivelési állapotára s meggyőződünk, egy felöl hogy a népmivelés az unióban általában oly fontos ügynek tekintetik, hogy annak gondja alól magát egy állam is teljesen ki nem vonhatja, más felöl, hogy a buzgalom fokozatára nézve az egyes államok közt jelentékeny különbség uralkodik. Elöl állanak az uj-angol-államok, ezek után jönnek New-York, New-Jersey, Pennsylvania, a nyug. államok közt Ohio, Miehigan, Indiana, Illinois, Visconsin, Jowa. Eltekintve Floridától, melyről az adatok hiányzanak, Maryland, Mississipi, Tenessee és Missouri csak isk. alapértékökről tudósitnak, de arról nem, minő sikerrel használják ezt. Georgiából ésArcansásból, valamint az ujabb államokból Texas és Californiából való tudositások ugyan nem sokat mutatnak, de annyit mégis bizonyítanak, hogy a kél utóbbi államban a dologhoz érdekkel és jó akarattal látnak. Jobb állapotban látszik lenni az isk.-ügy Delaware-,Virginia-,ész. és d. Carolina,-Alahama,-Lousiana-és Kentuckibaíi lenni, azonban ez államok is épen ugy nem közelilik meg paeftag, munkássággal, valamint sikerrel az ész. közép és nyugoli államokat. Szóval a n é p i s k. ügy a rabszolgát nem tartó államokb a n v i r á g z i k, in i g a rabszolgás államokban k i s e b b n a g y o b b m é r t é k b e n szunyadoz.E viszony könnyen érthető részint abból, hogy azon gyakorlat, mely másokat kényekedve szerint eszközöknek tekint, a szellemi munkásságot általában nagyon könnyen ernyedni hagyja; részint azon körülményből, hogy a rabszolgaság eredményeiben bizonyos aristocraticus színezetet hord magán, mely az egyenjogúság elvén nyugvó köziskolai rendszerre nézve kedvező nem lehet. Végre még az ész. am. népiskola igen lényeges sajátságai körül egy megemlítendő, nevezetesen ez: hogy a vallás a tantárgyak sorozatában nem jön elő. Bár az imádkozás és biblia-olvasás által, melylyel a tanítást megnyitják, az iskola folyvást vallásos légkörben tartatik, melylyel az államintézményeket kapcsolatba hozni még mindig helyéu van, de tulajdonképeni vallás-tanitás az egy. államok köziskoláiban nem fordul elő. Hogy ez híjányos körülmény, mely által a tanító növelő befolyásának ina van metszve, világos, s a szép művészet, nevezetesen a zenei tanítás képző befolyása, melyet péld. Potter igen szépen emel ki, e hiányt csak igen felületesen pótolja. De az unió saját vizonyai között más intézkedés alig lehetséges, A vallás az ember egyéni belügyeihez tartozik s hol, mint az unióban, a vallási meggyőződés és gyakorlat teljesen szabad, ott természetes, hogy az egyének különböző vallási szüksége igen sok vallási felekezetet szül, melyekben a hasonérzelmüek megnyugovásokat találják. Ha az ember már az iskolát is e felekezetekre bizná, az iskolát, melynek feladata növendékeit oktatni abban, mit mindenki tudhat, hasznos ismeretek közlésével értelmi fejlődésöket előmozdítani: az anyagi segédeszközök szétapróztatnának, szegény, vagy az értelmi művelődés iránt kevéssé érdeklődő gyülekezetek az iskoláért keveset vagy mítsem tennének s ott is hol e részben legtöbbet tesznek, az egyetemes tanítás nagyon confessionalis színezetet nyerne, mely a nélkül, hogy a vallásos életet előmozdítaná, a növendékek állami jövő közreműködésében tenné a legnagyobb károkat. Tehát nem csak politikai bölcseség tényének, hanem egyenesen a kényszerítő szükség eredményének tekinthetjük, ha a r. cath. papság agitalioja New-Yorkban és más államokban, valamint a prot. orthodoxia opposiliója az államiskolák ellen határozottan visszautasittalott. A mit az iskola kénytelen elmulasztani, az a prédikálásra, házi istenitiszteletre s vasárnapi iskolákra marad. (Enc. d. ges. Erz. u. Unterrichtswesens 1. B.) B a u r G. nyomán. Bihari Imre. FIGYELMET KÉRÜNK ! ! BÁCSFALU. Dec. hó 1862. Nt. Tanár úr! Még élünk, küzdünk, szenvedünk, s csak annak tudata buzdit a további munkásságra, hogy a nagy hazának jó hirben álló fiai méltányolják lépéseinket. Mióta ön bejárta Hétfalut: nem érezzük magunkat oly elhagyatottan -— itt ott ejtett atyai szavai biztató szózatként hangzanak fülünkbe.— Igenis munkálkodunk inig nappal vagyon: egy a magyar haza elölt eddig ösmeretlen, csángónak nevezett magyar népfaj szellemi és anyagi gyarapítása nagy müvének akarunk mi napszámosai lenni — nem azért, hogy a világ dicséretekkel halmozzon el minket egyeseket; — hanem azért, hogy e vastermészetü, munkás, annyi századok idegenszerű behatásai közt magyar nemzetiségéhez forrón ragaszkodó, a többi népfajokba eddig be nem olvadt magyar népfajt megtartsuk a magyar hazának. Voltak idők, mikor itt épen azok, kik hivatva valának ez árva sziget lakosainak a mostoha körülmények, — felforgató viszonyoknak az egész magyar hazára vészesen zajló habtorlatai közt világító szövétnekként tűnni fel: épen azok hagyták el juhaikat, mert nem valának jó pásztorok. De jó pásztor volt a gondviselés, — szerette népének éleiét, nem hagyta elveszni, — és e nép él a magyar haza örömére. Hétfalu nagyérdekü állomás a hazára nézve. Ön jött, látott mindent, látta Hétfalut, látta ennek négy faluját: Bácsfalut, Türköst, Csernátfalut, Hosszufalut egy egészbe Összeolvadva Erdély végpontján , Barcaság dél-keletén zöldellő gyümöcskertként elvonulva sötét fenyves havasok alján Töinös és O-sánc szorosok közt, hol annyiszor rohant nemzetünkre tatár és ujabb időben az orosz ellenség. Ön jött és látta e kis tért, Barcaság e paradicsomi vidékét;. — e 12 ezer magyar- és 12 ezer oláhnak egy harmadik nemzet állal kormányzott lak- és küzdhelyét. — E térnem nagy ugyan, — de ha valahol, ugy itt ez élénk kereskedelmi ponton elhalaszthatlan kötelessége minden hazáját okosan szerető közel és távol lakó honfinak, honleánynak: szóval, tettel oda munkálni, hogy e nép már elvalahára kibontakozhassék századokig tartó aluszékonyságából s legyen ez állomáson hazánk érdekeiért csüggedetlenül küzdő munkás tag, oly tag, mely a körül lakó s haladó társ-nemzetek sorában méltó helyet foglaljon el. Ágyú és szurony