Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-04-05 / 14. szám
órát. Azonban ezen szerény lakománk alkalmával sem feledkezénk meg- az Istenről, hazánkról és a szegénységgel küzdő szentek gyülekezeteiről. Üdvköszöntések mondattak ugyanis prot. egyházunk — hazánk- és egyes jobbjaink jóléteért. Az egyet. ev. gyámintézet javára 23 o. é. forint adatván össze, szétment az ebédező gyülekezet. El nem mulaszthatom ez alkalommal még azt is felemlíteni, hogy mezővárosunk községe —- és kiváltképen a szép tettekben ismeretes báró Podmaniczky-család méltó ivadékai közül mltgs b. Podmaniczky Ármin, Frigyes, Lajos urak és özv. Gyürky-Podmaniczky Andrásné ö nsguk a meglehetősen rozzant állapotban levő paplak kijavítása, illetőleg átalakítása köriil tetemes áldozatokat hozának. Különösen b. Podmaniczky Ármin úr, mint egyházunk nemeskeblü felügyelője, amellett, hogy az áldozattételben a legpáratlanabb volt: még az egész 2x /% havi paplak körüli munkálatok ideje alatt csaknem minden nap, reggeltől napestig — ösztönözve a munkásokat — nem kímélte személyes fáradozásait sem. Legyenek áldva a jótevők! S adjon a magas ég sok evang. egyháznak oly pártfogókat, minőkkel a b. Podmaniczky-család gazdagon ékeskedik! -y-s. BARSI EGYHÁZMEGYE GYŰLÉSE. Egy év folyt le a semmisedés tengerébe s a barsi e. megye ezen idö alatt a nagy közönség előtt létének jelét nem adva, tetteiben elzárkózva élt észrevétlen: ideje, hogy a hosszan takaró kárpitot félre vonjuk, a hallgatva működött erőket, a gyümölcsöket, melyeket egy év melengető kebele termett a léleknek mezején, fölmutassuk, hogy láttassék: mi sem vagyunk haszontalan szolgák az úr szöllejében. A barsi e. megye 1863. Mart. 17, 18 tartotta Gergely napi szokásos elhelyező gyűlését nt. N a g y János esperes és tek. Szabó János segédgondnok urak ikerelnöklete alatt. Az elnöki üdvözlő szavak után édesen esett hallanunk azon méltán ohajtott öröm nyilatkozatát, hogy iskoláinkban az eddig pangott szellem ébred, — boldogító célra tör a munkásság, s még nem tapasztalt élet s elevenség ömlik el e. megyénk életerén. A tanítói kar megértve a kor szózatát „bátran előre" hivatásos kötelességét, — kiki a neki adott ajándék mértéke szerint, — múltjához mérve dicséretesen teljesité. — Az uj tanrendszer a körlelkészet hatályos közreműködésével, majdan minden iskoláinkba bevitetett, s áldásos következményekben ragyog. Azonban a csökönyösült szellem ugy látszik ott lebeg még majdan minden intézkedéseink felett akadályul az alakító lélek munkásságának, s ezért nehezen haladunk, mint terhes szekér őszi sárban.Még mindig a mult avas intézményei birják szivünk szerelmét, s ezért ugy tekintünk minden ujitást, mint oly csalfa képet, mely szinei szivárványa alatt veszélyes valót rejt. Innét van aztán, hogy indítványaink — bár érzett életszükségek — mint a tanítói értekezlet létesítése, — mely mellett képes egyedül felüdülni a nyomott szellem, vagy szó nélkül elhangzanak, vagy mint a consistoriumok romáin a tiszta képviseletet, s az ez által választandó bíráskodó testület felállítását kilátásba tévő tavali indítvány annyira gyűlés végére tolatik, hogy kénytelen legyen az indítványozó visszavenni munkálatát, nehogy a képviselő testület eloszolván tűzre tétessék. A csökönyösült szellem létezését tanúsítja az is, hogy az annyiszor ostromolt esperesi classificatiót, — bár a körlelkészi eljárással egybe ütközik annyira, hogy elvégre is minden énjét pictus masculus-ként lealacsonyitni nem akaró körlelkészt leléptet a közügy fájdalmára, — érvényben tartani nem irtódzik, nem gondolván meg, hogy a jobb kor angyala ezt mondja : a mit nem kívánsz magadnak, te se tedd embertársadnak. Már hiába annyiaktól kegyelt szellem, hiába erőködsz, nem sokára ez a hattyúdal zeng előre tolt intézményeid felett: ez már régi, nem mostani: nem igy kell ma intézkedni. Bizony-bizony meg kell itjodnod mint a sasnak. Azoknak megnyugtatására, kik a restauratióban oly chimaerát, oly csudaszörnyet látnak, melynek csak láttára is megrendül a világ alkotmánya, dicsekedéssel írhatom, hogy a tavai — hivataloskodási 6 éve után — lelépett három hivatalnok e. megyénkben a majdan 20 éven átélő restauratió szellemétől áthatott hívek gyülekezete által szép csendesen újra megválasztatott. Több halálozás és erkölcsi nemtelen önviselet által megiiresült tanító állomásaink ifjú erőkkel ékeskedő egyénekkel betöltettek, s még több tanitó állomást váró segédtanítók — mint kinek pénze nincs s vásárt áll — bizonyítványok nélkül kívánván célt érni, kérelmüktől elmozdittattak. És helyesen; mert oly fontos hivatalra, mely a szülék reményeit ápolja, a zsenge növendékeket az erkölcs, vallásos élet s tudomány mezején oly kincsek gyűjtésére tanítja, melyeket a rozsda és moly meg nem emészt, nemcsak jó bizonyitványu s fedhetlén erkölcsű egyén szükséges; de arra is méltán kiterjedhetne a figyelem, hogy a nevelő legyen értelmes, hogy értelmes tanítványokat nevelhessen. Erre pedig „conditio sine qua non" volna, hogy két három iskolát végzett egyén ne alkalmaztassák; — mert míg ez történik, addig a nevelés országa el nem jöhet. Igaz, vannak béresi fizetéssel ellátott tanitó-állomásaink—mondják sokan —ezekben tudományosan mivelt egyén nem vállalkozik örök nélkülözésre, sanyaruságra; de épen azért vannak béresi fizetéssel ellátva, mert unt dan béreslelkek vezetik a tudatlanságra. Állapitana csak meg az egyházkormány a tanítóvá leendhetésre egy bizonyus tanulási határpontot, melyen az élet és tapasztalás megérlelte már a lelket, s azon alul ne bocsátana senkit kontár kezekkel a szent munkához, majd megtapasztalnánk, hogy kis egyházaink szellemben erősbülő tagjai a köztük plántáló Pált és öntöző Apollóst, örömest óvnák a paizsos férfiú sarcolásaitól. „Szólj igazat, betörik a fejed" mondja a példabeszéd; de bár betörik, kimondom az igazat. Ha e.megyénk tudományos, korrali haladását megtekintjük, Hó'seással elszomorodva kell mondanunk: „elvész az én népem, mivel tudomány nélkül való." — Egyházmegyénk 27 anya, s 12 28 *
