Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-05 / 14. szám

ISKOLAÜGY. A TANÜGY ÉRDEMÉBEN. II. Tanítsunk az életnek, nem az iskolának ! ez korunk jelszava. Kezdetleg inkább növelés által tanítani, a mig t. i. oda fejlődik az ifjú lélek, hogy csupán tanítás azaz tudományok előadása által is növelhetövé lesz: tudtunkra ebben állapodtak meg a növelésnek szakértő vezérszellemei s bölcseimi szempontból vizsgálói. Épületes dolog reánk nézve, olykor visszatekintgetnünk a mult idők tanúságaihoz, s néha elörevigyázni, a jövendő kor jeleit figyelni; hogy biztosan felfoghassuk a jelennek szükségeit, s gondoskodjunk azok födözéséről. Volt idő, melyben „humanismus1

' név alatt kárhoztatva lön a nemrégiben közérvényü tanítás, éles ellentétbe állíttatott vele a „realismus," mely egyedül képezné s kizárólag képezhetné célszerűen gyermekből az embert gyakorlati életirányu korunk számára. Viszontagságos hányattatások után elvégre közeledünk annak felfogásához, miszerint az ember önmaga dualisticus lény, az anyagi és szellemélet igényeinek megfelelő, tehát mindkettőből jó móddal egyesitett növeléssel vezetendő a célhoz: becsülettel önállóvá lehetni az életviszonyok bárminő alakulása között. Ujabb korban őt megillető fontosságra kezd emelkedni a növelésügy. Gyakorlati munkatéren nagyszámú jeleseink állanak; beáll annak szüksége, hogy elméletet is tisztázzunk. N.tiszteletüséged megbocsát, ha mi egyszerűségünkben — a bennünket legközelebbről érdeklő nép- és úgynevezett polgári- vagy középtanodák tanelméletének körén tül nem terjeszkedve, főleg itt kívánjuk öszpontositani figyelmünk tárgyait, mint a kik hazánk és hitfelekezetünk kebelében elsők tűztünk lobogót a tisztán magyar népjellegre illesztendő gyakorlati irányzatú magasabb növelésnek. Merész gondolat, s tán némely szakembernek ajkaira mosolyt idéz e szó: realgymnásium; ez azt jelenti : életrevaló tudományos képzés. E tekintetben azért — ugy hiszszük — egy téren állunk minden más középtanodával: legfölebb tán oly magasabb igényeink lehetnek, melyek betöltésére kétszeres jó akarat, ügyértö buzgalom s az leend még szükséges, hogy kissé távolabbi jövőre várakozzunk, mig valódiság testében születendik az ige. Az itt kifejtett vezérelvek alapján, mindnyájunk részére közérdekű napi rendbe kívánjuk most levonni csupán a tanítást. Vizsgáljuk meg először annak tárgyát, aztán részletes kivitelének módját, végre annak eredményét, illetőleg az annak sikerét megítélni hivatott bíróságot. Az első tételre nézve könnyen tisztába jöhetünk, hiszen csak a kész tantervekre kell utalnunk. Itt a tanügyi egyetemes választmány által 1858. sept. 28, 29, 30-án a helv. hitv. négy e.kerületre nézve megállapított „Népiskolai szervezet," és a középtanodákra e.kerületenként elöszabott „tanterviek. Mit szóljunk ezekről ? Azt, hogy nem tartozhatik a dolog lényegére vidékenkint némi eltérés vagy különbözés a tanitandók mi- és mennyiségére nézve. Tanszabadság a protestantismus éltető lelke. Ezer hálaköszönet inkább a felébredett és munkához látott nemes buzgalomért, mely csakugyan határozott alakban kifejezve, közönségesen érthetővé tette magát. Ne tartsuk azért halálos bünnok, ha néhol a megirottak betűinek mellőzésével, a lelket kisajátítani térekszünk — a legtisztább jó szándékú azon célzattal, hogy a gyakorlati és helyi viszonyokban gyökerező életszükségekhez alkalmazkodjunk. Ne Ítéljünk szeretetlenül azokról sem, kik előtt még alig több, mint buzgó törekvések távol eső célpontja az előszabottak pontos teljesithetése. Egyetlen figyelmet érdemlő észrevétel merül fel itt, az, hogy a tervezetekben irott tantárgyak mennyisége felette soknak tetszik a közelmúltból jóval kevesebbhez szokottak előtt. Kevésnek bizonynyal nem mondható. Vegyünk felvilágosításul — a természetből egészen mindennapos példát. Esötelen év elsanyaritja a termést, a túlzásig nedves időjárás szintén megrontja. Két véglet közt keressünk igazat, sok és kevésnek elegyitéséböl szerezzünk elégségest. Egyformán keserű panasz, ha igy szólhatnak iskoláinkról azok egykori növendékei : ott szűkölködtem lelki táplálékban, itt az életben károsodom miatta, — vagy ha igy: annyira túlhalmoztak tudnivalóval, hogy többé magam emberségéből nem is tanulhatok, mert izét veszték nálam minden tanulás- és tudományfélének. A két baj közöl egyik bizonyosan előáll, ha közbe nem lép a paedagogia — a növelésnek tudományos elmélete, mely igy szól: azért emeltem művészi tökélyre a tanítást, hogy mindazon veszélyektől óva legyen az ifjú nemzedék. Ez azt teszi, hogy a múltkorihoz képest szintén mégegyszerannyi tantárgyat kellő sikerrel előadni lehető, a korszükséglethez képest valóban kell és mulhatlan kötelesség. Mindennemű hasznos és tisztességes kutforrás kimerítendő, mindenféle alkalmas segédeszköz felhasználandó e célra. Mikorra bányásszuk ki még a szemléltető módszer végtelen böségü kincsaknáit? vagy honnét teremtünk alapot kellő tanszerekre ? — Nem szűkölködik bár igazolható alap nélkül azok aggodalma, kik félőnek tartják s némileg késleltetni szeretnék e zsenge életkornak mintegy mesterséggel sietett s tán elhamarkodott fejlesztését; — de másfelöl, mig dolgukban a rendelt időtől elkéslelkedtek, illő nagyobb ipar:-al a többinek utána sietniök. Azonban e félelem inkább rsak az ellenörzetlen magány-növelésre hárulhatna; kö. Gézeteknél hatalmasan fentartja az egyensúlyt a növendékek lelki adományaiban létező igen sokszoros különbözés. Altalán fogva méltónak tetszik: tantervet nem bírálgatni, — sőt ez szabad legyen csak végkép elitélni szabad ne legyen addig, — valamíg élettapasztalás nem igazolja annak sikerét. Részletes kivitelben: mi? és hogyan taníttassák? a dolog lényege egy szóban kifejezhető, s ez a fegyelem , — a disciplinaris kezelés. Ennek mélységes titkairól még sokáig kell gondolkoznunk s gondolatainkat a gyakorlat próbakövén élesitgetnünk ahoz képest, hogy tisztán megülepedett alapeszméket sorolhassunk a rubrumok után. Mély-28