Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-05 / 14. szám

nagy gyülekezetet gyűjtött össze a föld kerekségén élő nemzetekből, és azon kép, melyet egykor N. Konstantin az égen képzelt látni e körirattal : „ezzel fogsz győzni" az most a mivelt népek vallásának jelképévé leve s most ezrek viszhangozzák „csak a kereszt alatt van győzelem." — Valóban csak a kereszt alatt- ébrecinek kebledben azon erők, — melyek legyőzik a világot, jelesen: — a világról! lemondás , önmegtagadás és a szolgálatkész szeretet. (Következnek az egyes részek). . . . Tekints a keresztre! s még egy harmadik intést olvassz róla, mely igy hangzik : tanulj szeretni, hogy testvéreidnek szolgálhass. — Egy elitélt bűnös az, ki előttünk a keresztre feszitve feltűnik, de ha kérditek, hogy mi bűne van, felelni fogja a történelem: szeretett, széjjel járt hogy áldást osztogathasson s jót tehessen, ő magáért nem tett semmit, egyedül másokért élt; még ellenségei is akaratjok ellen ily szép bizonyságot tevének róla „másokon segített, magán nem tud segíteni"; feáldozá egész szívét életét az igazságért, isten országáért, testvérei boldogságáért ^Egy uj parancsot adok nektek, hogy egymást szeressétek, mint én szerettelek titeket'1

Egy uj parancsolat, egy valódi uj tünemény a szeretet ugy, a mint az a keresztyénséggel a világba belépett. Krisztus saját szíve mélyéből merítve, másrészt az emberi természet némely önkénytelen nyilatkozataiban felismerve a szeretetet, mint oly hatalmat, mely többet tesz, mint minden törvény, bizalomteljesen feljcbbezett e bennünk levő hatalomra, ennek kezeibe tevé le egész művét, s a szeretetet az élet egyetlen törvényévé tette, egy uj parancscsá, melyen kívül a keresztyénség többet nem ismer. Mindegyik vallás, mihelyt hatalomra vergődik, megkívánja iidvnyerhetés feltéte alatt híveitől, hogy ezek higyjenek egy csapat felállított dogmában, és az első főteendő, hogy minden, ki azon vallásos társulat tagja kíván lenni, aláírjon azon tételeknek, melyek a vallás egyik főrészének tekintetnek. Tekints szét, de nem látandod, hogy Krisztus ekként járt volna el. Isten, világról s az emberi természet törvényeiről nyilvánított gondolatai, nézetei Krisztusnak egészen szabad, népies képzeletdús alakban adattak a világ elé, melyeket csak nagy erőszakkal lehetett később egy-egy megkötő tantétel szoros bilincsei közé verni. Azon nőnek ki korábbi bűnös életét megbánva, vigaszt keresett nála, igy szólott: „sok bűnei megbocsáttatnak neki, mert igen szeretett... Eredj el békességgel," de nem kívánt tőle csak egyet sem azon hittételek közül, melyek később az egyházban a keresztyénség zsinórmértékéül lőnek felállítva. A szeretet a vallás, a tökéletes vallás; vallásos az, ki „elvesziti életét" Istenért, embertársaiért, — vallástalan az, ki életét meg akarja tartani önnön magáért. Hitetlenség: az önzés; — vallásosság: a szeretet az ön-odaadás. Isten a szeretet, s a szeretet isteni. Es e vallást Krisztus nemcsak tanitá, de át is élte; a keresztyénség- > ben e szeretet személylyé, tetté s életté lőn, ez életnek koronája lőn Krisztus halála, és e szeretetnek, Isten országa s testvérei üdvéért e magát feláldozó szeretetnek, az emberiség ez uj parancsának örök emlékoszlopává lőn a golgothai kereszt!! Tanulj szeretni, hogy testvéreicinek szolgálhass! stb. Az evangeliom. Midőn Pál apostol a ró_ mai ker. gyülekezetnek levele által tudtul adja miszerint szándéka mielőbb személvesen is ott j megjelenni az evangeliomot hirdetendő, utána teszi : „m e r t nem szégyenlem a Krisztus evangeliomát, mert Istennek hatalma minden hívőnek idvességére" ugy vélem soha nem szégyenlhetni Krisztus evangeliomát, nem a mi napjainkban sem, midőn irányában oly sokan részint ennek nem ismerete, részint vallástalan lelkületűk miatt közömbös, sőt ellenséges érzülettel viseltetnek. Csak ismerni kell az evangyéliomot és biztosak lehetünk, hogy nem fordulhat el tőle egy kegyes kebel sem, nem szoríthatja ezt háttérbe semminemű műveltség, s nem nélkülözheti ezt egy korszak sem. Nincs emberi nyelv, melyen oly magasztos valami született volna, mint az evangyéliom, úgy a mint ez Krisztus által ki lön mondva, s tettei által megvilágosítva. — Melyik irodalom tud felmutatni olyast, mely szebb s megragadóbb volna, mint p. o. az elveszett fiúroli hasonlat, a bűnös nőre vonatkozó elbeszélés, ki Simon farizeus házában Jézus lábaihoz borula ? Igaz, hogy e drága kincseink földi edényekben vannak. Azon iratokban,