Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-05 / 14. szám

melyekben az evangyéliom tartalmát bírjuk, tagadhatlanul sok van, mi szükségkép nem tartozik oda, mi veszély s csonkitás nélkül külön választható volna, vannak ott vélemények s nézetek, melyeken az emberi tudás igen szűk köre felismerhető, — van a maradandók mellett sok olyas, melyek a kor s hely színezetét magokon hordják. Es e mulandó tételeknek a valódi evangyéliommali felcserélése, összeelegyitése, az egyháznak azon törekedése, miszerént a sz. Írásnak, vagy legalább az ujtestamentomnak minden betűjét hiveire akará erőszakolni, ezek tőnek legtöbbet arra nézve, hogy ma több nemeskeblü igazságszerető ember is szégyenli a Krisztus evangyéliomát. — De mi is az evangyéliom ? Rövidebb s találóbb kifejezést feleletül nem találok, mint Krisztusnak ama mondatát, melyei nyilvános működését megkezdé: „Betölt az idő és elközelített az Isten országa; térjetek meg és higyjetek az evangyéliom n a k." E mondatban benn van tulajdonkép az egész keresztyénség. Balgatagság volna egyetlen értekezésben az egészet kimeritni akarni, de néhány csépjét legalább jertek Ízleljük az evangeliom kelyhének, hogy tanuljuk megismerni, szeretni az evangyéliomot, mint Isten erejét, mint a mely üdvöt ad mindennek, ki benne hisz Az egyetlen szükséges ima. (A különböző életkorokban, — családokban szokásos imákról szólván folytatja) kérdésen kivül van, hogy ima nélkül bármelyik családi életben hiányzik a benső megszenteltetés, emelkedettség, és azt az életnek semmi ékszere, gyengéd udvarias szokások, művészet, műveltség nem képesek pótolni. De minő imát értünk ? Nem valamely bibliai fejezetnek, vagy nyomatott imának szabályszerű elolvasása, nem ez a valódi ima, ez csak külmáza a kenetességnek, de nem a benső megszenteltetés, — ez a vallást csak mint kültapaszt keni a különféle életmunkásságra; a valódi ima, melynek egy családnál sem szabadna hiányzani, az, mely történik lélekben. Mond te családatya, te anya: „én és az én házam népe, mi tisztelni fogjuk az urat" én az úrnak akarok szolgálni, akarok oly érzületű lenni, minő volt Krisztus, szívem, egész életem evangyéliomához akarom idomitni, akarom hogy megváltó megszentelő szelleme uralkodjék bennem, — mindenek előtt keresni akarom isten országát s annak igazságát -nem akarok nyugodni, mig a makacs s önző szívet a benne levő gyűlölség, irigység, érzékiséggel együtt Isten örök törvényei alá nem hajlítom, míg belőle eltávolítom mi nem nemes, emberi méltósághoz nem illő, ezentúl beszédím s tetteimben csak a szeretetet s békét tartandom előttem. — Ily szent lélekkel eltelve lépjetek gyermekeitek elé , — ily érzülettel járjatok előttök , mint az úr papjai , azon szelídség, gyengédség , melylyel ti szülők egymásirányában viseltettek , azon részvétteljes figyelem, melyet egymás kivánsági irányában tanúsítotok, azon szeretetteljes komolyság, melylyel egymást intitek, a szenvedők iránti könyörületesség, — a méltányosság embertársaitok megítélésében, az örömök közti mérsékeltség, a szenvedésekben! hősiesség;: óh ezek észrevétlenül átszivárognak a gyermek keblébe, áthatják szívvérét, mint a levegő, melyet be- s kilélegzenek, és ezek éltök soha el nem veszíthető kincsévé leendenek. Mind azon eszköz már, mely a nemes erkölcsi szellemet valamely családban ébreszti, élteti: imádság leend; — minden ily szellemben tartott beszélgetés, minden ily érzületet viszsugárzó cselekedet, minden könyv, melyet ily célból olvastok — legyen az biblia, majd költőitek egyike, minden, mi a lelkület képzésére, a szív nemesítésére, az akarat buzdítására szolgál, az mind imádság leend. S minél különbözőbbek s szabadabbak az eszközök, melyeket ti e célra igénybe vesztek, minél kevésbé fajulhatnak el ezek szokásszerü, megállapított mintákká, formulákká, minél inkább hangulat- s alkalomból előpattanok: hatásuk annál biztosabb s éltetőbb. .... Néhány vonás az e 1 s ő k er es zty ének életéből. A keresztyén szellem befolyása az emberi élet alakítására kétségkívül korunkban sem kisebb, mint azon időben, midőn e szellem mint erőteljes hatalom az elvéníiit világba belépett; csak hogy ez most már nem oly szembetűnő s mintegy kézzel fogható, utai elrejtettebbek, mióta ez az emberiség őszéletével ezer titkos úton módon összeelegyült a naponkint összevegyül. Ha a kovász a megszámlálkatlan lisztporokkal összeelegyül: ki különítheti el? szemmel ki nem vehető, s nem mondhatni ime itt van 27 *