Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-11 / 2. szám

kegyesség, erkölcsiségben, valamint nyilvános ugy magánéletünkben magunk legyünk nemcsak a legszigorúbb példaadók, hanem a gyanúnak árnyékát is kerülők, mert tudva van, hogy mig más embereknél a legrútabb erkölcstelenségi tettek közönyösen vétetnek vagy végkép elnézetnek, a lelkészt a gyanú is gyakorta egész életére beszenyezi, tőle a hitelt és bizalmat egész életre elrabolja; tudva van, hogy a lelkész szavai és tettei a hallgatók beszélgetésének egyik legkedvencebb tárgya, uton útfélen szigorú bírálatnak van kitéve s nincs oly hibája, mely árgus szemekkel csakhamar ki ne kutattatnék. — Épen azért, mint a szép fehér ruhát a legkisebb szenytől is gondosan óvjuk, minthogy az rajta azonnal meglátszik, úgy őriznünk kell lelkészi jellemünk tisztaságát is nemcsak az erkölcsi romlottság aljas tetteitől, hanem annak gyanújától is, mert könnyen annyira ránk szárad, hogy többé lemosni teljes törekvésünk mellett sem lehet. Vannak ugyan lelkészek, kik azon csalfa hiedelemben élnek, hogy ők csak a szószéken lelkészek, máshol pedig közönséges emberek, kik épen azért a közönséges emberek gyarlóságaiban is részt vehetnek. Ezek önmagukat ámitják, kik ha az élet tanúságát figyelemmel kisérnék, arról győződnének meg, hogy az ilyenek bérencek igenis lehetnek de jó pásztorok és hű lelki számadók soha. III-v Harmadik fő kelléke a lelkésznek, hogy egyházának szellemi és anyagi jólétét eszközölhesse, a lelkipásztori dajkálkodás és buzgóság. A lelkész sok jónak, nemesnek és isteninek hintheti el magját, ha Isten igéjét igazán és hitteljesen hasogatja; az istentiszteletet és szertartásokat épületesen és lelkiismeretesen végzi s híveit jó példaadás által a tiszta erkölcsi életben megerősíti, teljes mértékben azonban áldásdús siker működését csak ugy követi, ha hallgatóinak kész tanácsadója, hű barátja s valódi édes atyja is leend, egyháza anyagi jólétét és felvirágzását is szívén hordja s ezt teljes erejével munkálja. Az özvegyeket és árvákat meglátogatni s helyzetöket tanács és vigasztalással enyhíteni; a bánatos szülők fájdalom dult szívébe a mennyei vigasz i / gyógyító balzsamát csepegtetni; a háborgó családtagok között békét eszközölni; a hitetlenség vagy erkölcstelenség ösvényén tévelygőt az üdv útjára édesgetni; a szegény súlyos helyzetét, az isteni gondviselés hitével enyhébbé varázsolni; az ártatlan szenvedők és szükségben levőknek a tehetősbeknél segélyt és pártfogást nyerni; az igazságért üldözöttet a türelem lelkével megedzeni; a betegeknek és haldoklóknak lelki enyhet kebleikbe önteni s az örök élet hite által szemeiket égre függeszteni; az örülőkkel örülni, és a szomorúakkal szomorkodni; a gyermekek s az ifjúság vallásos nevelése fölött gondosan őrködni; az egyház és iskola javainak pontos kezelésére s kellő czélokra való fordítására felügyelni s azt minden törvényes és tisztességes uton nevelni és szaporitani, — szóval — mit a hivek lelki üdve és az egyház felvirágzása megkíván, mozgásba hozni és tetté érlelni, mindez, a lelkipásztorkodás és a lelkészi buzgóságnak lényeges feladata. Ez az egyházban legüdvösb és leghálásb működési tér, legüdvösb, mert csendes termékenyitőeső az, mely az igehirdetés által elhintett magokat hirtelen k i sarj ad z tatja s felnöveli; leghálásb, mert a hívek szívét bizalom és szeretettel tölti be irántunk és valamint szellemi ugy anyagi tekintetben is az egyházi jólétnek egyik legbiztosb emeltyűje. Nagyon vétkezik ennélfogva azon lelkész maga és egyháza ellen, ki hivatásának ezen részét könnyelműen elhanyagolja, mert az által az egyháztagokat közönyössé teszi s az egyház erkölcsi és anyagi emelkedését legnagyobb mértékben hátráltatja. Vajha azért ne volna lelkész, a ki szent hivatalának ezen ágát betölteni ne igyekeznék; vajha ne volna lelkész, a ki a bizalom és szeretet ezen kútforrásából meríteni s a hívek kegyeletes indulatát magának megnyerve az anyaszentegyház felvirulását siettetni ne iparkodnék. IV. Végre fő kelléke a lelkésznek^ hogy egyházának szellemi és anyagi jólétét felvirágoztathassa, a tudomány mezején folytonos előhaladás. Mint a legjobb szántóföld is parlaggá válik, ha folytonosan és kellőleg nem míveltetik; mint a legszebb kert is elvadul, ha fentartására gon-