Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-29 / 13. szám

meg minden britt gyarmatnak meg lévén saját törvényhozó hatalma, ez tetszése szerint tehet változtatásokat az illető tartomány püspöki egyházának jogviszonyain, a mint valósággal tett is Canada s Viktoriában (Ausztralia); és igy midőn az angol lelkész valamely gyarmati püspökszékbe ül, oly jogviszonyok közé lép, melyek az eddigiektől egészen különbözők. Mig tehát az angol egyház tagja magában Angliaban felettébb szigorú feltételekhez van kötve, addig a gyarmatokban az efféle szabályok oly tágak s ingatagok, hogy egy gyarmati püspk tulajdonkép csak hivatala erkölcsi ellenörsége alatt áll, s ennélfogva kétes, ha vajon Colenso idézhető-e Angliának akár polgári akár egyházi törvényszéke elé, — valamint másrészt a Jórernénység fokánál alig Ieend törvény, mely öt ez ügyben sújthatná, De épen mert ily bonyolult ez ügy, annál nagyobb izgatottságba hozza az angolok elméjét s kedélyét, mert habár Dél-Afrikában van is Colenso székhelye, de könyve Londonban nyomatott. — Magában az egyházban mindinkább erősbül azon sejtelem vagy előérzet, miszerént azon szigorú törvénycikkely, mely az 1562-ki 39 cikkely irányában absolut s feltétlen hódolatot kivánt, s mely miatt létrejövésekor 2000 kegyes becsületes nonconformista lelkész készebb volt magát parochiájából kiűzetni, mint ezt feltétlenül elfogadni, alig maradhatand meg továbbra is teljes erejében, hanem a mindinkább erősbülő korszellem kivivandja ez artikulusoknak s fegyelmi törvényeknek szabadabb szellemű magyarázati jogát s módosítását. Röviden a püspöki egyház egy uj fejlődési szakba látszik lépni." Eddig szól az idéztük londoni levél; hogy azonban az olvasó kellőleg méltányolhassa Colensonak, az Essayisták, Rewiewerseknek s más úgynevezett „hitetleneknek" a ker. vallástudomány érdekében kifejtett érdemeit, s hogy megismerhesse azon középkorihoz közel álló sötét szellemet, mely ellen ezek küzdenek, ide igtatjuk a „Protest. líirchen Zeitung" pár sorát. Az utóbbi husz év alatt — úgymond e lap — az angol canditatusoknak egy harmada az egyetemi tanulmányok mellőzésével csak az u. n. előkészítő intézetekben nyertek képeztetést. Ez előkészítők hogy milyek, megítélhetni csak ez egy példából is : sz. Aidanban, hol jelenleg az angol papság öt százaléka képeztetik, a bibiiáról ez taníttatik: „az egész biblia kijelentés, azaz az Isten akaratának teremtményei irányábani kinyilatkoztatása és pedig mind azon tárgyak felett, melyekről a szentírásban szó van. A biblia Isten szava, oly értelemben, hogy ezt az úr maga, emberi közvetítés nélkül szólotta hasonlóan a 10 parancshoz, melyet Isten maga adott. Az ujabb tudománynak csodás előhaladása dacára is nem sikerült a sz. írásban találtató számos kép közül csak egynek is a fisikai igazságtóli eltérését kimutatni; a biblia nem lehet más, mint szószerinti isteni sugallat, — minden szó, szótag, betű épen ugy van, mint volna, ha Isten maga az égből emberek közbejötte nélkül szólott volna. A bibliában minden tudományos tétel csalhatlanul igaz, — mindennemű elbeszélései s történelmi adatai egyről-egyig a legpontosabbak, szavai s mondatai nyelvtanilag íilologice tökéletesen helyesek." — Ily iskolából kikerültek természetes ha követ dobnak Colensora s minden szabad szellemre. Még egyet. A Colenso ügyét mint mondám felemlíti a „Religio" egy közelebbi száma is, s elmondván, hogy Colensot megakarják hivatalától fosztani, kérdésbe teszi: „mit mond erre B—i úr ?" (értsd Ballagi, kivel mint a protestáns egyház érdekeinek egyik buzgó toll vivőjével, egy számban néha kétszer is szembeszáll az ismert szellemű Religio). Nem akarok a kérdett helyett felelni, de pár szót mégis kell szólnom. Az ilyféle eljárás épen nem ismeretlen, már Pál apostolt, mert szabadabb szellemű, a keresztyénség nagyszerű hivatását tisztábban belátó vala, mint a zsidóskodó párt nyűgeiből oly nehezen kiszabaduló apostoltársai s mert ennél fogva a pogányokat is anélkül, hogy környülmetélkedtek volna, felvevé a kereszty. egyházba, megtámadák kortársai s valódi apostolságát, más szóval igazhitű keresztyénségét kezdék kétségbe vonni, -- Hussz, Luther stb., mert az igazhitű keresztyénségtől eltérő tanokat hirdetének — mint mondaték — kiátkoztattak, — Kalixtusra evangelikus társai mindenféle eretnekséget, gúnynevet reákentek, mert olyasmit mert nyilvánítani, hogy a kálvinisták nem ördög fajzati, hogy a pápa nem antikrisztus, szóval, hogy a más vallásúak irányában legyünk türelmesek, — Ármin hivei Dortrechtben kiközösittetnek, mert a Kalvin-féle feltétlen eleve elrendelésről eltéröleg mertek vélekedni, s találhatnánk ezer példát mig Colensora érnénk. Hogy B—i mit mond ezekre? nem szükség kérdeni, ő helytelenité mindég és helyteleníti e türelmetlen szellernnyilatkozatokat s harcol ellenök, mint eléggé tudva van a nemes keresztyén szabadság szellemével. — De nem is erre várt feleletet a Religio, hanem tulajdonkép azt kérdezé: mit mond erre a lelki szabadságot, a szabad tudományos vizsgálódást hirdető, türelmességet sürgető protestáns egyház ? mit mond B—i, ki a protestáns egyháznak oly nagy magasztalója a romanismus ellenében? Erre s a Religioban számtalanszor előforduló ilyféle megjegyzésekre legyen elég feleleveníteni azon sokszor kimondott észrevételt,miszerint a zsarnokoskodó szolgaszellem s türelmetlenség tényeitől koránt sem ment a prot. egyh. története s jelene, mint ellenkezolega római egyházban is voltak mindég szabadlelküek s türelmesek. De tény az, hogy a protestantismus valamint hogy keletkezését e lelkiismeret szabadságának köszöni, ugy fejlődése folytán is virágzónak csak ott és akkor mondható, ha a lelkiismeret szabadságát tiszteletben tartja, a minélfogva az ilyféle keresztyéntelen tények a protest. egyházban ennek a legnyiltabban kijelentett hitelvei, nézetei dacára, emberi gyengeség, önzés uralomvagyából történnek. Hogy mennyire nem illik össze a fentebb rajzolt türelmetlen szabadvizsgálódást üldöző szellem az evangyéliomi reformált egyház szellemével, bizonyságul szolgál ugyancsak a Religionak több száma, melyekben időnként jelenti egyik másik angol főúrnak pap vagy tanárnak a római egyházba való, át — vagy szerinte — visszatérését, közelebb a hires Wilbeforce idősb fiáét. Igen, mert a protestantismus csak ott diszlik teljes erejében, hol lelki szabadság, szabadvizsgálódás, nem korlátolt véle-