Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-29 / 13. szám

ménynyilvánitás uralkodik, ezek valának szülő édes anyja, ezek adják az éltető nedvet, — vedd el ezeket tőle, fonyadásnak indul e nemes növény s legszebb levelei hervadnak el s hullanak alá. F. J. TÁRCA. HALÁLOZÁS. Nagytiszt. Daróci Mihály, karcagi ref. lelkész és hcves-nagy-kunsági esperes, hasznos földi éleiét, rövid ideig tartott szenvedés után, mart. 12-dik*napján váratlanul bevégezte. Sötét koporsóját fájdalmas szívű özvegye, két fija és két leánya, rokonai, a vidékről begyült számos lelkészek, tanítók s a karcagi nagy gyülekezet bánatos kebellel környezék. Az úrban boldogult született Debrecenben 1794-ben. 1822-ben karcagi lelkészszé, 1852-ben heves-n.-kunsági esperessé választatott.Mind lelkészi, mind esperesi hivatalkörében kötelességét lelkiismeretes szigorral teljesítette s midőn benne a karcagi ref. gyülekezet 40 évig szolgált hü lelkipásztorát siratja, ugyanakkor a tiszántúli főt. egyházkerület egyik bölcs vezérének, egyik hü és kemény bajnokának elestét fájlalja. A dicsőült földi részeinek eltakarítása mart. 15-én délelőtt történt, — általános részvét és fájdalomtól kisérve. A hideg tetemek felett az egyházi szolgálatot végezték n. t. Kulifay Zsigmond kunhegyesi, és t. Csíkos Sándor t. sz. imrei ref. lelkész urak. Amaz első prédikációt mondott ezen alapigéböl kiindulva : A in a nemes harcot én meg harcolta m." (Pál II. Tim. IV. 7.) Miután az érdemes prédikáló az élőbeszédben bőven elmondta, bogy harc van a természetben, a természeti erők, vonzó taszító erő, világossság sötétség, fentartó és szétbontó erő közt stb. ; harc van az embervilágban stb. s az alaptételt, hogy a prot. lelkész hivatala harc, felállitá : áttért tárgyának taglalására s beszédét négy részre különzé. 1-sö rész: a prot. lelkész hivatala harc: céljára nézve II. r. azon elme és szívbeli tulajdonokra, erőkre nézve, melyekkel harcol III. r. azon eszközökre nézve, melyekkel harcol. IV. r. a jutalomra nézve melyért harcol. A II. r. cime nem volt oly tisztán szabatosan föltéve mint a többié, nem tudjuk jól adtuk e ezt egészen vissza. Ez e. beszéd terjedelme dacára is elég tartalmas volt. De nem titkolhatjuk visszatetszésünket a latin idézetek felett, melyeket a prédikálás folyamában hallánk. A ref. gyülekezett előtt, az első szótól az utolsóig, oly nyelven kell beszélni, melyet annak minden tagja ért, különben az igehirdetés elvét és célját sértjük. Megírta Pál ap. ,,a gyülekezetben inkább akarok Öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak; hogy nem mint tiz ezer szót szólani idegen nyelve n." Ha idegen nyelvnek volna helye, joga csak néhány szóhoz is prot. egyh. beszédben, akkor a biblia eredeti nyelvei, a héber, a görög nyelv állhatna elő s legalább is követelné, hogy az alapul vett szakasz a héber, vagy a görög szövegből olvastassék fel. Az nem lehet mentség, hogy latin idézetei magyarul is elmondjuk, sőt ez épen feleslegessé teszi az idegen nyelvű idézést. Még a sok személyhez egyenként forduló huzamos búcsúztatásokra van némi észrevételünk. Azt tartjuk, hogy a vigasztalás igen nehéz, s hathatósabb ha rövid s célszerű ha a hol csak lehet, egyesek helyett csoportokhoz fordul. N. t. Kulifay űr után t. Csikós S. úr lépett a szószékre oraliót tartván. Beszédében a hü lelkipásztor és egyházkormányzó képét mutatta fel. Beszédét a kissé sebes és összefolyó olvasás mialt minden ponton figyelemmel nem kísérhettük. A sir szélén, az üdvözültnek karcagi lelkésztársa, n. t. Csethe Lajos úr tartott egy rövid beszédet. Most már mi is áldási mondunk az elhunyt nagyérdeműnek emlékezetére s kívánjuk, hogy hamvadó porain szelíd béke lengjen ! fi. Oh ásóink bizonyosan fognak emlékezni azon érdekes cikksorozatra, mely lapunk 1861-ki folyamában énekköltészetünkről s annak történetéről, oly alapos s figyelemre méltó eszméket tett közé. Most örömmel figyelmeztethetünk minden protestáns ügybarátot, hogy azon cikkek írója, t. Varasdy Lajos úr, énekköltészetünkrőli 2 évi folytonos tanulmányait „Protestáns egyházi és énekköltészet története" cím alatt szándékozik közzé tenni, mint lapunk jelen számához mellékelt előfizetési felhívásából látható. E müvet, mint a mely egyháztörténelmünk különben is nagyon parlagon heverő mezején nemcsak hiányt pótol, hanem énekköltészetünkre nézve első és egyetlen, melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Szer k. MOLDVA-OLÁHORSZÁGI MISSIÓ. Mássá a pitesti ref. magyar templom építésére tett összes kiad ások na k.*) Itt teljesen bevégzett, a legközelebbi lapon kitett s a templom építésre fordított kilencszáz ötvenhat, azaz kilencszáz ötvenhat arany s 19 lé és 35 parabúl a két kéregető protokullumba gyűlt 114, azaz száztizennégy arany és 5 lé. Az egyház tagjai adtak az építésbe, Kovács Zsigmond 2087 azaz kétezer nyolcvanhét lét , Velezsrive1 *) Ezen templom építési jegyzökönyvet én magam vezettem s a mit híveink tudásával nem magam adtam ki, — azt midőn visszatértem pontosan bejegyzém. Mert az építésnél nem lehettem mindig jelen ; de a mely egyháztag addiglan vezette a kiadásokat,visszatértemkor az nekem beszámolt. Cz. M.