Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-11 / 2. szám

Iára emelkedve meggyőzőleg és meginditólag fog a szivekhez szólani, a hallgatókat megfogja nyerni és magával ragadni. Bizonyára nem! mert a hol nincs az előadandó igazság a lélekben megtestesülve, a liol nincs a szónok tárgyától átmelegtilve s mintegy megszelleműlve, ott megindult keblet képzelni lehetetlen s a tapasztalás bizonyitja, hogy a készületlen szónokot nem szent tűz és a sz. léleknek isteni ereje vezérli, hanem az állelkesedés köpönyébe öltözve adja elő beszédét. Ha nzonban könyvnélküli előadásunk által hatást akarunk, gyakorolni, nélkülözhetlen kellék, hogy belőlünk igaz hit és tiszta meggyőződés szóljon, mert ha ezt nem tolmácsolja egész valónk, hasztalan minden prédikálásunk, kétséget nem szenvedvén, hogy ha mi nem melegülünk, másokat sem melegíthetünk, annál kevésbbé épithetíink a sz. és kegyes életben. Ez első és főkötelessége a lelkésznek s ha e feladatában ugy forgolódik, hogy az egyházi szertartások végzésében is lelkiismeretes, s a serdülő ifjúság vallásos oktatásában is hü és szorgalmas, munkásságának üdvös eredménye el nem marad. III. Második f ő k e 11é k e a lelkésznek, hogy egyházát szellemileg és anyagilag felvirágoztathassa, tanitásának erényes élettel való megpecsétlése, vagy is a p é 1-d á s élet. Pál ap. Titus tanitványának 2, 7 versében követendő szabályul ezt tűzi ki: ,,Mindenestől fogva te magadat például adjad a jó cselekedetekben, a tudományban épséget és méltóságot mutass, tiszta igét fedhetlent, hogy a ki annak ellene veti magát, megszégyenüljön, semmi gonoszt nem tudván ti felőletek szólni.a

Timotlieushoz irt 1 lev. 3, 2 — 5 igy nyilatkozik; „Szükség a püspöknek, (mi egy jelentésű a lelkipásztorral) fedhetlennek lenni, egy feleségű férfiúnak, vigyázónak, józannak, megékesitettnek, gazdálkodónak, a tanitásra alkalmatosnak; nem bor mellett ülőnek, nem nyereség rutúl kívánójának, hanem mértékletesnek, idegennek a harczolástól, idegennek a fösvénységtől. Ki az ő házában jól tudjon előljárni, ki az Ő magzatit engedelemben tartóztassa minden tisztességgel egyben, mert a ki az ő tulajdon házában nem tud előljárni, mimódon bírhatja az Isten anyaszentegyházát." Szent és gyönyörű intések, melyek vajha minden lelkész szívébe irva lennének és szeme előtt lebegnének, hogy mindig mintegy tükörben láthatná magát, mert mit használ a szép tanitás, ha azt jó tettek nem bizonyítják, mit használ az oly fa, mely sokat és szépen virágzik, de gyümölcsöt nem mutat soha. Mint a festett tűz nem melegít; mint a legpompásabb színekkel ecsetelt nap áldást nem hint, ugy múlékony pára a lelkésznek leghatályosb beszéde is példa nélkül, mert ez szalmatüzeí gerjeszthet, de a tettleges keresztyénség és erény bajnokává senkit sem avatand soha. Epen azért, mit hitünk mestere nemcsak tanított, hanem bűnnélküli cselekedetekkel pecsételte meg életét, ugy tőlünk is azt kívánja: „Ugy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsétek mennyei atyátokat." Mint az apostolok nemcsak hirdetők a megfeszített, de feltámadott üclvezitőt, hanem hitöket szent élet által tündököltetve Krisztusnak keresztét éjjel és nappal örömmel hordozák s magukat hivatásukban a vértanuságig emelkedett engedelmesség által tünteték ki, ugy nekünk is, nemcsak az igehirdetés, hanem különösen a Krisztusnak szerelme s nyomdokának hű követése által kell magunkat a tiszteletes névre méltókká tennünk, hogy hallgatóink ne gyarló és bűnös s tán náloknál aljasabb embert lássanak bennünk, ne megvert s a győzelmi babértól megfojtott hadvezért szemléljenek élükön, hanem küzdelemben és győzelemben első hictársukat, Istennek a hit fegyverével nemesen vivó szolgáját, kit ha kisértetek vesznek is körül, mesterével szilárd és határozott hangon igy tudjon szólani: ,,Eredj tőlem sátán, a te uradat Istenedet imádjad és csak őt szolgáljad.1

' S az erény várán kitűzött hit és Isten országának zászlaja alatt hiveit példája által legyen képes öszpontositani. Ez pedig annál inkább megkívántatik protestáns egyházunkban, minthogy itt az örök élet a hitben és erényes cselekedetekben gazdag élet jutaimáid levén kitűzve, senkit sem ringathatunk azon álhiedelemben, hogy a szertartások puszta teljesítése mennyországba vezet, épen azért, ha az egyház körében az erkölcsi fedhetlenséget és az istenes életet felvirágoztatni óhajtjuk, mulhatlanul szükséges, hogy 3*