Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-22 / 12. szám

r események esetékessége szerint idomul. Es a mint az organismus érzéki oldala változik, a nedvek megsűrűdnek, a szervek elvesztik hajlékonyságukat, a tagok megmerevednek, e szerint veszti el a bennök és általuk működő szellem is hatékonyságát, és eredeti irányzatát, a szervek megmerevedése vagy elernyedése miatt megszűnik a benső- szellem önkijelentése, s maga az organismus élettelen fantommá vagy dermedt hullává válik. A keresztyénség oly tiszta és fenséges szelleme is: mely csak neki megfelelő tiszta és egyszerű formában nyilvánulhat magához hűven: — a 16-ik századig századok hosszú során át idegen elemekkel annyira túlterheltetett; hogy a keresztyén szellem eredeti irányzatából kitéritetett, s a keresztyénség egész organisatiója a sok idegen kór-anyag fölvételével elidomitva oly beteges testté lett, mely csak a tévedések és szenvedélyek gyümölcseit lőn képes producálni. — Ugyan igy tanúsítja a történet, hogy a politikai államformák, melyeknek.feladata a természetjogot a népek között határozott alakban, a nép szükségeihez mérten érvényesíteni és föntartani, a hosszas használat alatt bennök föltornyosuló idegen, épen a szabadsággal és jólléttel ellenkező elemek tömegévé csontosulnak. Nem csudálhatjuk, ha a dolgok ily állásában minden egyenes lelkű és önzéstelen emberek az erkölcsi intézmények reformatiojának szükségét érezik, s e szükség-érzetüket a fönnálló intézmények újraalkotásában törekednek kielégiteni. A külalak: — mint már érinténk: — úgysem elégíti ki teljesen soha az alkotó emberi szellemet, mikép lehetne elégült akkor, midőn már azon erkölcsi világrend, melyben él, s mely az ö alkotása, és saját belvilága közt többé semmi öszhangzatot sem tud fölismerni? midőn azon intézmények ÍZ Ő szellemének többé nem teste, nem organismusa, hanem holt kalitkája, nyommasztó börtöne, melyben csak a kényszerűség tartja fogva. A szellem életeleme a szabadság, s végre kikeli törnie, ki kell magát küzdenie azon testből, melynek elélt, merevült tagjai nem képesek tovább fejlődésének orgánumául szolgálni. Minden ember több, kevesebb tisztaságban megtalálja önmagában intézményeinek ős eredeti képét (le type), vagy fogalmát, s ha a társaságban létező bármily nagyszerű intézmény, ellentmond az emberek bensejében élő eszméjének, végre föllázadnak a hatalom megkövesült colossusa ellen, s gerjedelmükben mind addig háborognak, mig e gerjedelemben szerte lobogó szent lángok egy uj szebb jövőt bevilágító tiszta fénynyé nem olvadnak össze. A létező viszonyok eltörlése után valósitandó eszme azonban tiszta egyetemességében ismét nem létesithető, s a föllázadt embervilág addig zsong, zajong, révedez, mig gondolatát ismét egy uj határozott idomban, saját kezével alkotott gépezetben, egy uj érzékelhető formában nem önti. Ezért a keresztyénség azon része, mely a római egyházból kilépve régi vallásos épületét szétrombolta, szükségesnek érezte az ágostai confessioban és egyéb hasonló törvénykönyvekben formulázni külsőleg hitének uj világát; és a francia királyság eltörlésével a francia nép az állam eszméjét az államszervezet uj határozott idomában valósította meg. A társas jogok szabad gyakorlata, és a vallásos nézetek függetlensége; azaz: szabadság a polgári cselekvékenységben, és szabadság a lélekismeret nyilvánításában, az emberi szívnek két oly felette drága kincsei, szeretetének oly becses tárgyai, hogy értük a legtöbbször minden egyéb érdekeit sőt életét is kész föláldozni. A gondolat, hogy e szabadságot — ha elvesztette: ismét visszaszerezheti, a legmagasabb lelkesedésre ragadja az embert; ha pedig már élvezte e jogokat; elvesztésük a kétségbeesés ama szélsőségébe löki, mely minden végletekre, a legvakmerőbb vállalatokra képessé teszi. A tizenhatodik század kezdetén mindkét végletre csaknem egész európaszerte izzó hajlam mutatkozott. Azok a nemzetek, kik polgári és vallásos szabadságukat elvesztették, élénken kezdték érezni láncaik súlyát és méltatlanságát; s a kik még némi függetlenséget élveztek, borzadva látták, hogy a dolgok akkori menetében el kell vesziteniök. Európa majd minden államai, s főleg a melyek a német szövetséget képezték, már régóta szánandóan szaggattattak szét azon küzdelmekben, melyet a Césarok utódai és sz. Péter