Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-22 / 12. szám

örökösei vívtak egymásai, s e harcok jutalma az egykori római birodalom területén élvezendő korlátlan egyeduraság leendett. A versenyzők mindegyike egyenlően jogos igényekkel vélték követelhetni Rómát. És mindkettő, valamint az idők szerint egész Európa is, ugy volt meggyőződve, hogy a ki Romának ura, annak a német birodalomnak is urává kell lennie. Róma e bűvös név, való dicsfényének lehunyta után még századok múlva is gyakorolta varázshatalmát. Az emberek egyik legfélszegebb előitéletes szokása, hogy gépiesen elhitetik magukkal, mikép a mi sokáig fönállt, annak mindig fon kell állania, ha valamely intézmény egy bizonyos időben jó szolgálatot tett, ebből annak minden időkben való jogosultságát következtetik ki, mintha a história nem volna egyéb ugyanazon események periodicus ismétlésénél, s a jövő századoknak a mult századokkal mindenben egyezőknek kellene lenniök. Róma sokáig feje volt a világnak, s ebből azt következtették, hogy a fölött mindig uralkodnia kell. Századokon keresztül nem találkozott senki, ki ez okoskodást megcáfolta volna, ki ki merte volna mutatni, hogy Róma leendő birtokosa, többé nem lehet birtokában azon hatalomnak is, mely egykor a világot Rómához láncolta. Az emberek sokáig csak azon okoskodtak, hogy a két versenyző hatalmasság közöl melyik leend és melyik legyen a souverain város ura, s melyiket válasszák saját tyrannusukul. A világtörténet előhaladásának ez erőszakos föltartoztatása, a jogi és vallásos élet szabad fejlődésének e lenyügzése ellen protestált a tizenhatodik század reformatiója. Molnár Aladár. HOMILETIKAI KALÁSZOK. *) Virágvasárnapra rendelt evangelium Máté XXL 1—10. Thema : A ki jött az' Urnák nevében. Ez azt jelenti : 1. Isten rendelte. 2. Isten helyett. 3. Isten oltalma alatt. 4. Isten dicsőségére. (Dr. J. W. Reche, Volksweisheit 1. köt.) *) Igen sok lévén az e hétre való tárgy, kénytelenek vagyunk rövideket, a lehető legrövidebben — közölni. Virágvasárnapra rendelt epistola : Phil. II. 5—11. Thema: Fennség — az alacsonyságban. Látszik Krisztusnál : 1. A célban, — melyért magára ölté. 2. A magaviseletben — melylyel hordozá : 3. A módban — melylyel belőle megszabadult. (Bödecker. Haupt I. 335.) Virágvasárnapra szabad textus : Máté XXVII. 11 — 30. Thema : Az Üdvözítő a világi törvényszék előtt. 1. A vádlók. 2. A biró. 3. A vádlott. (Schnabel, niedermosi lelkész. Ochly Manch. Gáb. I. köt. 210.) Nagy-péntek: A passió. (Halál és eltemettetés.) Thema: Krisztus a keresztfán. 1. Bevallja : E z t teltem é r 11 e d! 2. Kérdi: M i t tész te é r 11 e m ? Húsvét első ünnepére rendelt evangy. Mark. XVI. 1—8. Thema : Jézus él! El e benned is ? 1. Jézus él! a) Eletét veszté, — de újra megnyerte. b) El mint közbenjáró, mint üdvözítő. De csak azoknak, a kik benne hisznek Ján. 11. 25. 2. Él e benned is? a) Éljen a szentségek által, b) De éljen — (s tanúskodjék erről életed, hited, reményed, szereteted) éljen benned mindenekben. (Ochly. Manch. Gab. I. köt. 225.) Húsvét másodünnepére rendelt epistola I. Kor. 5, 6—8. Thema: Szenteljünk innepet! Szenteljük meg ez ünnepet magunkra nézve azáltal: hogy a 1. Szentségtelent — szenttel, 2. A roszat — jóval váltsuk fel. 3. Szabadítsuk meg magunkat a bűnösök társaságától. 4. S igy, mintegy a halálból feltámadva (ujjá születve) esatlakozzunk a feltámadott Krisztushoz. (Greiner. Hauptnál II. 30.) Húsvét első ünnepére szabad textus: Máté 28 5—6. Thema : A húsvéti hír fontossága. Fontos a húsvét, s az akkori történet: 1. Hitünkre 2. Békésünkre 3. Reményünkre nézve. (Haupt. Repert. 31.)