Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-15 / 11. szám

— mely fölülmúl minden a szerzetek s catholikusok ellen eddigelé szórt rágalmakat. Közelebb meg Ketteler püspök s az öt támogató jezsuiták ellen egy ujabb röpirat jelent meg ,,Ganganelliu

cimmel, melyben a jezsuiták, mint gyilkosok, méregkeverök s ezerbünösök rajzoltatnak. A „P r a g e r Morgenpost" szerint a prágai esperességi gyűlés a febr. 10-én összeült superintendentiális gyűlés elé azon indítványt terjesztő, miszerint eszközöltetnék ki, hogy az országgyűlésen a bécsi ágostai, s helvét hitvallású superintendensek is szavazatot nyerjenek, hogy igy a protestánsok a katholikusokkal e tekintetben is egyenjogúak legyenek. Aheidelbergi káténak háromszázéves örömünnepe f. év január 19-kén tartatott meg dél-Németország több helyén. A meiderichi (Bergenben) presbyterium az ezt szorgalmasan tanuló iskolanövendékeknek ez alkalommal egy-egy bibliát ajándékozott, F. F. TÁRCA. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XLIV. Nagyváradra érkezvén, fölkeresém ottani lelkésztársamat Ember Pált, ki épen templomban volt, hova én is bementem, hogy imádkozzam. Ha nem kell vala sietnem anynyi aggasztó hirek után, működésem helyére: el nem mulasztom meglátogatni, mint félig meddig igérém, az oly nemes lelkű Tisza Kálmánt. Mennyire nem volt időm bizonyítja az, hogy szegény anyámat, rokonimat, testvérimet sern látogathatám meg; a kötelesség miatt a kegyelet és szeretet természetes örömei előtt is be kellett zárnom lelkemet. Szomorú igaz vonás életemből. — Elhagyva hazámat, Erdély rokon testvérföldén Nagy-Almáson állapodtam meg tiszt. Herczeg collegámnál, hol jelenlévén Bánfi-HunvadróL egy buzgó atyánkfia is Ágh Ferenc: egy barátságos félnapot töltve, nem hallgathatám ború nélkül tőle, mint indultak pusztulásnak sok helyen erdélyi magyar ekklézsiáink- De a romokat fölépíteni a jelen kornak maradt; és bár nehéz ez; mégis az épületről lehullott köveket helyökre rakni; az idő, viszontagság és könnyenvevés által ejtett hiányokat tevékeny buzgósággal kipótolni, hogy utánunk még több rom ne maradjon : ha nem is fényes, de szent kötelesség. Nagyalmásra menetelem főcélja volt meglátogatni a ploesti egyház főgondnokát, a lelkes gróf Csáky Györgyöt. A vendégszerető főúr nagy szívességgel látva, nemes érdekeltséggel kérdezé itteni ügyünket különösen a ploesti egyház állapotát. Kegyes ígéretet tett, mit később még növelt, hogy januáriusban száz, Aprilisben ismét száz aranyat ad az általa ajánlott ezer forint helyébe, mely a ploesti egyházban mint alapítvány meghagyassék. Jelenteni fogom midőn megkaptam a kegyes áldozatot, melyhez ha még néhány ilyen járulna, magyarországi vagy erdélyi tehetős uraink részéről: biztos állása lenne Ploesten idővel a lelkésznek s hálás és áldott emlékezete az áldozóknak. Én e részben is remélni tudok, remélni meg nem szünök. Nagy Almásról nm. gróf Csáky György űr küldött el Kolozsvárra, hol volt házi gazdám Szász Domokos társamhoz szálltam megint, ki annyi örömöt adott nekem ügyünk iránti lelkesedésével. Vasárnap dec. 7-én prédikáltam a belvárosi templomban, mely alkalommal az öszhangzatos éneklés s templomi zene valóban meglepett. A kolozsvári főiskolai ifjúság egy a mi collegiumaink s egyházunk fiatal dísze, virágai közül- Adja Isten, hogy a szép és nemes iránt annyi hajlammal s szeretetettel biró ifjúság a haza és egyházi életnek meg annyi köszörűs bajnokaivá lehessenek. Kolozsvárt ismét fölkeresém az annyira nemes lelkű püspök főtiszt, s mélt. Bodola Sámuel, főtiszt. Kriza János unit. superintendens s inéit. Salamon iskolai tanácsos urakat, s egyházi renden lévő tiszttársaim sa tanár urak nagy részét. Őszinte jóakaratát tapasztalam mindnyájoknak. Főtiszt. Kriza úrral érdekes beszélgetésünk volt a népköltészetről, melynek ö oly szorgalmas tapintatos gyűjtője; továbbá az .unit. theologia álláspontjának a mienkkeli összehasonlításáról. Fölkért egyszersmind a Ft. atyánkfia, hogy olykor olykor ha külföldön híveire találok: lássam el evangyéliomi vigasztalással, melyet én eddig is örömmel cselekedtem. Mélt. Salamon iskola tanácsos úr a jeles tudományos férfiak jelese érdekes vázlatát adá előttem az erdélyi ref. anyaszentegyház azon kiváló jogainak, melyet még eddig sem lévén egyetemes kimerítő magyar prot. egyháztörténelmünk, mi Magyarországon csak futólag ösmerhetéhk. A mélt. isk. tanácsos úr nagylelkűségével s hathatós befolyásával missioügyünknek egyik leglelkesebbje; s én a legkedvesb.reménnyel telek el, midőn a valódi jeleseket ügyünk körül látom seregelni. Főtiszt, s mélt. püspök Bodola Sámuel úr még egyszer szívesen látva asztalánál, miután Nagy József Pitestre jövő társamnak ajánló levelet s tanácsot adott: áldás és erő, kegyelem kívánással bocsátott el bennünket; mi pedig azon óhajtással váltunk meg a példás főpásztortól, hogy őt ifjúi erőben az anyaszentegyház élén még soká szemlélhessük. Érdekessé tette még Kolozsvárit töltött pár napomat az Erdélyi Indali Péterrel való tüzetesebb beszélgetés a tanitás, nevelés s az oktatás célszerű voltáról. Nagy figyelemmel hallgattam az ö tapintatos modorát s láttam azt megtestesülve szeretett családjában, apró cseprő gyermekeiben. Valódi öröm, midőn az ily ártatlan angyalkák a sok búgonddal szenvedéssel vesződönek, mint én, nyakába borulnak, ölébe ülnek, megcsókolják; értelmesen olvas az alig négy éves, imádkozik a rebegni alig tudó. Hogy a gondos nevelés már ily korban mily kívánatos és sikeres, s a gyermek későbbi egész életére mint foly be, mondani is fölösleges. Boldog a gyermek, kinek értelmes, vallásos szülék adattak, kik már a gyenge hajtást a mennyei életnek kezdik növelni; boldog a szüle, ki gyermekét oly tapintatos