Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-01 / 9. szám

TOLCSVA, febr. 17. 1863. Ez előtt 12 évvel roskadásnak indult templomunkkal együtt egyházunk is majd összeomlott ; mert a bivek megfogyatkoztak, elszegényedtek s az egyház ügyének kezelése is pangásban volt, mig ezen egyház kormánya élére a közbizalom által, 1851. év jan. 26. napján fölkért s magát fölajánlott lelkes fögondnokunk tek. tolcsvai Nagy Ignác űr, ezen egyház anyagi kormányzásában egy üj időszakot alkotott; s most örömmel Írhatom, hogy az egyházmegye s illetőleg kerület pártolása, tisztelt főgondnokunk buzgó vallásossága s áldozatkészsége, a kevés számú hivek hozzájárulásával eszközlék, hogy jelenben már egyházunknak némi kis tökepénze is van ; hogy 2500 a. frtért egyházunk a város derekán, a nagys. Szirmay-család kastélya szomszédságában, egy szép kiterjedésű telket vásárolt templom helyül, holott egy uj diszes templom építtetését már munkába is vette. — Hisszük, hogy a jó példa, melyet egyházias főgondnokunk a tolcsvai ref. egyház adakozási emlékköny, vének 1000, mond, ezer ujfrttali megnyitása által mutatott, követőkre találand. Bár nincs elegendő pénzalapunk még az uj templom felépítéséhez, s reményünket Isten után a kegyes hivek munkás szeretetébe helyezzük: mind a mellett erős hitünk, hogy ha a gondviselés fögondnokunkat életben megtartja, pár év alatt uj diszes templomunk, iskolánk lesz; s a papi és tanítói fizetések is kellően megalapittatnak. De ha tolcsvai Nagy Ignác úr, mint főgondnok, ezen egyház anyagi életében uj korszakot képezett: — akkor tiszteletes Török István helyettes lelkész és tanitó ez' egyház szellemi életében alkotott oly epokhát, mely a jövőben az egyházak történetét nyomozó lelkét megragadandja. —Ö az, kinek köszönheti ez egyház, hogy minden szükséges taneszközökkel felszerelt iskolája van, öt év óta önfeláldozólag kertészkedik ezen egyház veteményes kertében; s bár a kettős hivatal önsúllyal nehezkedik is vállaira, ennyi évek alatt nem csügged sem a lelkészi sem a tanítói kötelességek pontos, szigorú betöltésében. Ernyedetlen munkásságának, kitartó buzgalmának, s az ujabb idő pedagógiai leghelyesebb nézetei elsajátításának lehet köszönni azon csaknem hihetlcn sikert, mit a tanítványok rendetlen iskola gyakorlása mellett is felmutatni képes. — Tanítványaiban különösen feltünnik azoknak bátorsága és értelmes volta, melyről mint máskor, ugy e hó 17 napján tartott havivizsgálat az illető helybeli iskola felügyelőséget ujolag meggyőzte. Adjon Isten minden egyháznak ily jeles Mózeseket és Áronokat! akkor a sülyedező egyházak feltámadnak; a sötétség és értelmetlenség elhagyja e földet!! Mi buzgóan kérjük a menny és föld urát, hogy tartsa meg soká szerelve — tisztelt fögondnokunkat s lelkészünket, hogy egyházunk mintegy Főnix hamvaiból dicsőbb életre keljen föl!!! — Buzafalvi Szobonya Sándor atolcsvai h. h. egyház jegyzője és egyifc helybeli iskolafelügyelő. •$SgS* TÁRCA. MISSIÖI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XLVI. 1 A pálya, melyen futunk, mindig kedvesebb-kedvesebb lesz előttünk, ha tövisei közt, izzadó homlokunkat egy-egy enyhe szellő csókolja meg. Ez a minket méltányló szerető lelkek barátsága, elismerése; melyet keresve óhajtunk hogy szenvedéseinkért azokban kárpótlásra leljünk. Az én kevés örömim oh hányszor haltak el bánátim éjjelében.Legyen hála az Úrnak örömért bánatért. Mi a pálya, a hol én küzdök, legszelídebben jellemezve egy önkéntes pusztulni hagyása az élet és szívnek, mely eltaszított öröme és jogaiért olykor lehetetlen hogy fel ne sirjon. Mégis most mindent feledve, bár a tavasz rég elhullatta koszorúját: zöld lomb kezd fakadni a bánatos kebel omladékán. Milyen jól rendelte el Istenünk a mi életünket; — benső világunk, reményünk zöld fája ha hervadna is, ád nekünk nemes lelkeket, szeretetökbol tavaszi szellőt küld reánk, mely a kebel fagyát fölengeszti, s ha pusztulni látszunk is égi virulást hullat leikeinkre. Debrecentől Fehértóig László Alajos úrral mentem, kivel a vasútnál Révész Imre ismertetett meg; ki ügyünk felöl értesülvén : buzgóságának azonnali tanújelét adá. Még az nap éjszaka kedves nevelő földemre Sárospatakra értem. Késő éjszaka lévén s vagy vendéglőst, vagy pedig családos ismcrösimet, barátimat álmaikból fölverni nem akarván: egy engem szívesen fogadott s ágyából értem kiköltözött derék diák ifjúhoz szállásoltam be; s visszamenve, vagy tiz esztendőt: elgondolám azon édesanya szárnya alatt, hol én is felnőttem, az ifjúi élet kellemét, regényességeit; azon törődéseket, melyeken átment a lánglelkü ifjú, s melyek mégis a kebelben fájdalmas nyomot nem hagyának. Itt éltem gyermekkoromtól kezdve, itt tanultam meg szeretni a tudományt, a lélek szabad önállóságát s a hit mennyeiségét; itt fakadt kebelemből a legelső dal, ez a hely az ifjúi ártatlan örömök virágos kertje, mely kedves tájékival oly ismerős, hol örültünk, szerettünk, álmodoztunk, hol lelkünk egy szép rnezön járt az ifjúi élet mezején, melynek hervadt virágait csak az emlékezet látja a régi pompában. Patakon alig egy napi időzésem alatt, nem látogathatván sorra tiszteletem és szeretetem férfiait: kit fölkerestem, az üdülő hazai és egyházi jeles Erdélyi János volt, ki egykor ugy lelkesített irodalmi törekvéseimben, s ki mint országokat, embereket s azok értékét ismerő: sokat megmondott mostani pályám képvonásaiból. 0 engem legközelebbről ismervén, tartózkodás nélküli bizodalommal beszélgeténk; s a valódi vonásokat az élet, tudomány köréből, az irodalom, művészet, haza s egyház jelen állapotából oly élvezetesen esett a bölcstül és jótul hallanom; ez felkölté lelkemben azon kort, midőn az irodalmi munkálkodás örömeért törve törtem, s melytől lelkemet ínég kelle fosztanom. Semmi! menj te is elhullt levél a többi után, szelid 18*