Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-15 / 7. szám

6. Felvétetett az Adorjánházhoz leánygyülekezetileg csatolt egeraljai gyülekezetnek már a székesfehérvári egy­házkerületi gyűlésre beadott, de onnét a hivatalos út meg­nem tartása miatt az egyházmegyéhöz visszautasított folya­modványa, melyben a végelkeseredés hangján sorolva el néhányat azon számtalan méltatlankodás közül, mellyel az anyaegyház részéről, regi jogaik dacára, templomi helyük élvezetében háborgattatnak, s felemlítve a legközelebb múlt karácsonyi szt. ünnepek alkalmával történt botrányos kitörését is az anyagyülekezet egynehány izgultan-szen­vedélyes tagjának: esedeznek, hogy az anyaegyházlól vég­képen elválhassanak és saját költségükre külön tanitót hív­hassanak, ki gyermekeiket az adorjánháziaktól elkülönítve oktassa, s egyszersmind naponként isteni tiszteletet is tart­son, s csak a főbb ünnepeken látogatván meg őket az anya­egyház szeretve-tisztelt lelkipásztora. — Ez ügy már rég­óta gyűlési tárgy, s nem egy tekintélyes küldöttség kisér­tett már meg mindent, hogy a kél egyház kölcsönösen el­keseredett kedélyét, kibékíthesse, de az ha pillanatig le­csendesült is, ugy látszik, csak azért történt, hogy mintegy e pihenése alatt űj erőt gyűjtve, annál puszlitóbb erővel törjön, mind egyes családok békéje, mind pedig az egyház felvirágozhatása ellen. — Most már a legszélsőbb végle­tekre velemült; ugyanazért az egyházmegyei gyűlés a ke­resztyéni szeretet sokszorosan megbocsátó nemes erényélöl inditatva, a békés kiegyenlítés még egyszeri megkísértése végett egy küldöttséget bocsát a helyszínére a beke olajá­gával kezében, hogy igy annál nagyobb, s biztosabb lelki nyugalommal nyúlhasson azután eszközökhöz, melyek a két, nemtelenül zavargó gyülekezet tagjai közt az egyházi rendet, s békét szilárdul biztositandják. 7. A székesfehérvári, legutóbb, pápai egyházkerületi gyűlések azon határozati kérdésére: váljon eltöröltessék-e a még 1798-ik évben, juni 12. 13. napján Komlódon tartott k. gyűlés azon határozata, hogy a hol ki káplán, ott ren­des lelkészszé nem választható : az egyházmegyek 2 /8 része •igenlő feleletet küldvén be ugyan, de mindazonáltal az eltörlést nem föltétlenül óhajtván határozatilag kimondatni, hanem bizonyos korlátok felállítása, s némi megszorítással: ennek következtében az egyházkerület az egyházmegyé­ket felszólitván azon korlátok s megszorítások kijelölésére ; egyházmegyénk ügy vélekedik, hogy addig is mig, e tárgyban az annyira óhajtott zsinat a kor igényei s a keresztyén hitélet fejlettsegéhöz alkalmazott általános rendszabályokat hozandhat, a regi canonokban e tárgyra vonatkozó rendszabályok szigorű megtartása alkalmaz­tassék. 8. A noszlopi egyház folyamodványa: melyben ese­deznek, hogy diszes templomuk felépítése állal tetemes adósságba merülvén, a pápai gymn. tanárok fizetéséhöz évenkint fizetni tartozott 20 forintnyi összeget be nem fi­aelhetvén, ez nekik engedtessék el, Ígérvén, hogy ezután a legnagyobb pontossággal teljesitendik kötelességüket: mint az egyházkerület itétő széke elé tartozó tárgy, — egy­házmegyeileg ajánlva, föllebbeztetik. 9. Zsoldos Sándor volt ettei, Sebestyén János volt császári tanítók bekebeleztetésért folyamodván : kérésük teljesíttetik, a kedvező sikerrel megadandó censura feltétc mellett. 10. A gyűlés megkezdésekor, a legnevezetesebb gyűlések egyikének látszott lenni e mostani, mert nem te­kintve azt, hogy e gyűlések szoktak a szokásos helyvál­toztatások bonyodalmas ügyei miatt legzajosabbak lenni, s most csak egyetlen egy változás sem volt bejelentve: de az elintézendő tárgyak csekély száma is örömmel ébreszté fel bennünk azon megggözödés édes tudatát, hogy egy­házmegyei kormányunk bölcsjnlézkedése gyógyít, hegeszt, s békít mindenütt, s nem enged minden kis ügyet az any­nyiszor szomorúan tapasztalt szélsőségekre jutni, hogy a gyűlés évről-évre fáradva, elvégre is kénytelen végre­hajtó hatalomhiányának érzetében, sokszor elvet feladni, s hivatalos tekintélyt feláldozni, természetesen kárával egyeseknek, de kárával az anyaszentegyház hitbuzgalmi éle­tének. — Azonban gyűlésünk csendes folyamát s a kedé­lyek örömét nem kis mértékben zavarta meg azon feleke­zeti türelmetlenségről tett értesítése az ajkai lelkésznek, P. L. urnák, ki panaszt emel az ajkai ágostai r. lelkész azon jellemtelen eljárása ellen, melylyel a „proseliten­m a c h e r e i" — minden lehető fortélyával felfegyverkezve mindent elkövet, hogy a reform, egyházat mind inkább gyengítse és az ágostait túlerő, s tekintélyre emelje ; s célját nemcsak azáltal igyekszik elérni, hogy egyes csalá­dok gyermekeit, kik törvény szerint helv. hitv. tartoznának lenni, cselszövösködő csalogatás által az ágostai tanitó keze alá csempészi, de ott az ágost. hitv. alapcikkejeit tanulni, s később az ágostai hitelvek szerinti úrvacsorálásra kénysze­ríti; — továbbá, hogy tisztán h. hitvallású szülék gyerme­keit, az illető lelkész tudomása s engedélye nélkül megke­reszteli, s erről az illető lelkészt, még felszólítás után is nem értesiti, s azt, kit megkeresztelt, s anyakönyvébe feljegyzett, az ágostai vallás hívének tartja, s a lelkésznek, lelkészi gondját ez irányában jogtalannak állítja. — A gyűlés mély megilletődéssel hallgatta végig az ajkai presbyt. gyülésnekP. L. lelkész űr által tolmácsolt eme panasz — szavait, s hogy az ügyről minél tisztább ösmeretet nyerjen, nyomban fel— olvastatá az érdeklett lelkész t. Kis Lajos úrnak, az ajkai presbyt. gyűlésnek őt a geresdi egyezményre emlékez­tetve rendre utasító átiratára küldött válaszát, de melyből — fájdalom! az egyházmegyei gyűlés egyáltalában nem nyerhetett meggyőződést az ellenébe felhozott vádak alap­talansága felöl, mert e válasz nem volt egyéb, mint bibliai lokusok elv és logikátlan hideg összefércelése, gondosan, kerülve mindenütt azon irányt, mely az ellene felhozott vá­dak megcáfdlásához vezethetett volna; — sőt ellenkező­leg bevallja, hogy biz ö tett némelyeket, de azokat csak a viszonosság elvéért, mert neki nagyon szívére esett, kogy egyik reform, lelkész 2 családatyát a helv. hit­vallásra téritett, s tette továbbá a mit tett azért, mert a ge­resdi egyezményt nem tarlja kötelező erejűnek. E sajátságos s itt elő nem sorolható részleteiben a legszen­vedélyesebb felekezeti türelmetlenséget tanúsító eljárás, s különösen a geresdi egyezményt illetőleg az egész retorra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom