Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-02-15 / 7. szám
6. Felvétetett az Adorjánházhoz leánygyülekezetileg csatolt egeraljai gyülekezetnek már a székesfehérvári egyházkerületi gyűlésre beadott, de onnét a hivatalos út megnem tartása miatt az egyházmegyéhöz visszautasított folyamodványa, melyben a végelkeseredés hangján sorolva el néhányat azon számtalan méltatlankodás közül, mellyel az anyaegyház részéről, regi jogaik dacára, templomi helyük élvezetében háborgattatnak, s felemlítve a legközelebb múlt karácsonyi szt. ünnepek alkalmával történt botrányos kitörését is az anyagyülekezet egynehány izgultan-szenvedélyes tagjának: esedeznek, hogy az anyaegyházlól végképen elválhassanak és saját költségükre külön tanitót hívhassanak, ki gyermekeiket az adorjánháziaktól elkülönítve oktassa, s egyszersmind naponként isteni tiszteletet is tartson, s csak a főbb ünnepeken látogatván meg őket az anyaegyház szeretve-tisztelt lelkipásztora. — Ez ügy már régóta gyűlési tárgy, s nem egy tekintélyes küldöttség kisértett már meg mindent, hogy a kél egyház kölcsönösen elkeseredett kedélyét, kibékíthesse, de az ha pillanatig lecsendesült is, ugy látszik, csak azért történt, hogy mintegy e pihenése alatt űj erőt gyűjtve, annál puszlitóbb erővel törjön, mind egyes családok békéje, mind pedig az egyház felvirágozhatása ellen. — Most már a legszélsőbb végletekre velemült; ugyanazért az egyházmegyei gyűlés a keresztyéni szeretet sokszorosan megbocsátó nemes erényélöl inditatva, a békés kiegyenlítés még egyszeri megkísértése végett egy küldöttséget bocsát a helyszínére a beke olajágával kezében, hogy igy annál nagyobb, s biztosabb lelki nyugalommal nyúlhasson azután eszközökhöz, melyek a két, nemtelenül zavargó gyülekezet tagjai közt az egyházi rendet, s békét szilárdul biztositandják. 7. A székesfehérvári, legutóbb, pápai egyházkerületi gyűlések azon határozati kérdésére: váljon eltöröltessék-e a még 1798-ik évben, juni 12. 13. napján Komlódon tartott k. gyűlés azon határozata, hogy a hol ki káplán, ott rendes lelkészszé nem választható : az egyházmegyek 2 /8 része •igenlő feleletet küldvén be ugyan, de mindazonáltal az eltörlést nem föltétlenül óhajtván határozatilag kimondatni, hanem bizonyos korlátok felállítása, s némi megszorítással: ennek következtében az egyházkerület az egyházmegyéket felszólitván azon korlátok s megszorítások kijelölésére ; egyházmegyénk ügy vélekedik, hogy addig is mig, e tárgyban az annyira óhajtott zsinat a kor igényei s a keresztyén hitélet fejlettsegéhöz alkalmazott általános rendszabályokat hozandhat, a regi canonokban e tárgyra vonatkozó rendszabályok szigorű megtartása alkalmaztassék. 8. A noszlopi egyház folyamodványa: melyben esedeznek, hogy diszes templomuk felépítése állal tetemes adósságba merülvén, a pápai gymn. tanárok fizetéséhöz évenkint fizetni tartozott 20 forintnyi összeget be nem fiaelhetvén, ez nekik engedtessék el, Ígérvén, hogy ezután a legnagyobb pontossággal teljesitendik kötelességüket: mint az egyházkerület itétő széke elé tartozó tárgy, — egyházmegyeileg ajánlva, föllebbeztetik. 9. Zsoldos Sándor volt ettei, Sebestyén János volt császári tanítók bekebeleztetésért folyamodván : kérésük teljesíttetik, a kedvező sikerrel megadandó censura feltétc mellett. 10. A gyűlés megkezdésekor, a legnevezetesebb gyűlések egyikének látszott lenni e mostani, mert nem tekintve azt, hogy e gyűlések szoktak a szokásos helyváltoztatások bonyodalmas ügyei miatt legzajosabbak lenni, s most csak egyetlen egy változás sem volt bejelentve: de az elintézendő tárgyak csekély száma is örömmel ébreszté fel bennünk azon megggözödés édes tudatát, hogy egyházmegyei kormányunk bölcsjnlézkedése gyógyít, hegeszt, s békít mindenütt, s nem enged minden kis ügyet az anynyiszor szomorúan tapasztalt szélsőségekre jutni, hogy a gyűlés évről-évre fáradva, elvégre is kénytelen végrehajtó hatalomhiányának érzetében, sokszor elvet feladni, s hivatalos tekintélyt feláldozni, természetesen kárával egyeseknek, de kárával az anyaszentegyház hitbuzgalmi életének. — Azonban gyűlésünk csendes folyamát s a kedélyek örömét nem kis mértékben zavarta meg azon felekezeti türelmetlenségről tett értesítése az ajkai lelkésznek, P. L. urnák, ki panaszt emel az ajkai ágostai r. lelkész azon jellemtelen eljárása ellen, melylyel a „proselitenm a c h e r e i" — minden lehető fortélyával felfegyverkezve mindent elkövet, hogy a reform, egyházat mind inkább gyengítse és az ágostait túlerő, s tekintélyre emelje ; s célját nemcsak azáltal igyekszik elérni, hogy egyes családok gyermekeit, kik törvény szerint helv. hitv. tartoznának lenni, cselszövösködő csalogatás által az ágostai tanitó keze alá csempészi, de ott az ágost. hitv. alapcikkejeit tanulni, s később az ágostai hitelvek szerinti úrvacsorálásra kényszeríti; — továbbá, hogy tisztán h. hitvallású szülék gyermekeit, az illető lelkész tudomása s engedélye nélkül megkereszteli, s erről az illető lelkészt, még felszólítás után is nem értesiti, s azt, kit megkeresztelt, s anyakönyvébe feljegyzett, az ágostai vallás hívének tartja, s a lelkésznek, lelkészi gondját ez irányában jogtalannak állítja. — A gyűlés mély megilletődéssel hallgatta végig az ajkai presbyt. gyülésnekP. L. lelkész űr által tolmácsolt eme panasz — szavait, s hogy az ügyről minél tisztább ösmeretet nyerjen, nyomban fel— olvastatá az érdeklett lelkész t. Kis Lajos úrnak, az ajkai presbyt. gyűlésnek őt a geresdi egyezményre emlékeztetve rendre utasító átiratára küldött válaszát, de melyből — fájdalom! az egyházmegyei gyűlés egyáltalában nem nyerhetett meggyőződést az ellenébe felhozott vádak alaptalansága felöl, mert e válasz nem volt egyéb, mint bibliai lokusok elv és logikátlan hideg összefércelése, gondosan, kerülve mindenütt azon irányt, mely az ellene felhozott vádak megcáfdlásához vezethetett volna; — sőt ellenkezőleg bevallja, hogy biz ö tett némelyeket, de azokat csak a viszonosság elvéért, mert neki nagyon szívére esett, kogy egyik reform, lelkész 2 családatyát a helv. hitvallásra téritett, s tette továbbá a mit tett azért, mert a geresdi egyezményt nem tarlja kötelező erejűnek. E sajátságos s itt elő nem sorolható részleteiben a legszenvedélyesebb felekezeti türelmetlenséget tanúsító eljárás, s különösen a geresdi egyezményt illetőleg az egész retorra.
