Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-01 / 22. szám

Ötödik évfolyam. < 22. gs. Pest, jun. 1. 1862. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LA SZERKESZTŐ- ES KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidékei): postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész é^ re 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Teljes szánni példányok ínég mindig kaphatók. AZ IDVEZITÖ FÖLTAMADASA AZ O ERKÖLCSI TÖKÉLETESSÉGE SZEMPONTJÁBÓL. #

) Jel-ige : ,,Annak okáért szeret engemet az atya, mert én az én életemet leteszem, hogy ismét felvegyem azt; senki sem veszi el én tőlem azt, hanem én magam teszem le azt szabad akaratom szerint ; vagyon hatalmam letenni azt, és vagyon hatalmam viszontag fölvenni azt. E parancsolatot vettem az én atyámtól." János 10. 17—18. Azok, kik azt állítják, liogy a keresztyén vallás — mint az emberi ismeretek minden ága — fejlődésnek s igy változásnak van alávetve, azonosítják az eszméket a formákkal. Az Idvezitö absolut tökélyü s igy vátözásnak alá nem vetett vallást hirdetett, a mennyiben azon hit és erkölcsi eszmék, melyeket ő élete, tanításai, halála s feltámadása által kijelentett, örökigazak, változhatlanok, mint maga az Isten. A theologia végcélja az, hogy ez örök eszméket oly formákba öltöztesse, melyek azoknak minden tekintetben megfeleljenek. E végcélhoz mindig közelíthet, de soha el nem érheti, mert emberi eró' tökéletes formát alkotni képtelen. A cél elérhetlensége azonban csak az erőtleneket szokta visszariasztani, mig az eró'sek az által még inkább indítva érzik magokat, mindent elkövetni, hogy azt meg-*) Lásd: Chrislologie, par Athanas Coquerel; Das Leben Jesu von August Neander; Christianisrae experimentál par Athanas Coquerel; Das Wesen des christlichen Glaubeng von de YVette. közelítsék s megnyugvást tudnak találni abban a gondolatban, hogy — ha tovább nem is lehetett — legalább egy lépéssel közelebb jutottak hozzá. — E gondolat adott megnyugvást egy Pál-, egy Ágoston-, egy Luther-, egy Kálvin-, egy Zvinglinek s ád ma is mind azoknak, kik azt a rövid időt, melyet a földön töltenek, arra szentelik, hogy a primitív keresztyén-vallás egyszerűen tiszta s örökigaz eszméinek mélyére hatva, a formákat, melyekben azok századok hosszú során át nyilatkoztak, bírálat alá vegyék s a mik ezekben amazoknak nem hű kifejezései, tehetségük szerint átidomítsák. — A magyar ref. theologusok e tekintetben még ugy szólván semmit sem tettek; legalább a nyilvánosság terén alig maradt valami nyoma. Miért? tán mert nem akarták a Leterodoxiának a legújabb időkig nagyon is súlyos vádját magokra vonni; tán mert kegyelettel akartak viseltetni a hiteszméknek a 16-ik században nyert formái iránt; tán mert restelték azokat a sz. irás világánál tüzetes bírálat alá venni, tán Isten tudja miért? annyi áll, hogy nálunk a hiteszmék még most is épen azon formákban hirdettetnek, melyeket azoknak a reformátorok adtak. Ebben látom főokát annak, hogy a legmélyebb s legdönthetetlenebb igazságokat magokba rejtő hiteszmék a sok tekintetben elavult formák miatt hitelökből sokat veszítettek s az ellentét között.ök s a világnézet között — melynek Ítéletére különben tán még Filónál is kevesebbet adok — nagyobb nálunk most, mint volt valaha. Mindazoknak hát, kik 43