Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-09 / 6. szám

történetei képezik , néhányat kivéve, azon XXX. fejezet tartalmát, melyből e második rész áll. Ezen történeti képek igen érdekesek és szerző közbeszólt hazafi és humán észrevételeinél fogva növelészeti becscsel birók. A harmadik fejezetben tárgyaltatik: „Hunnia Attilától a tizennyolcadik századig tudományos miveltségi szempontból." Figyelemre méltó irodalom- és miveltségi történet, mely kellemes nézpontot szolgáltat hazánk e szellemi birodalmára. — Elismerendő szerző vallási tágkeblüsége, mely a 89-ik lapon igy nyilatkozik: „Suum cuique" e mondattal minden vallásfelekezetet megakarván tisztelni, a tudományok különféle ágai szerint elősorolandjuk örök hálára méltó neveiket e század több tudósainak.'' A mü kiállítása és 26 fametszvénye csinos és Hartleben kiadó díszére válik. Láng Adolf, kecskemétjárási ev. körlelkész. belföld. kötelmeit teszi akkor, midőn egyházi hivatalnokainak fizetésjavitását eszközli: az egyház lelkesei a fizetések fölemelésének korszerű eszméjét pendítették meg. A terv fogékony szívekre talált, a lelkesek óhajtásán Isten áldása volt; mert kik Isten nevében szent célokért harcolnak, azokkal Isten védelme van, azok meg nem szégyenülhetnek soha. A közgyűlés magáévá tevé egy buzgó hívünk, t. Nagy János űr ez indítványát, s bizottmány neveztetett ki, mely az ügy kivitelére a legcélszerűbb javaslatokat készítse el és nyújtsa be. A javaslat be lön nyújtva, s benne a nép buzgóságának fölébresztése melletti önkéntes adakozás lítja fogadtatott el s határoztatott meg. Ugyan ezen gyűlés az egyház lelkes tagjaiból uj bizottmányt nevezett ki a pénzalap gyűjtésének eszközlésére. Az eredményt előre lehetettlátni, a szent cél oly bizottmány kezébe volt letéve, melynek ismert buzgó s tapintatteljes eljárása a legkedvezőbb reményekre jogosított fel. Faluról falura, s hol a szükség ugy kívánta, még az egyesek házaihoz is elment e bizottmány a népet felvilágosítani az ügy magasztossága felöl. Ily eljárásnak természetes következménye lön a fényesen meglepő siker. Egy hét alatt négyezer osztr. forintot túlhaladó összeg lett aláirva és lekötelezve, — mert az aláírás kötelező alakban állított ki, — és nincs kétségünk, sőt teljes biziossággal állithatjuk, hogy ötezer o. forint okvetlen begyülend. A pénz jelen bizonytalan állásában az összeg mindaddig az adakozóknál marad, mig biztos befektethetésül földeket szerezhetni rajta, — mi vidékünkön nem mindig eszközölhető. Az aláirt összeg főkép a szegénységnél öt év alatt évenkénti részletekben fog begyűjtetni. Az évenkénti befizetések kezelésére tek. Rupprecht Lajos hitbuzgó hivünk nyeretett meg. Az egész ügy kezdete, fejlődése s befejezése később egy emlékiratban ki fog nyomattatni, az adakozók s a tett adományok megnevezésével, buzdításul s emlékül az utódok számára. Bár az aláírást eszközlő nagyérdemű bizottmány, mint egyházam lelkes oszlopai, fáradságukat azon tudatban látják megjutalmazva, hogy gyülekezetök felvirágzására működhettek; mégis lehetetlen, hogy mind magam, mind a szent ügy nevében hálás köszönetet ne nyilvánítsak fáradságot nem ismerő buzgóságukért. E lelkesek voltak gyülekezetünk jeles felügyelője tek. Fodor Pál, tek. Rupprecht Lajos, t. Nagy János, t. Mesterházy Pál, t. Karcsay Sándor, t. S z a r k a Károly és t. L epossa Lajos urak. Isten áldása legyen e hitbuzgó férfiakon; adja az ég, hogy sokáig legyenek tetteik s buzgóságuk által sarkkövei ez egyháznak, melynek boldogitására oly nemes hévvel fáradoztanak ! A nagy-geresdi gyülekezet e jeles buzgósága által ismét fényes jelét adta, mint kell a vallás ügyeért, eszmékért lelkesedni; bebizonyitá, mily szép hivatás jutott az értelmiségnek, mint lehet a népet szent'ügyeknek megnyerni. Nem dicsérni, nem magasztalni akarom e teltet; ily buzgóság, áldozatkészség dicséretre nem szorul, mert önmaga dicsőíti meg magát! Mindaz, mit tehetek s teszek: áldó imám, a 122 zsoltár 6 : 9. szavai: „Legyenek szerencsések, NAGY-GERESÜ. Azon korszerű eszmék közt, melyek jelen helyzetünkben életkérdéseknek mondhatók, előtérbe lépett egyházaink anyagi jóllétre emelésének szükségessége. Sok út jelelletett ki e kedves lap hasábjain; mély avatottságu tervek mutattattak be; hirben, tudományban gazdag férfiak sereglettek e kérdés megoldása körül, tanulságos eszmeharcok vívattak az egyház lelkes szellembajnokai által; — bár a tervek s kijelelt utak eltérők, a nézetek különbözők valának. a cél mindig egy és ugyanaz maradt • hogy az egyházak jobblétre emelése halaszthatatlan szükségesség. Én e szent cél elérésére, mint legbiztosabb alapol, azok nézetét vallom magaménak, kik egyházaink felvirágzását a vallásos élet fejlesztéséből önként következő áldozatkészségben hiszik és keresik. Ez azon biztos alap, melyen egyházunk évszázadokon át nyugszik; a nép vallásos buzgalma volt és lesz minden időben azon kimerithetlen forrás és erő, mely a mint mindig él, mindig éltet. Bár mindig voltak s lesznek önző emberek, kik érdekért megtagadják az igazságot, meggyőződéseiket, — feladják elveiket; vannak, kik beszélnek ott, hol tenni kellene, és szereznek akkor, midőn a közügy áldozatot kíván : — óh de ezek csak parányi csép az óceán mérhetlen hullámzatában, homokba irt betűk, melyeket pillanat alatt betakar a vihar,.... a nagyrészt a nép között a buzgóság szent lelke élteti !... Az ősi buzgóságot szent örökségül átvette apáitól a nép, — ez az a jel, mely alatt győzött s mindig győzni fog!... Az egyház iránti buzgóság egy fényes példáját akarom bemutatni e lap nagy érdemű közönsége előtt, példát, mely a mily ritka, ép oly elismerést, tiszteletet érdemel. A na

gy-geresdi ágostai evang. gyülekezet belátva, hogy ily jelentékeny testület, méltólag azon álláshoz, melyet elfoglal, — önmaga s vallása iránti