Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-09 / 6. szám

künk tulajdoníttatik. Különösen irtózik a személyesség fogalmától, s minden áron igyekszik megmutatni, hogy a Krisztus teljes személyiségévelösszeköttetésben lenni teljes képtelenség. — Mint a száraz értelem szokott tenni a tárgyakkal, fölboncolja, szétválasztja ö is e személyiségnek momentumait, ugy hogy az elvégre csakugyan élettelen, halott fogalommá lesz ; s annak folytán a hit is ugy tűnik föl, mint melynek tárgya nem az idvezitö, hanem egy hitcikkely, mely nem a Krisztus szent lelkét, s nem a szellem teljességével fogadja be, — hanem egy dogmatikai tételt, a Krisztus halála és ennek hatásáról, — ismer meg igaznak lenni. — Ez álláspontot és felfogást legigazabban nevezhetjük értelmi álláspontnak; melynek hibája nem az, hogy Jézus személyiségének és tudományának tiszta megértése végett fürkészi, nyomozza, analyzálja a szentírás tételeit s magát az idvezitö személyiségét is; mert e nélkül sötétben vakoskodnék a hit; hanem igenis hibája, hogy annyira az egyes tételek értelméhez tapad, miszerint a keresztyénség lényegét is halvány doctrinalis formákba helyezi, s nem mint az emberiség szellemi életét ujja- és örökéletre szülő hatványt, élesztő-kovászt fogja fel. Pedig az a megváltás, vagyis a bűnök elmosattatásáról szóló dogma, csak ugy bírhat értelemmel, ha a Krisztus működését és diadalát napról-napra érezzük és szemléljük a világtörténetben is, s nem csupán a keresztfa alatt. — Az emberiség történeteit Isten országa terjesztésére vezérlő szent szellem, isteni elv vagy eszme, mi egyéb, mint a megdicsőült Krisztusnak élete és működése?! Csak nem a mindennapi értelem véges formájában kell gondolni és felfogni Krisztus megdicsőült személyiségét, az atyához visszatért Logost: mindjárt nincs ok oly igen irtózni a vele való élet-összefüggés egyedül boldogító eszméjétől. — Akkor önként következik, hogy a hitet is ugy fogjuk fel, mint öntudatunk, vagyis szellemi életünk teljességének megnyilatkozását Krisztus szelleme előtt, vagy mi mindegy — magának a Szentléleknek szivünkbe való beszállását. S ez azután más, mint a csupa fides historica vei intellectualis. Tatai űr álláspontján vezérelv: hogy a sakramentom üdv-eszköz, s ennek alapján: a Krisztus megváltó lényegével, mind valódi tápszerrel való közösülés, és pedig a sakramentomi elemek vezetése mellett. — Egészen más jellemű s gyakorlati szempontból veszélyesebb szélsőség, mint a Menyhárt űré. Hogy a keresztség dynamicus processus, hogy a kisdedek hitét a keresztyén egyház és szülök hite helyettesíti , hogy a keresztyén szülök gyermeke, ha keresztség nélkül talál meghalni, azért nem vettetik kárhozatra, mert keresztyén vérből származott stb. — mind e tételeket méltán hibáztatja Menyhárt űr, mint a melyek sem a bibliával, sem symbolicus könyveinkkel meg nem egyeznek. - A keresztyén vallás lényegesen szellemvallás; — mi azt leszi, hogy a vallásos élet minden tényezői szellemiek, következőleg ily tényezökül semmiféle é r z é k i elemek nem szerepelhetnek. — Hasztalan hozatik föl, hogy a t e rm é s z e t i világban is a finom, meg nem mérhető, edénybe nem fogható hatályok, mint világosság, villany, többnyire durva testekhez csatlakoznak, s azok által vezettetnek, mint az orvosló hatály az orvosság anyagjához, a villany a vezető sodronyhoz; mert ez csak is a természeti, az anyaghoz kötött erőnyilatkozatokról áll; a szellemi, főleg az isteni erők és tényezők azonban nincsenek kötve az érzéki elemekhez, azok nélkül, azoktól függetlenül működnek, vagy ha azokkal összeköttetésbe hozatnak is : akkor sem együtt hatók, coefficiensek, nem is vezetők, hanem csak a bensöleg véghezmenő működésnek külső kifejezői. Ezek után — ugy hiszem — eléggé tájékozhatja magát az olvasó mind M. űr munkája, mind a közte s T. űr közt levő különbségre nézve. — Ismertetésemnek csak is ez volt célja, nem pedig döntő Ítéletet mondani, — igazságot szolgáltatni akár egyik akár másik félnek. Ez csak többek hozzászólása után lesz lehetséges. — Hiszem is, óhajtom is, hogy ez megtörténjék. — A vita további folyamában — ugy lehet — én is hozzászólok még a tárgyhoz. — Lehető tévedéseim alapos helyreigazítását pedig mindig és mindenkitől szívesen fogadom. Pest, januárban. 1662. \ Peti József, hittanár. „Történelmi adatok a magyar nemzet életéből, egy kalauzzal a történettan mezején. Irta Vertler Mátyás, kegy. rend. tanár. 26 arcképpel és régi városok rajzaival. Pesten, 1861. Hartleben Konrád Adolf sajátja." — Ára 1 frt 60 kr. Misem képes oly könnyen elölni az ifjúság történelmi érzékét, mint a tabelláris tanmód. Kell tehát, hogy mind a tanitó előadása, mind a történelmi olvasmányok — életképeket nyújtsanak. Ily tekintetből véve a honi történelem tanítását, szabadnak, sőt üdvösnek tartjuk a krónikák célszerű feldolgozását. A krónikaírók tárgyilagos előadásai s gyakorta kisszerűeknek látszó vagy pongyolán odavetett észrevételei, — kevés kivétellel, becses anyagot szolgáltatnak az ügyes tanférfiunak, vagy a haladó ifjúnak, a történelmi érzék fejlesztésére. Ily átdolgozott krónika a magyarhoai törökvilágból Vertler tanár fencimzett munkája. Megnyitja a müvet a címlapon ígért „Kalauz a történettan mezején," mely a tanuló ifjút szónoki fellengzéssel útbaigazítja a történelem önálló tanulmányozásában. A második fejezetben Magyarország rövid története, földrajza, az ország főurainak névjegyzéke 1807. évről és „különfélék" foglaltatnak. Ezek teszik a munka első részét, melyből a rövidke hazai történetet és földrajzt, mint tabelláris, élettelen, felesleges adalékot bátran el lehetett volna hagyni, miután e mű oly segédkönyv, mely a száraz, régi vezérfonalak ismétlésére nem lehet hivatva. A második rész adja elő a címlapon ígért „történelmi adatokat.1

' — Miután a török háborúk leginkább hazai erősségek körül folytak, azért az akkori várak és vezérek 12*