Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-09 / 6. szám

fizetését 50 — 60 váltó írtról, legalább 50 — 60 o. é. írtra felemelni szíveskedjenek, hiszen sokan közülök szellemi dolgokra mit sem költenek; mer

t — szégyen mondani — tudunk egyházmegyéket. melyekben, 3 — 4 papot kivéve, kalandáriumon kivül évenkint más könyvet nem szereznek, még a Prot. Egyházi és Iskolai Lapoktól is — mi pedig vallásunk szellemi fejlődésének, közelismerés szerint, csaknem egyetlen delejtűje — filléreiket megtagadják. Ismételve kérjük a t. főnök urakat , hogy vallásfelekezetünk kárával káplánjaikat ruhaszükségleteik fedezése végett ne utasítsák az iskolába. — Önöket is tisztelt segédlelkész urak, szépen kérjük, netegyék kimagukat azon kellemetlen helyzetnek, miből azt lehetne következtetni, hogy önökből csak kényszeritett hitszónokokat várhatunk, hagyják másoknak az iskolát, van önöknek elég tanulnivalójok, nekünk pedig vannak tanítóink, kiktől kenyerüket szemtelenség nélkül elvenni nem lehet, nem szabad. — A n. t. valláskormányzókat is — szent vallásunk üdvére — kérjük, ne engedjék a vallás ügyét megengedésükkel vagy elnézésükkel veszélyeztetni, s a s.lelkész urakat az iskolatanitóságtól egyenesen és általában eltiltván, a segédeket tartó főnök urakat méltóztassanak oda utasítani, hogy segédjeiket több díjazással ellátni szíveskedjenek. Többen. — ISKOLAÜGY. TÖREDÉKEK EGY ÖREG TANÍTÓ NAPLÓJÁBÓL. III. Közlemény. Egy délelőtt, midőn épen derekasan tanítottam, kopogtatnak iskolám ajtaján. — És a „szabad"ra belép a lelkész úr kíséretében a helység földes ura. — Mosolygó arcával üdvözölt, melylyel meglepetés helyett lelkemben a bizalom bátorító érzelmét költötte fel. „Látni akartam, kedves tanító űr, jobbágyim gyermekeit, s üdvözölni önt, fáradságos munkái közepett. — Megjelenésem miatt azonban ne legyen tartózkodóvá, folytassa munkáját, ugy, mintha itt se volnék !" Szívesen — mondám — igen örülök, ha szerencsés leszek munkálkodásom módszerét bemutatni. — Most épen a kezdőkkel foglalkozom. — Míg ezekkel iratok, olvastatok, addig a nagyobbak egy része számtani példákon dolgozik, másik része pedig tegnap szerzett természettani tapasztalatait fogalmazza. Folytattam a kicsinyekkel az íratást, — a mint egy mondatocskát írtak, felszólítottam egyiket, hogy olvassa el, mit irt. — Elolvasta — azután másikkal is elolvastattam — elébb az egész mondatnak, azután meg a mondat egyes szavainak magyaráztattam meg az értelmét. — Igy folytattam egy darabig a munkát — az uraság nem szólt semmit. Láttam azonban örömtől sugárzó arcából, hogy meg van a gyermekekkel elégedve. Azonközben majd egyik, majd másik író gyermekhez ment, s nézte, hogy forgatják a pennát. — Leginkább megragadta figyelmét, hogy vezényszóra a kimondott betűt és szót minden gyermek egyszerre irta. Az iratás és olvastatás bevégződvén. — Kezdtem vizsgálni a másik osztály számtani példáit; azonközben különféle, meglehetősen bonyolított kérdéseket tettem a gyermekekhez, melyre a gyernekek, minden tétovázás nélkül, — az uraság nem kis meglepetésére, pontosan megfeleltek. Ö maga is tett kérdést — ha jól emlékszem ilyenforma volt: mondd meg nekem fiam, ha apád eladna 9 köböl búzát 4 írtjával, azután venne 3 írtért egy pár csizmát, 4 írtért egy pruszlit, 2 frtért egy kalapot, hány forintot hozna haza a vásárról ? — A fiu, kihez e kérdés intézve volt, a kérdés után nyomon kezdte a feleletet, hogy az apja haza hozna a vásárról 27 frtot, — mert kapna a búzáért 36 frtot, elköltene 9 frtot — azaz 36 frt. egy negyedét, haza hozná pedig három uegyedét. Az uraság a feleletre következett kitörő örömét elhallgatom. Átmentünk a harmadik osztály fogalmazására. Olvasta egyik gyermek a másik után. Épen a körtemázsáról az előbbi napon szerzett tapasztalataikat tették irásba. — Leírták, mi az a körtemázsa, vagy mi az az egyenetlen két-karű rúd, melylyel súlyt szoktak mérni.— Hogy készítik, azaz hogy osztják részekre. — Mi módon találgattuk ki az ezzel való mérés törvényeit. Végre hogy állapítottuk meg az egyenetlen két-karu mérő rud általános törvényét. — Egy faival elővétettem azon különféle egyenetlen két-karu mérő rudakat, melyeket én magam csináltam, hogy a gyermekekkel fokozatos előhaladás és fejtegetéssel feltaláltassam mind azokat, melyeket épen most írtak le. — A mérörúdon megmutogatta a gyermek, fenakadás nélkül, mind azokat, melyeket Peirának. A mint a mérörudat elővettem az almáriomból, tanítási eszközeim szemébe tűntek a földesuraságnak. — A természettani jegyzetek felolvasá*sa után bekövetkezett a hazabocsátás ideje. — Feladtam a következő leckét, énekeltünk, imádkoztunk, s hazamentek a gyermekek. — De a földesúr tiszteletes urammal együtt ott maradt. Legelőször is megnézegette a falra aggatott földabroszokat. — S miután megtudta, hogy azokat én magam rajzolgattam: megfogva kezemet, köszönte meg fáradozásomat. Azután a gyűjteményes almáriom tartalmát mutattatta megnézegetvén egyenkint nemcsak a természettani eszközöket s földgolyót, hanem az állat-, szárasztott növény- és ásványpéldányokat is. „Valóban tanitó úr igen sokat tett iskolájáért! Hize-