Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-09 / 6. szám

Nem utalok e tekintetben Oberiinra, W i m m e r r e — ha bár méltán mondhatnám, hogy a mi azoknak lehetséges volt oly nagy mértékben. miért ne telnék kisebb mérvben minden lelkésztől? — de föl kell említenem, hogy ismerek a hazában egy évekkel ezelőtt papsága ötven évi jubilaeumát megült öreg lelkészt, ki folyvást a legkisebb papságokban élt és mégis birt a hazának és az egyháznak első rangú férfiakat fölnevelni és most öreg napjaira mondhatja Dáviddal: „Fiatal voltam és meg is vénhíidtem, de nem láttam igaz férfit elhagyatva és hogy gyermekei kenyér után jártak volna." Bármit szóljanak a materialismus imádói, azt nem tagadhatják — mert a mindennapi tapasztalat kézzelfoghatókig bizonyitja, — hogy a nép mindenütt és mindenkor jóban ugy mint roszban szellemi vezetőinek visszatűkrözője. Ha a nép elfordul az egyháztól, bizonyára az egyház vezetésében is rejlik annak oka; ha magad nem, akkor elődöd bűne lazította meg a szoros kapcsot, mely a népet egyházához köti. — Igaz, hogy ujabb időkben a politikai ingadozások nem kis mértékben hatottak oda, hogy a nép mindennemű tekintély alól magát emancipálja; de a mi lelkipásztorkodásunknak nem is az a feladata, hogy tekintély, hanem hogy szeretet altal hasson. — Ha a lelkipásztor Krisztus igaz követője, ha jó pásztor, ki „az ő életét is adja a juhokért :u

akkor üdvezitőjével elmondhatja: „Az én juhaim hallgatják az én szómat és én ismerem őket, és ők követnek engem.u De ha ellenben a pap csak magának él, ha Összes munkásságát nem az egyház boldogságának emelésére központosítja, mikép várhatja, hogy hiveit ő irányában más szellem lelkesitse ? Ha a lelkészt nem érdeklik az egyház közügyei, mikép követelheti, hogy hivei vezetőjükön túltéve az egyházról és ennek hivatalnokairól szeretettel gondoskodjanak ? E szempontból tekintve a kérdéses ügyet, kétségkívül leverő tünemény, hogy közös érdekeink egyet le n közlönyének közel 3000 lelkészszel biró harmadfél millió hiveink közt nem akadt több 600 előfizetőjénél. — Igaz, hogy e szomoritó eredménynek jó részét tán az én tehetetlenségem és ügyetlenségem rovására is Írhatnám; azonban ha e lap 1848 előtti még szomoriibb állapotát*) tekintem és meggondolom, hogy akkor micsoda kezekbe volt annak vezetése letéve, kénytelen vagyok, elégtelenségem minden tudata mellett is, a magam vádolásával tetemesen alább hagyni és az okot nemcsak magamban, hanem magamon kivül is keresni. Nem utolsó oknak nézem én a többek közt azt is, hogy egyházaink némely vezetői hivataluk fontosságát a községet alkotó egyes tagok sirnplicitásához mérvén, hivatásukat csekélylik, és az iskolából hozott ismeretet az elég-nél túlinak is hiszik feladatuk megfejtéséhez és nem tartják szükségesnek nagy eszközökhez folyamodni kisszerű célok kivitelére. Nekem, megvallom, egészen más fogalmam van a papi állásról és a keresztyén községről; amazt a legkisebb körben is legfenségesb hivatalnak, emezt, ha összeül tanácskozni, egy rangba teszem akár a legfényesb birodalom senatusával; mert — „valahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Úr nevében, ott van ő közöttünk,u

és mert, nincs oly kis egyházi község, mely egészen érték, becs és befolyás nélkül lenne az egészre nézve, s e szoros viszonynál fogva, célszerűen soha intézkedhetni nem fog, ha az egésznek mindenkori szellemét, irányát és törekvéseit nem ismeri, mely ismeretet egyedül az időszaki sajtó által nyerhetvén, egy egyházi lap a legkisebb egyházban is nélkülözhetlen szükség. Vonjatok csak be hivatástokhoz képest a népet a szent közösség hálózatjába, s tapasztalni fogjátok, mily nagy, mily termékeny, mily kifogyhatlan kincs rejlik a község keblében, melyet már kimeritettnek hittetek, a népben, melyet reményvesztettnek, elcsüggedettnek s minden szent ügy iránt végkép elhidegültnek tartottatok. Nekem alkalmam van mindennap tapasztalni és e lapok olvasói velem együtt tapasztalhatták, hogy alig pendül meg valami közhasznú szent ügy, melyre nézve a közösség tudatára ébredt egyházakban a legszebb áldozati készség ne nyi-Az 1844-iki évfolyam első számában a Prot. Egyh. és Isk. Lap előfizetőinek statistikája közöltetik az 1843-ik év második feléről. E kimutatás szerint 807 ág. h. lelkész közül járatták a lapot 79-en és a 2078 h. h. lelkész közül 194-en. Ezeken kivül járatta 103 világi, 39 tanitó, 68 casino és más hitfelekezetüek. Összesen 483.