Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-09 / 6. szám

latkoznék, jeléül annak, hogy a vallásosság szent tüze népünk szivéből még épen ki nem veszett, csak legyen a ki éleszsze. A prot. irodalmat illetőleg is ugy áll a dolog ; a hol a pap vagy tanitó annak lelkes ügyvivője, akad ott könyvnek is újságnak is olvasója, pártolója és épen nem véletlennek tulajdonítandó, ha pl. Rosnyóra 6 Egyh. és isk. lap és 45 Házikincstár jár, sőt akárhány kis egyházat nevezhetnék, hol a Házi kincstárnak 10 —12 előfizetője akadt, Tatán még tavai is, az idén is 3 napszámos előfizetőm is van, mig 15 — 20 ezer lakossal biró nem egy községet nevezhetnék, hová egy példány Egyházi és iskolai lapon kivül semmi sem jár. — Kimondani is alig merem, menynyire megy ezen aránytalanság az egyházi élet többi ágaiban is; de szászszor tapasztalt tény az, hogy a kinél egyre telik, telik annál másra is, mig az, ki az egyházi élet mozgalmairól mit sem tud, még kötelezett adózását is csak vonogatva teljesíti; pedig az emberek mindenütt és mindenkor ugyanazon: példák és hagyományok vezetik és irányozzák cselekvéseiket, azoktól függ minden. Azt vethetik itt szememre, hogy másfelé téritem a beszédet, midőn arról kellene szólanom, miért nincs a lap iránt kellő részvét és tán épen, mivel én vagyok annak legfőbb oka, azért kerülgetem a dolgot, másról beszélvén Bodóné, mikor a bor árát kérik. Erre nézve csak azt mondom: senki jobban nem tudja nálamnál, mennyire nem felel meg közlönyünk még a legmérsékeltebb igényeknek sem ; de azt is mondhatom, hogy volna bennem akarat, és tán némileg tehetség is, hogy azt válogatottabb, közhasznubb tartalom által érdekesebbé, kapósabbá tegyem ; de itt megint két körülmény ront, melyeknek én oka nem vagyok: egy az, hogy inopia nervi rerum gerendarum nem birok vidéki állandó levelezőket dijazni, kik a lapot vidéki újdonságokkal kellön ellátnák; másfelől a kik a vidékről szívesek lapunkat dolgozataikkal támogatni, rendesen semmi tekintettel nincsenek a lap oekonomiája és a különböző célokhoz képest, melyeknek szolgál, szűk voltára. A vidéki iró a maga körének szempontjából nézvén a dolgokat, leir p. o. egy templomszentelési és azt hiszi^ hogy nem sokat kiván, ha oly fontos ügy számára a lapnak egy negyed ívét veszi igénybe; és ő maga szempontjából teljes jogában is van, pe dig a nagy közönség váltig beérné egy pár sorral és a hosszú leirást unja. De már most mi következik: ha én a beküldött munkát megcsonkítom vagy épen csak pár sornyi kivonatát adom, kész az appreliensio, és vagy megfosztom magamat attól, a mi lapomnak épen az ujsági jelleget kölcsönzi, mert többet nem ir, vagy — a mi szinte történt már velem — a bekövetkező félévben csak azon veszem észre magam, hogy egy előfizetőm elmaradt. Ily körülmények közt nemcsak nehéz, de szinte lehetetlen lapot ugy szerkeszteni, hogy az szemben oly fokozott igényii közönséggel, minő a miénk, hol az emiitetteken kivül még a confessiók eltérő igényeire is kell, hogy folytonos tekintettel legyünk, csak némileg is kielégitő és tervszerű legyen és ha valahol, itt mondhatni: „et voluisse sat est." Csak ezeknek előrebocsátása után merem kijelenteni, hogy mióta a „P. N.u

ban a lapunk állapotjára vonatkozó figyelmeztetés megjelent, sokfelöl érkeztek hozzám lelkesnél lelkesb felszólalások; így legközelebb Karcagról t. Nagy Soma igazgató tanár úrtól meg Aszódról egyházmegyei felügyelő , báró Podmaniczky A r m i n ő nsgától, mely utolsót a benne foglalt lelkes inditvány miatt, bátor vagyok a k. közönség szine elébe bocsátani. „Felhívás a bányakerület 193. egy ház felügyelőihez. Nem nézhetjük közönyösséggel, hogy a Prot. egyházi és iskolai lap további megjelenése veszélyeztetve legyen az által, hogy nincs elég előfizetője, azon lapnak, mely nekünk a nemrég elvonúlt időkben oly sok hasznot tett; emlékezzünk vissza azon időkre, mily mohón kaptunk e lap minden számát, hogy az egyházi autonomiánk mellett irt cikkeket olvashassuk; emlékezzünk vissza, hogy mennyi visszálylyal kelletett a szerkesztőségnek törvényes autonomiánk mellett küzdeni, — és mindezekért most az lenne jutalma, hogy e lap további megjelenése a csekély számú előfizetők miatt veszélyeztessék ? Ez nem lehet. Azért felhívlak benneteket hivataltársaimat, hogy mindegyikünk egyháza rézsére fizessen elő egy évre a Prot. Egyli. és Iskolai lapra, ez által el lesz érve, hogy a kerületben 193. egyháznak van 11*