Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-12-28 / 52. szám
Azonban bár mint legközelebbi szomszédja a romai egyháznak, vele sokban egy, de mint láttuk elveiben magasabb , az ráhatásában fölemésztéssel fenyegeti. E veszélyességét érezte a római egyház már kezdetével a reformationak, midőn ellenében minden erejét megfeszité. A két egyház egymásra vonatkozásának vizsgálatát azonban e lapok jelen évfolyamának bezárulla miatt más alkalomra kénytelenittetünk halasztani. Molnár Aladár. ISKOLAÜGY. EGY PRO ÉS CONTRA A NYILVÁNOS KÖZVIZSGÁLATOK ÜGYÉBEN. *) (Vége.) III. Az eddigiekből tapasztalhatá a figyelmes olvasó, hogy az általunk felmutatott vélemény a közvizsgálatok „ellen" átalános szempontból indult ki: mig a másik, mely azok fentartása „mellett1 4 szól, megkülönböztetvén azon főiskolákat és egyetemeket, melyeket egyes fejedelmek vagy testületek alapítottak, tartanak fen, és kormányoznak, (s melyek tehát közvetlenül ezeknek tartoznak felelősséggel,) különösen a debreczeni, és mindenek fölött azon „protest á n s*' tanintézeteket tartja szem előtt, melyeket a mint tudjuk, maga a felekezet alapított, t a r t f e n és k o r m á n y o z, és igy a mely felekezetnek az intézetek vezetői, elengedhetlen felelősséggel tartoznak. S a kérdésnek ez oldalróli felfogása az, melylyel e tárgyat ezúttal befejezni akarjuk. A debreczeni tanárkar véleményével ellenkező javaslatra ugyan is — azon kivül, hogy mint láttuk, a tanügyi választmány semmi lehetetlenséget nem lát abban, hogy a nyilvános közvizsgálatok, a tudományokhoz méltó helyes módon intéztessenek, — azon nagyfontosságú okok is bírták a választmányt, melyek szerint mindenekelőtt — A protestáns egyház, és azzal nálunk ehileg, jogilag és tényleg összeforrott iskolák életének mezején a nyilvánosságot minden lehető módon terjeszt c n ti n k, nem pedig megszorítanunk kell. A protestantismus egyik életelve ugyan is, az egyes tagok egyenlő lelki önállósága és jogosultsága, s a közügyek iránti élő érdekeltsége s azokra a társadalmi renddel egyező befolyása: a mely életelv miként bármely szabad társadalomban, ugy a protetáns egyház kebelében is, a nyilvánosságot szükségesképen és elmulhatlanul magában hordozza és követeli. A közönséget érdeklő, s arra ható *) L. tápunk 44. n. 1399. h. egyházi és iskolai közügyek, vagy cselekmények mezejéről tehát, a közönség szabályszerű befolyását, annyivalinkább feltétlen jelenlehetését kizárni, vagy megnehezíteni, annyi lenne, mint a protestantismus életelvének ellene dolgozni, s az önálló közönséget és egyeseket, gyámság alá szorítani. De, ha a potestantismus emiitett életelvére nem tekintünk is, hanem főiskolánk létezési és fenntartási alapját vesszük figyelembe: a nyilvános közvizsgálatokat mulhatlanul szükségesnek tartjuk erre nézve. A mi főiskolánk ugyanis, nem valami zártkörű testület, nem is egyes fejedelem által alapítatott és tartatik fenn, mint pédául, a rom. kath. papi rend intézetei, s némely külföldi főiskolák, hanem a magyarországi, s rézsben még külföldi reformált vallású ekklézsiák és egyes jóltevök önkéntes adakozásai és alapitványai hozták létre és tartják fenn. A gyülekezetek és egyesek hozták ennek számára a közelebbi nehéz időkben is a nem csekély áldozatokat, s ezek védelmezték és védelmezik ennek jogait hiven és bátran, bárhonnan jövő megtámadások ellen, s midőn a dolgok természetéből következik, s mindenütt köveltetik azon elv, hogy bármely célú , és bármely csekély vállalat életét és működése sikerét, az alapítóknak s fenntartóknak figyelemmel kelljen és lehessen kísérniük: bizonynyal a mi főiskolánk működése sikerének figyelemmel kisérhetésétöl sem lehet a közönséget és annak bármely tagját elzárnunk, sőt e figyelemmel kisérhetés módját és alkalmát, a lehetőleg meg kell könnyitenünk , annyival is inkább, mert ha e főiskola, bármi tekintetetben zárt körűvé válik, és ennek a közönséggel való élő érülközese megszűnik vagy megszoríttatik: méltán tartani lehet tőle, hogy elfogyatkozik és megszűnik a hivek áldozatkészsége is ennek irányában, mert egy értelmes embernek sincs kedve, oly ügyekért vagy intézetekért áldozni, melyeknek becséről, vagy működési sikerről, nyilvános tudomást szerezni vagy épen nem, vagy igen nehezen lehet. — De a választmány nézete szerint: A protestantimus életelvéböl, s főiskolánk fennállási alapjaból önként következő nyilvános közvizsgálatoknak igen jótékony hatásuk lehet, mind a főiskola tudományos állására és közbecsületére nézve is A. tanulót azon tudat, hogy neki nem csak tanára előtt, de minden évben egyszer, az elöljárók és a nagy közönség előtt is, nyilvánosan számot kell adni munkálkodásának eredményéről, egy felöl nagyobb szorgalomra ösztönzi, más felöl hathatósan és tettleg érezteti vele, hogy ö egy oly felekezetnek tagja, mely e főiskolát, hol ö kevés költséggel, vagy épen költség nélkül tanulhat, s e mellett más jótéteményeket is élvezhet, saját erejével és áldoztával tartja fenn, s épen ezért ö, e felekezet és annak képviselői iránt, hálával és tisztelettel lartozilfV'ezen tudat fogja ö benne felébreszteni az egyháztársadalmi közszellemet, és felkölteni szivében azon idulatot, mely szerint ezen főiskola iránt, hol lelki és testi tápláltatást nyert, élete fogytáig fiúi kegyelettel viseltessék. Nincsen haszon nélkül a tanulóra nézve azon körülmény sem, miszerint ő a nyilvános közvizsgálatokon egy közönség előtt lévén kénytelen, a neki kitűzött tárgy
