Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-28 / 52. szám

felet! előadást tartani: ez által szoktatva és gyakorolva van azon nyilvános előadási készségben és bátorságban, mely a protestáns egyházi és alkotmányos polgári élet mezején, bánnelv müveit egyénre, s különös ön a köztanácskozásokban résztvevőkre nézve, nem utolsó kellék. Ezenfelül A nyilvános közvizsgálatok által, nem csupán a tanulók szorgalmának eredményéről, de a főiskolában tanitott tudományok állásáról is szerezvén tudomást, ez uton tűnik ki a közönség előtt, hogy váljon a tanításra kitűzött tudományok organismusából, nincsenek-e elhagyva lényeges részek; hogy váljon a tanított ismeretek állanak-e azon színvonalon, melyre az illető tudományt, a haladás és fejlődés korunkban emelte; az uton lesz nyilvánvalóvá, hogy a tudományok és azok egyes részei, oly szellemben vannak-e felfogva és tárgyalva, milyenben azt a haza szabadságának, a törvényes társadalmi rendnek és a protestantismusnak józan érdekei kívánják? Ha a tudományok állása főiskolánkban mindezen s több ezekkel rokon kívánalmaknak megfelel, és erről a müveit közönség, a közvizsgálatok alkalmával közvetlen tudomást is szerez, ez által főiskolánk közbecsülele hathatósan elömozdittatik. Ha pedig valamiben hiány, vagy ferde irány tapasztaltatik, ez, a közvizsgálatok utján napfényre jővén, rajta idejében lehet segíteni. A tudományok állásáról vaió ezen nyilvános íudomásvétel, főiskolánkra nézve annyival inkább szükséges, mert a tanitott tudományok kézi könyvei kiadva nem lévén, nincs módja a közönségnek nyilvános tudomást szerezni a tudományok itteni állásáról, s a nyilvánosság szabad levegőjétől való ezen elzárkózottság miatt, a tanintézetnek épen legfőbb és legnemesebb része, i. i. a tudományok állása abban, szenvedhet oly sinlést és megromlást, mely mindenkor a közműveltség kárával, s a főiskola tekintélyének hanyatlásával fog együtt járni. Aztán, Midőn főiskolánk közvizsgálatairól van szó, nem lehet elfeledkeznünk arról sem, kogy az 1848. előtti időkben, a meddig csak a történelmi nyomok érnek, a nyilvános közvizsgálatok századokon keresztül gyakorlatban voltak a hazai főiskolákban, s épen e mienkben is. Ezen gyakorlatot pedig, egyáltalában nem azon állítólagos körülmény szülte, mintha iskolánk s felekezetünk, a múlt századok folyamán, a világ tudományossági légkörétől el lett volna szigetelve, s ezen elszigeteltségből fejlődött volna aztán ki nálunk a nyilvános közviszgálatok intézménye. Kétségtelen történeti tény ugyanis, hogy főiskolánk és hitfelekezetünk, mindazon tudományokra nézve, melyek a mi főiskoláinkban taníttatni szoktak volt, a külföld legműveltebb országainak műveltségétől, a reformatiótól kezdve egészen a jelen század elejéig, nemcsak egyáltalában elszigetelve nem vala, de folytonos és életerőd Jgybeköttetésben állott azzal. A bölcseleti és theologiai tudományok mezején feltűnt, korszakot alkotó fejlemények, és haladási mozzanatok. erőteljesen és késedelem nélkül áthatollak hazánkba, s számos önálló s méltó képviselőket találtak itten, az európai értékű nagyobb eszmék harcát, időnként megvívták őseink is s nemcsak a lelkipásztorok, de igen számos világi férfiak, a külföld legjelesebb tanárainak hallgatása, nagyszerű utazások, s a müveit népek irodalmának figyelemmel kisérése és tanulmányozása által emelkedtek fel az időnkénti európai műveltség színvonalára, elannyira, hogy a bölcselet, s kölönösen a theologia mezején, a legközelebbi évtizedek aligha nem sokkal szegényebbek és elmaradottabbak hazánkban, mint bármely időszak a műit századok folyamán. Nem voltak tehát őseink elszigetelve az európai tudományos műveltség légkörétől, sem a tudománysság nem volt nálunk csupán az iskola körére szorítva, hanem elég erős és terjedelmes irodalom által képviseltetett az , s a nyilvános közvizsgálatokat még is fentartották, mert a dolgok természete, s a viszonyok követelése, miként minket, ugy őket is ellenáühatlauul indította arra. Midőn ezek szerint, a tudományok természetével egyező nyilvános közvízsgálatokban semmi képtelenség nincs, (igy végzi javaslatát a választmány.) s azok a szigorlatok mellett bízvást fennállhatnak, s nagy idő vesztegetéssel sem járnak, e mellett a protestantismus életelve, főiskolánk létalapjának természete, a dudományosság érdeke, s a múlt idők gyakorlata, egyiránt kívánják, söt követelik azokat: a tanügyi választmány nem tanári tagjai, minden kételkedés nélkül és teljes egyetértéssel ajánlják azoknak a tudomány természetével egyező módon való életbeléptetését és folytonos fentartását. A nyilvános közvizsgálatok mellett, fennlartandóknak véli a választmány, a fentebb említett indokoknál fogva, a nyilvános szigorlatokat is: szerinte nevezetesen szükséges,, hogy ezek is nyilvánosok legyenek, nemcsak azért, mert a nyilvánosság céljokal nem veszélyezteti, hanem azért is, hogy a szüléknek, s az elöljáróknak mód nyujtassék abban, hogy valamely egyes tanuló elöhaladásáról'és képességéről kimerítőbb tudomást szerezhessenek. Ezen szigorlatokat pedig mind az első, mind a másodig félév végén, az eddigi gyakorlat szerint, megtartandóknak véli a választmány, még pedig minden osztályra nézve, s minden tudományból akként, hogy az illető tudomány minden hallgatói, a szigorlatok egész folyamán, folyvást és mindnyájan jelen legyenek, épen ugy, mint 1848 előtt, az úgynevezett censurákon; mert a szigorlatokat akként lehet, sőt kell intézni, hogy azok necsak az épen vizsgálat alatt állóra, de tanulótársaira nézve is egyiránt tanulságosak legyenek. A nyilvános közvizsgálatokra nézve, elégnek véli a választmány, hogyha azok évenkint egyszer, és pedig az iskolai év végén tartatnak. Ezen nézetre vezérelte a választmányt, részint azon körülmény, hogy az első félévi vizsgálatoknál, a vidéki közönség részvétéhez, az alkalmatlan évszak, s a vizsgálatokat követő szünidő rövid volta miatt, alig lehet valami reménység; részint a szükségtelen idővesztegetés elkerülése, mert ha az első félév végére is nyilvános közvizsgálatok tétetnének, mulliatlanul meg kellene hoszabbítani, az azokat követő szünidőt is. A második