Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-21 / 51. szám

hogy csak a cimszerüségről van szó, holott ez amazzal egy és ugyanaz. Az authentiáról szóló cikkben a 40-dik lapon szerző igy ir: „ dicsekvés nélkül mondhatom, hogy gyermekségemtől fogva tudtam a szent Írásokat azon a nyelven, melyen eredetileg Írattak s iparkodtam is tehetségem szerint, hogy az irás szavaival élve,bölcscsé tegyenek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által, nem szorulván soha arra, hogy a külföldi tudósok asztaláról lehullott kenyérmorsák-J)ól lakomázzam." E dicsekvés első fele egészen kimaradhatott volna, mint szükségfeletti, mert abban,hogy szerző már gyermekkorában eredeti nyelven tudta olvasni, főleg az ó testamentomot, senki sem kételkedik, söt nagyon természetesnek találja mindenki; a második fele, hogy nem szorult külföldi tudósok munkáira, nem áll. — Honnan gyűjtötte össze theologiai ösmereteit, ha nem a külföldi egyházirodalom termékeiből ? Talán a belföldiből? Vagy talán egy egészen uj s többiektől független theologiai irány teremtője s képviselője? Világért sem, csak egyszerű szó-szólója egyik vagy másik külföldinek s az ételt, mit itthon feltálal, a theologiai tudományok külföldön megterített asztaláról szedte öszve, épen ugy mint Filó, kinek legalább az a magánérdeme e tekintetben meg van, hogy nem is akarja arrogálni az ellenkezőt. — 7) Szerző „csodákról" irt cikkének tüzetesebb bírálatába nem bocsátkozom, mert osztom R.I. azon ellenvetését, hogy ha valami a világon, ugy bizonyosan a csoda az, melynek objectiv valódisága ellen vagy mellett világ végéig lehet argumentálni, a nélkül hogy a Jézus által véghez vitt csodákba hívőt hitében megingatnék, vagy a kételkedőt hinni tanitnók. lévén a csoda kizárólag subjectiv hit. Nem tehetem azonban, hogy szerzőnek két ujabb ellentmondását meg ne rójjam. — Egyik következő: miként a 4-dik pont alatt kimutattuk a bálványimádás veszedelmére jutástóli féltében határozattan kimondja, hogy Isten mivoltáról, természetéről stb. legjobb nem is gondolkozni s e cikkben még is ellenkezőt tesz, mert hogy a csodákba vetett hit képtelenségét kimutassa s Filót mint csoda hívőt vallástalansággal vádolhassa, hosszú értekezést tart az Isteni természet mivoltáról s igy előbbi állítását ö maga rontja le s tettleg is bebizonyítja, hogy annak ki józan vallásosságra akar eljutni, nem elegendő tudni a biblia idézett szavait. A másik ez : szerző mint láttuk egyfelől hiszi és vallja a szent háromságot , tehát a Krisztus istenségét s másfelől a csodákba vetett hitet, minthogy azok a természet törvényeivel ellenkeznek, képtelenségnek tartja s kimutatja, hogy maga a Jézus is ellene többször kikél. — Hogy egyeztethető meg e két állitás? Azt értem, hogy ha valaki hiszi a Krisztus istenségét, hiszi az ö csodáit isi azt is ériem, hogy a ki tagadja a Krisztus Istenségét,(tagadja, hogy ö mint ember s a természet törvényeinek alatta álló, csodákat tehetett volna; de azt, hogy valaki egyfelől azt mondja a csodákról, hogy azok ,,Isten keresztyén fogalmaival homlokegyenest ellenkeznek" s másfelől a csodák csodáját 'a kr, Istenségét higyje, csak «gyan sehogy se értem. — 8) Szerző terjedelmes fejtegetése (56—72-dik 1.) testünk leendő feltámadásáról nézetem szerint — egészen kimaradhatott volna, mint helyén kívüli, nem a kérdés lényegére tartozó. — Ha a szerző mégis hozzá akart szólni, ne tette volna már azt oly hosszadalmasan, mert pár szóba is ellehetett volna mondani, hogy a test föltámadásába vetett hit, zsidó babona. — A 74—80 1. szerző annak bebizonyításába fáradoz, hogy Herder tagadta a Krisztus testi feltámadását s a helyett, miként ö, lelkifeltámadást vallott. — Ki akarja mutatni, hogy Filó saját vesztére hitvatkozott Herderre s e végett elég terjedelmesen idézeteket tesz Herdernek a Krisztus feltámadásáról irt értekezéséből. 100 aranyat annak, ki azon idézetekből kézzel fogható ferdítés nélkül azt olvassa ki, hogy Herder tagadta a Krisztus testi feltámadását. A többek közt igy ir : „dem unglaubigen Thomas, der seinen Glauben in der Hand habén wollte, zeiget er acht Tag© nachher sich nochmals alsó; daher es wundersam und fast unbegreiflich ist, wie die spátere Zeit körperliche, leibhafte Person, die sich handgreifleich als denselben Jésus von Nazareth zeigte, zu einein geistigen Phantasma (Schveizer, Sz. T. Ballagi) habén macheu wollen und machen dürfen. In den drei Geschichtsschreibern Matháus, Márkus und Johannes, deren zvvei Augenzeugen waren, ist hirvon nieht die m i n d e s t e Spur." — E szavakhoz nem szükség commentar, kinek van józan esze, ki nem akar kész akarva ferditni, ki nem akarja saját véleményét az ellenkező véleményekre ráerőszakolni s végre ki tud németül: meg értheti ezekből, hogy Herder mily véleményen volt. Szerző azt mondja, hogy bennők a Krisztus testi feltámadásának tagadása van kimondva, csak hogy meg van tartva az ódon forma,de a ki oly jól érti a Herder finom célzásait, mint p.o. Auferweckt, Auferstanden,volendet stb. (ha ez utolsó szót ugy értelmezzük mint szerző, akkor szellemi megjelenésekre sem volt semmi szükség) mint ő — t. i. a szerző — az kiolvassa belölök, hogy Herder a lelki feltámadást vallotta. Én őszintén bevallva képtelen vagyok rá ; oka hihetőleg egyfelől abban van, hogy nem birom elég jól a német nyelvet s nincs kezem között olyan szótár, melyből megtanulnám, hogy ily szavaknak: handgreiflich, leibhaftig, körperlich az az értelme is lehet, hogy szellemi, lelki stb; másfelől abba hogy a történelemből ugy ösmerem H e r d e r I, mint jellemes, egyenes lelkű, következetes, jó logicáju embert s igy nem tudom feltenni róla, hogy olyan kézzel fogható ellent mondások, következetlenségekbe, logicátlan jezsuita fogásokba keverte volna magát, mint a milyeneket szerző felfedez benne. — Szerzőnek igaza van , hogy Herder azon következtetésekre, melyeket Filó a mi testünk feltámadására s a feltámadott Krisztus testének milyenségére nézve az ő szavaiból kivon, sírjában megfordulhatna, de bizony a szerz5