Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-21 / 51. szám

csos. mert „a vélemények tengerébe belefulunk, de felvilágosodást nyerni soha se fogunk" (hogy Isten az emberbe az orrlyukakon fújja be a lelket,) — akkor, valóban tanítványainak lelki éhségét és szomjúságát kis mértékben csilapitja. Nem mondom, hogy badarnál badarabb theoriákat nem állítottak fel theologusok és psyohologok egyaránt, de azért még se állitnék fel oly tételt, mely a philosophiai tudományok egyik legszebb ága, a psychologia, söt maga a theologia felett is, minthogy az mint tudomány a szerző által idézett definitióval sehogysem elégedhetik meg, határozatlan pálcát tör. — Különösnek tetszenek nekem ily állitások egy theologiae professor szájában, ki ha hivatásának eleget akar tenni, a psychologiát s átalán véve philosophiai műveltséget nem nélkülözhet. Szerző fél a kutatásokhoz csak hozzá is kezdeni, tudván hogy sokan már belevesztek. — Azok veszedelmén okulni akar. Mintha mondaná: ne menj tengerre, mert sokan hajótörést szenvedtek. Ugy látszik, nem akarja tudni> hogy az emberi szellem minden porszemnyi igazságot tévedések labyrintjén keresztül törve sajátított el, de azért bár az átélt keserű csalódásokhoz mérve a kivívott eredmény még most is vajmi csekély, fegyvereit nem teszi le, hanem küzd tovább s oly ilyesztések ' valamint bármely tudomány, ugy a tieologia, psychologia terén sem riasztják vissza. Különös hogy szerző midőn egyfelől másokat megakar bélyegezni mint tagadóil a szabadgondolat királyi méltóságának s ugy lép föl mint annak oltalmazója, másfelől tételeiből kitűnik, hogy ö maga a gondolatbeli inertia apostola s ova int mindenkit nehogy Istenről, lélekről stb. gondolkozzék, hanem elégedjék meg azzal, a mit a biblia idézett szavai mondanak, mert ellenkező esetben kikerülhetlenül bálványimádásra s képtelenségekre jut. — 5) Csak futólag említve, hogy szerző midőn egy felelői a 26-dik lapon megtámadja Filót, söt mint nagy akadályt emliti föl, hogy az idealismust és spiritualismust azonosítja, másfelöl a 29 lapon ujabb ellentmondásba keveredik, mert bevallja hogy ,,spiritualismus és idealisinns egy és ugyanaz," sietek észrevételeimet meg tenni pár szóban azon állítására, mellyet a 27-dik lapon olvashatunk ezen szavakban : ,,spiritualismust vall minden józan eszű ember." Megforditva a tételt: ki nem spiritualista, annak nincs józan esze, tehát bolond ( !!.) Lám, lám ! szerző épen azon hibába leledzik, melyei Filót vádolja. Azt mondja róla hogy intoleráns, exclnsiv s ö is épen az ; ellenfele álláspontját ezen szavakkal jellemzi:" én nem tudom hogy van az, de én magamon kivül senkit sem ösmerek' kinek mindég igaza volna" s az övére is rá illenek azok, söt még inkább mint a Filóéra, mert mig 'emez az ellenkező véleményüeket csak az egyház köréből, addig szerző még a józan eszű emberek társaságából is kizárja. Hátha én azt az állítást merném kockáztatni, hogy a spiritualismus épen oly félszeg, ferde s egy oldalú irány, mint annak ellenlábassá a materialismus , mert mig amaz a létezők lényegének (reálitásnak) egyedül és kizárólag a szellemet, — addig emez az anyagot tartja, holott szellem és aayag nem kizárólagos ellentétek, egyik a másik nélkül még nem is képzelhető?1

' Hát ha én aztállitom, hogy nem miként a spiritualista, a világon kivüli transcendens, hanem az immanens, mindenütt jelenvaló Istent imádom? Hátha azt állitom, hogy a spiritualismus és materialismus egyaránt, ha alapelveit következetesen kifejti, végeredményeiben az akarat szabadságának negativja=fatalismus, az egyik absolut praedestinatiot (Ágoston, Mahomed,) a másik vak szükségességet (Moleschott, Fischer) tanítván. Ha egyfelől hirdetjük a tolerantiát s kimondjuk, hogy ,,minden mi az egyéni vélemények nivellirozását célozza a gonosztól van, ne legyünk másfelöl az intolerantia incarnatiói, az el-Ienvéleményüektöl még a józan eszet is megtagadván. Hadd éljenek spiritualisták, materialisták, pantheisták, az igazságot egyiktől se féltsük, mert az ki vivja magát, az halhatatlan. 6) Filónak is lehet valamiben igaza s van is. Igaza van azon állításába, hogy Sz. és T. a biblia egyes könyveinek authenticitását kétségbe vonták. Szerző ezt a 33-dik 1. nagy indignatioval s határozottan tagadja ugyan e szavaiban. „Hát hol olvasta Filó ur hogy Sz.és T. a biblia authenticitását kétségbe vonták? hiszen ők a synopticus evangeliomoknak csak cirnszerüségét vonták kétségbe, az pedig egészen más, mint azoknak hitelessége." Szerző ugy látszik, nem akarja tudni, (mert hogy ne tudná, azt fel se teszem), hogy a szent könyvek szoros értelembe vett autenthiája és hitelessége (fide dignitas, ayionioTta) két külömböző dolog a tudományos irodalom terén. Az első annyit tesz, hogy az illető munkát az irta, a kinek nevét viseli, mi a szent könyveknél szüli a fides humana-t, mig az utolsó az illető munkába előadottak hitelre méltóságát jelenti, mi a szent könyveknél mint ihletett okmányoknál, szüli a fides divinát. Ki kétségbe vonja valamely szent könyv cirnszerüségét, az kétségbe vonta annak authentiáját, mi azonban a hitelre méltósággal nem áll elválhatlan kapcsolatban, mert emez nem esik szükség képpen amazzal. Az egymás ellen emelt vádaknak okát abba látom, hogy sem Filó, sem szerző nem distingválnak jól s főleg az utolsó merőben ugyanazonositja az authentiát az axiopistiával, Szerző hivatkozik ugyan Hagenbaeh-ra is, de saját vesztére, mert ő is az authentiá alatt csak cirnszerüségét ért, mi világos következő szavaiból (I. az idézett 40 §. 2-dik I.) dieser Ausdruck (Authentie) bezieth sich ledig Iich auf den persönlich, menchslichen Ursprung des Buches, nicht auf seineBefáhigunk im Kanon zu stehen," Tehát Hagenbach, mint szerző rádisputálni szeretné, nem zavarja össze az authentiát és az axíopistiát (mint a kanonicitas sine qua nonját). Kár volt szerzőnek, abba a reményben, hogy senki utána nem néz, oly tekintélyre hivatkozni,ki vele épen ellenkező véleményben van.Nem abban hibázott, hogy némely könyvek autenthiáját kétségbe vonta, mert arra a kriticai kutatások följogosították s én abban nem is látom legkisebb jelét is, mint Filó, a hitetlenségnek, hanem abban,hogy miután kétségbe vonta,eltagadja,állítván