Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-21 / 51. szám

ben a bitre és erkölcsi életre tartozó igazságok kerestetnek fel leggondosabban , különösen azon helyek, melyeken a ref. egyház sarkalatos hitcikkelyei nyugosznak, valamint azok is, melyekből a különböző keresztyén felekezetek a miénktől eltérő vallásos nézeteket, hitelreket állítottak fel. Azok megcáfolására s ref. egyházunk nézeteinek megalapítására segítségül vétetnek a symbolicus könyvek. Ezek azonban nem adatnak elő tüzetesen és rendszeresen , hanem csak a felvett bibliai helyekre vonatkozó cikkelyek vagy kérdések olvastatnak, fejtegettetnek, a midőn tehát a biblia, a heidelbergi káté és a helvéciai vallástétel együttesen tárgyaltatnak. Ezekben tehát a tanítónak különös jártassággal kell bírnia, más részről pedig a szükséges segédeszközökkel el kel! láttatnia. A mi ezen szakra vonatkozólag az egyháztértönetet illeti: adva lévén már a népiskolában az egyetemesből a mi leg-szükségesebb, itt különösen a magyar reformált egyház múltja adatik elő, annak törvényes állásával és végre szerkezetével megismerkednek a serdülő egyháztagok. 2) Taníttatnak az ismétlő iskola növendékei az összhangzatos éneklésre, abban különös gonddal gyakoroltatnak. 3) A nyelvtanítást, a mi Illeti: annak itt pusztán gya. korlati részéről lehet szó, úgymint irás, olvasás, fogalmazásról; legfőbb mindenek felett a gyakorlati életben szükséges iratok, levelek, nyugtái., folyamodványok stb. szerkesztése. Ezek mellett helyet foglalhat a népies irodalom ismertetése kitűnő darabok, nemzeti érzelmet lehellő költemények olvasása, közölvén röviden a tanitó az irók életrajzát a tanítványokkal. 4) A szám- és mértan előadására nézve itt nem a számtani törvények, mértani megmutatások fejtegettetnek, hanem a gyakorlati mérésekben és a közéletből vett feladatok megfejtésében gyakoroltatnak a tanítványok, mely végre elegendő egy szám- és mértani feladatokból célszerűen összeállított példatár. 5) A mi közelebbről a reálékat, földrajzi, történelmet stb. illeti : ezek előadásában az ismétlő iskola valamely különös rendszert nem követhet. Legfelebb & haza leírásában közelíti azt meg, de azon felül egyes válogatott darabokban adatik minden, a mi érdekest e földön fel lehet mutatni az egyházi, polgári és társas élet, továbbá a természet, ipar és művészet köréből, a rni e téren egy közember felfogását meg nem haladja, sőt ellenkezőleg őt magasabb értelmi vagy erkölcsi álláspontra helyezi. A szükséges tanulmányok egy olvasókönyvbe lesznek Összefoglalva. Ezen tervezetet az egyetemes tanügyi bizottmány közhelyesléssel egyhangúlag elfogadta, s az olvasókönyv előállítása felől azonnal intézkedett. Ezekből látni lehet, hogy a bizottmány Miskolcon komoly és nagy fontosságú iskolai ügyek felelt s nem minden eredmény nélkül tanácskozott. Megemlítendő, miszerint a tiszáninneni egyházkerületben a legkomolyabban foglalkodik egy tekintélyes e. ker. választmány a domestica ügyével s nov. 27. tartotta ülését ugyancsak Miskolczon. Á. J. könyvismertetés TÁJÉKOZÁS A THEOLOGIA MEZEJÉN. -Viszonzásul Filó Lajosnak ,,a feltamadás és spiritnalismus" cimü müve, mint a halottaiból feltámadt scholastica legújabb termékére irta Ballagi Mór. Pest 1862. Engel és Mandelló A prot. egyházi és iskolai lap f. é. 45-dik sz.banketten szóltak a fent nevezett műhöz: Révész Imre és H. Bírálatot irni — ugy látom — egyik sem akart, miért? ők tudják. A R. I. cikke nem egyéb száraz ismertetésnél, a kérdéses mü rövid kivonatánál, egy pár szerény megjegyzéssel fűszerezve. Folytatását ma olvastam, de mint az első cikk végszavaiból előre is lehetett tudni, ez sem tüzetesebb birálat, hanem válasz Filó és Szász K. azon aggodalmára, hogy a dogmáknak a confessióktól eltérő irodalmi fejtegetése egyházunk statusjogi viszonyaival s a confessiók egyháztársadalmi értékével ellenkezik. R. I. alapos fejtegetései ezen aggodalinak utolsó felhőcskéjét is szétüzik. A mily nagy megelégedéssel olvastam át R. I. második cikkét, épen oly kévéssé elégített ki, őszintén megvallva, az első. Csodálkoztam hogy megelégszik a kérdéses mü kivonatos közlésével, a Ballagi nézeteinek száraz regisralásával s elmulasztja azt tüzetesebb birálat alá venni, annak fény-és árnyoldalait jobban körvonalozni. Lehettek azonban okai, melyeket fürkészni nem áll jogomban s igy a csodálkozásnál tovább nem megyek. — H. ur cikke sem birálat, mert feltétlen magasztalásait nem nevezhetni annak. Alig tud szavakat találni, annyira el van ragadtatva a Ballagi müve által. Szerinte ,,a kivitel finom mesteri;" ,,tetelei szebbnél szebbek, igaznál igazabbak" a mit a ,,kisegítő hitről mond, aranyszavak" oly szellemi magaslatokon jár, honnét F. ur mint egy a puszták homályába repülő madár, minden fegyvereivel sötétlő pontocskává törpül;" majd szabadság lehellte pathosszal (! !) áll meg F. ur felett, szavai egy ,,a tudomány és vallásért szomjazó kebelből, a betörni akaró orthodoxia rendörségégét érző, a hitszabadság lealacsonyitását fájlaló és egy szabadsága jogérzetében megsértett lélek méltó elkeseredéséből jönek" stb. Elég szép, sallangos szavak, de komoly, elfogulalatlan, bírálói hangot hiába keresek bennök. H. ur, ugy látszik, cikkét azon legelső benyomás pressiója alatt irta, melyet rá a mü felületes átolvasása gyakorolt s kapva kap az alkalmon: bizonyságot adni a nyilvánossa'g előtt annak, bogy neki a kérdéses tárgyban önálló nézetei nincsenek s még lélegzeni sem tud más sphaerában, mint a melyben Ballagi él. Én azt hiszem, hogy maga Ballagi sem nagy örömmel adott helyet egy oly cikknek, mely az ö személyéről oly túlzott magasztalásokkal szól s világért sem tartja saját müvét oly remeknek, mint a milyennek H. ur hirdeti azt. — , E lapok t. szerkesztője tán nem fog megneheztelni rám, ha egész őszinteséggel müvére tett észrevéteiemet a következőkbe megteszem sine ira et odio: