Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-14 / 50. szám

Hol bajos az olvasás, rajzbeli — lehetőleg leghűbb — másolatot kérek, vagy csattantatot (Abklatsch), mely igy készülhet: kissé nyirkos, meritettirópapir puha kefével veretik a harang betüihezr vagy rajzaihoz; midőn ezek alakja határozottan éles, látható, a papir vékonyan bekenetik lisztből készült péppel, és uj papírszalaggal ragasztatik be, ezt kétszer-háromszor lehet ismételni, — megszáradván a papir, a lenyomat biztositva van, visszásán de hiven adja vissza az irást vagy képet, — a többi azután az én dolgom. Rövidebb, bár nem anynyira biztos azon mód melyet gyerekek a krajcár másolásánál (dörzsölés által) használnak. Remélem, hogy kérésemet főleg az általam nem látogatott vidékeken, az értelmiség felszolitott képviselői és a harangokkal felytonosan foglalkozó művészek, meg fogják halgatni. Hol a török nem pusztított, ott legérdekesb lehet az aratás ; de van elég régi harang azon vidékeken is, hol őket elsülyesztették, vagy hol a község oly szegény, hogy minduntalan uj harangokat nem szerezhettett. — Ezen kérésem nem csak a magyar vidékekre szól, szól ez Magyarország akármály nyelvű községéhez — mert azon korban, mely engem legjobban érdekel, még a nyelvkülönség nem idegenítette egymástól a testvéreket. Azért kérem akármily nyelvű, irányú vagy bármely vidéken megjelenő hírlapok tisztelt szerkesztőit, szíveskedjenek kérésemet fölvenni, és felszólításomat a legtávolabbi falucska papja vagy tanítója kezéhez el is jutattni. — Fogjunk hozzá igazán egyesült erővel ismerjük meg legalább e'tekintetben műemlékeinket, mielőtt tűzvész által elvesznek, vagy művészetünk örök veszteségére átöntetnek. Egy toronyba való felmászás, főleg azok részéről, kik ezt anélkül is mindennap teszik, egy rövid levél irása nem a világ,— tudományosságunk emelésére már nagyobb áldozatokat is tett a magyar. R ó m e r F 1 ó r i s tr. a pesti királyi katol. fögymnasium igazgatója. Multunk ismeretének földeritését tehetségünk szerint elősegiteni oly szent hazafiúi kötelesség", hogy örömmel kell megragadnunk minden módot, mely arra elvezet, E szempontból reméljem, söt bizton hiszem, hogy lelkésztársaiin nem fogják sajnálni a csekély fáradságot oly munkatételtől, melyet nemzeti becsület és tudomány egyenlően igényelnek és szívesen megteendik, a mire a lelkes és tudós, Rómer Floris barátom a fentebbiekben fölkér, Szerk. ÖRÖM ÉS GYÁSZÜNNEPÉLY. Mint a természetben a kies napfényt gyarkorta.zord viharfellegek váltják fel, mint az emberi élet után az öröm, bánat sokszor karöltve járnak, ug-y egyházunk egén is nem ritkán emelkedik derült nap után gyászos felhő, nem ritkán vonul át egy támoszlopot kidöntö zivatar. Ez volt az eset e hó folytán a gömöri ág. hitv. esperesség kebelében is. November 13-kán Prűnyi Mátyás gócsi leányegyház tanítójának 50 éves örömünnepét ülte a gömörinegyei esperesség. A 70?éves Nestor, Weszwerésen 5, Gócson 45 évi lelkiismeretes tanítása, fáradhatlan szorgalma, feddhetlen becsületéssége s tagadhatlan érdemei következtében az esperesség közmélytánylatával találkozott s örömünnepének ünnepélyes megtartása elhatároztatott. — Feltűnvén a nevezetes nap, összesereglettek a boldog apa körül két tanitó fia, nejeik és az unokák. Megjelent üdvözletére az esperességi küldöttség, a dobsinai egyháznak lelkésze, tanitó kara és számos tagja, a csetnekvölgyi dekanátus, oláhpataki és weszwerési egyházak küldöttei és számos barátai, melyek és kik részéről megindult kebellel, de egyszersmind lelki örömmel üdvözöltetett az érdemekben megőszült néptanító. Megható volt e jelenet, mert az iidvözlött szeméből hálakönyek áradtak, az üdvözlök szemei pedig örömkönyektől csillogtak. Tiz órakor kezdődött az egyházi istentisztelet s két ének eléneklése után Ormisz Sámuel Alsó sajói lelkész és dékán tartott a szószékről szent beszédet „A t anitó hivatal fontosságáró 1"; azután T a m a s s y Lajos oláhpataki lelkész szólott az oltár elöl az egyház nevében a nap hőséhez, ki mig egy részről fáradalmait méltányolva érdemét emelé ki, más részről az egyháziatokat iránta gyermeki hálára ösztönzé. A helybeli lelkészt alulirt vállá fel: köszönetét fejezvén ki esperessége nevében e tanitó lelkiismeretes működéséért, s emlékeztetvén öt a 70 év folyamán tapasztalt isteni jótéteményekre, inegáldá öt és gyermekeit kedveseikkel egyetemben. Mondatott azután, egy magyar és két tót versezet, melyek után az istentisztelet néhány énekvers zengedezésével befejeztetett. — A szellemi táplálék után azonban még azonnal véget nem ért az ünnepély, söt inkább most következett örvendetesb része, az elismerés és hála nyilatkozata. Az esperesség részéről érdemeinek méltánylatául adatott neki 30 ft. o. értékbe, mely számára a sajó goinöri esperességi gyűlés ebéde alkalmával gyűjtetett; a dobsinai egyháztagok részéről szinte 30 ft. o. értékbe, egy tárcában, kik azt mint szomszédok gyüjték minden felszólítás nélkül némi jutalmául; felső visnyuvölgyi dekanátus tanítói egy ezüst gombbal ellátott 8 ft. 40 krb. került nádbottal, és mintegy 10 fltal. kedveskedtek aggsága gyáinolául, a weszwerési és oláhpataki egyházak néhány tallér ajándékkal nyilatkoztatták elismerésüket: egyik kereszlfia, szinte hálaadomány-