Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-14 / 50. szám

nyal örvendezteté meg az aggot. Ugy e tanitó urak, a hü munkásságnak még is meg van a maga jutalma !? A.szeretet és hála. teendői véget érvén, mintegy 40 egyénből álló vendégkoszorű telepedett asztalhoz, melynél a jó kedv. és élcestoasztok nem hiányoztak s hogy ezen ebéd se terhelje az ünnepelt erszényét, ennek költségét is a vendégek viselék. — Az örömünnepben részesült agg, még most is vidorkedélyü, mint volt egész éleiében, adja Isten, hogy hátralevő napjai kellemes őszi napok gyanánt folyjanak s még több boldog évvel áldja meg öt a mindenható. Azonban alig ürítettük ki az örömpoharat, csak hamar kezünkben adatott az ürömp.ohár, november 16-kán azon gyászhír terjesztésére kondultak meg a rozsnyóiöszszes harangok „Zab a z i S z o n t a g h Lajos, ,,a tiszai ág. hitv. egyházkerület érdemült felügyelője s a protestáns egyház hü fia, buzgóság és erélyes közreműködésben megőszült leghívebb tagja, nincs többé !! Áldott levén élete, áldás kiséré öt halálában is, mit nyilván bizonyított azon fényes tisztelő sereg, mely nov. 19-kén délután két órakor koporsója gyászkisérejeül közel és távolról összegyülekezett. Jelen volt temetésén 16 ev. lelkész, Gömör, Csetnek, Dobsina és Rozsnyó vidékéről megyénk egyházunk kitünö tagjai; városunknak hitfelekezeti különbség nélkül nagy számú polgárai, söt Máday superintendens ur is kívánt volna utolsó tiszteletére megjelenni, de az ö levele mi hozzánk, a mienk pedig hozzá érkezett későn. — Koporsója fölött a háznál Linberger István dobsinai lelkész mondott imát, a templomban pedig alólirt tartott gyász beszédet, ki alapigékül Bölcs, könyve 8,8-9-dik versét véve következő tárgyat tűzött ki szonoklata alapjául : Emeljünk a boldogultnak emléket szivünkben és életünkben, a tisztelet, szeretet és hála drága köveiből s legyen az, ,,A holtnak emléke az élők részére" s díszítsük fel azt négy oldalán következő felirattal: 1) Szontagh Lajosnak a jó keresztyénnek! Krisztusnak hü bajnoka volt ö, keresztyének kövessétek nyomdokait! — 2)Szontagh Lajosnak a jó atyának! A lelkiismeretes atya hü jelképe volt ö, szülök tanuljatok tőle, miként kell gyermekeiteket boldogitani. 3) Szontagh Lajosnak az egyház buzgó tagjának! Az egyház jólétének leghívebb munkása volt ő, egyháztagok lelkesedjetek példáján. 4) Szontagh Lajosnak a jó házafinak! Hazánk és városunk hü polgára volt ő, polgártársak utánozzátok tetteit. — E beszéd után örök nyugalomra kisértettek hamvai s midőn megkellett válnunk a sírtól, nem volt szív, mely a veszteség nagyságát nem érezte s ily áldásra nem nyíltak volna ajkai: „Nyugodjanak békében hamvai s áldott legyen emléke közöttünk, mert ö 70 éves pályáján az igazak közé tartozott! — Kötelességünknek ismerjük ennél fogva, hogy rövid életrajzát is idecsatoljuk. Született 1793-dik év. augustus 8-kán előkelő szülőktől. Tanult Rozsnyón, Eperjesen és Sárospatakon. Okleveles ügyvéd lön 1819-ban s az ólta megyénk és városunkban a közbizalmat és elismerést anynyira birta, hogy férfi korában, a legbonyolullabb megyei és városi dolgok elintézése az. ö bölcs belátása és tapasztalatdűs vezérletére bízatnak s a legáldásdusabb végzések és intézkedéseknek lelke ö vala. Fényesebb működési tér nyilt azonban részére az egyházi pályán. Huszonhat éves korában egyházi jegyzővé választatván, vitte azt erély és kitartással addig, mig 1731-ben az egyházi és iskolai felügyelői hivatalra méltatott. Mint illyennek működése nem sokáig terjedt, mert az elsőt csak két. a másikat három évig folytalá, de az egyházat ezen rövid idö alatt is oly híven vezérlé, hogy adóssággal terhelt pénztárát egészen rendbehozá s adósságát letisztázá. Tevékenysége és buzgósága az egyházi téren köztudomásúvá levén, a gömörmegyei ág. hitv. esperesség ülteté felügyelői székébe, melyben 12 éven át oly bölcs kormányzattal s erélyes buzgósággal működött, hogy julalmúl 1848-ben a kerületi felügyelői hivatalt nyeré el. Ezen fényes hivatalban, hogy annyi jót nem tett, mennyit jóakarattal teljes szive ohajtott, oka nem ö volt, hanem a hazait megkötő Haynau rendelet. Ha azonban nyilvánosan fellépnie szabad nem volt is, működött az egyház jólétén s ernyedetlen buzgósággal és rendülellenül magány körökben, a hol csak használnia lehetett vagy egyházunk jogát és szabadságát kellett védenie. Aggkora miatt 1860-ban a kerületi felügyelői hivatalról leköszönt, de szive élte utolsó perceig az egyházé maradt. Betegségét a jolsvai kerületi gyűlésen kapta , s itthon az év folytán a gymnásium végleges kiépítésének legfáradhatlanabb munkása ö volt. Ezen tevékenység pedig annyival inkább becsülésre méltó, minthogy az áldozatkészségben sem maradt soha hátra, hanem az esperesség és kerület intézeteire tehetsége szerint szívesen áldozott, egyházunk és iskoláinknál alapítványok által örökítette nevét. Szóval ö nem hiába viselé a Szontágh nevet, mert nem csak minden vasárnapi volt templomban, ha betegség nem akadályozá, hanem otthon sem mulasztá el soha, sem reggel, sem este az imádságot, útban is magával horda imádságos könyvét, s e mellett becsületes élettel tevé emlékezetessé földi pályáját. Áldott legyen tehát emléke közöttünk ! az ég pedig potolja ki nagy veszteségünket. Az ur vigasztalja meg gyermekeit Kálmánt, ki fiatal kora dacára már ev. egyházunk egyetemes ágense és Emmát, ki Sthymmel Soma rozsnyói egyházi felügyelőnk hü neje és 4 reménydús gyermek anyja : vigasztalja meg testvérét, I r é n é t, ki a gö-