Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-12-14 / 50. szám
fizetésért bár mint közrendű napszámos munkálta az urnák szőlőjét, ki nem birt meggazdálkodni magának egy tisztes, séges öltözék árát, csak azért, bogy 15 rokon árva s özvegy sorsát könnyebben elviselhetővé tegye, — nőjét s egyetlen nagy reményű fiát korán elvesztvén — kit a családi élet örömén s boldogságáni veszteség, s szigorú anyagi-körülmények a lelki világosság terjesztése, az erkölcsiség ápolása, szóval az emberiség mivelésének eszközlése körül nagy és szent munkájában, nem gátolának, nem csüggesztének, de söt edzének, az ilyen hü munkástól nem tao-adhatta meg az egyházmegye a tiszteséget, mint a valódi érdem jutalmát, már csak azért sem, mert az ilyen vallásos cs.elekvény által a pálya végéhez oly közel állónak anny1 csalódás, küzdelem , s önfeláldozásért oly nernü kárpótlást vélt nyújtani, melynek erkölcsi becse felülmúlja bizonyosan az anyagi jutalmak hiányát, minek agg lelkésztársunk maga is fennérintett hálaadó imájában magasztos kifejezését nyilvánította. Az ünnepélyről, — melynek főbb vázlatát adtam — mindnyájan elégedetten s azon óhajtással távozánk el, vajha ily szép jutalom s kitüntetés koronázza egykor minden hő munkásnak közügyek melletti szives törekvését. Muhi Sámuel, kötegyáni reform, lelkész. " TÁRCA. NÉHÁNY BIZALMAS SZÓ A „MAGYAR HARANGTUDOMÁNY4 ' ÉRDEKÉBEN. (Magyarország papjaihoz, néptanítóihoz és harangőntöihez.) Pest, novemberben, 1862. Pár éve annak, hogy honunkban a harangoknak különös figyelmet szenteltem, és gyakori régészeti kirándulásiul alkalmával mindenhol, sokszor életveszély közt is kerestem adatokat „Harangtudományunkho z." A külföldnek vannak már ily munkái, kisebb könyvtáraknak is beillenének azok ; — mi itt még mindig az abc alfájánál állunk. És mely kincsekkel birunk ezen tekintetben is; mily fontos szerepet játszottak harangjaink népéletünk_ ben ; mily ragaszkodással viseltetnek a hivek mai napig régi harangjaikhoz! S ezen érdekes müveket senki se méltatta még fcsak arra sem , hogy minekelőtte ö s zszezuzás és átöntetés végett a harangöntökhöz seregesen vándorolnának , legalább alakjok lerajzoltatnék, körirataik leírassanak!! Yagy csak akkor fogjuk becsülni tanulni eme ritkaságinkat is , ha a sibillakönyvek sorsára jutottak, és napról napra jobban elfogynak ? Pedig sokszor igazán igen nagy kár értök; mert nemcsak hogy történelmi adatokat foglalván magukban, műemlékeink sorába tartoznak ; hanem találtatnak olyanok is, melyek művészi vagy egyéb szempontból érdekesek s ezáltal, úgyis oly szegény mütörténetünkhez biztos kutforrásokul szolgálnak; vagy egyáltalán ritkaságoknak tekinthetők. Hogy kitűzött munkámhoz legtöbb adathoz juthassak, első tervem az volt: megkérni a püspökségek és szuperintendenciák által az esperességeket, hogy a kerületjeikben létező, vagy egyedül a vizitációkban és liber-meinorabiliumokban emiitett harangok felirataihoz juthassak.— Azonban ezen hosszast) ut és némi alkalmatlankodás helyett jobbnak látom egyenesen a magyar papokhoz, valamint a vidéki tanitói karhoz folyamodni valláskülönség nélkül, kérvén őket barátságosan, de egyszersmint sürgetöleg, szíveskedjenek a környékükön létező régibb harangok alakját, valamint a felírásokat híven betűről betűre leírni, őket felmérni,.söt a rajtuk levő képeket is feljegyezni, s mindezeket mihamarább velem közleni, hogy szándékolt munkámat, melyhez az adatokat régóta gyűjtöm, nemzeti irodalmunkhoz méltóan közrebocsáthassam. Legcélszerüebb lenne természetesen , ha a kerületekben egyes buzgóbbak ezen ügyet felkarolnák és vezetnék. Hallom, hogy Lugossy tanár urnák jelentékeny gyűjteménye van harangfeliratokból ; Ipolyi már régen gyűjti azokat a haza minden vidékén; a régiek köztMocsáry kiséré azokat Nógrád megyében kitűnő figyelemmel, bár nem mindig legszerencsésebb olvasással; a miért szükséges, hogy már egyszer összeállítva, rendszerezve, tudományilag mutassuk be az olvasó közönségnek, hogy azokat ismerni, meghatározni tanuljuk, s végre megtudjuk, merre rejlenek hazánk legrégibb harangjai. Nem csak a harangok mértékeit, rajzait, feliratait fogadom köszönettel, de a rájok vonatkozó népmondákat regéket, történeti adomákat; „valamint a harangöntők neveit, müködésök színhelyeire vonatkozó tudósításokat is," melyek városi jegyzökönyvekben, krónikákban elszórvák, kérem, szíveskedjenek velem közleni; a közlő urak neveit lelkismeretesen hálával fogom közzétenni Nincsen falu vagy puszta, melynek igénytelen templomában, kápolnájában, vagy épen haranglábán valami érdekest találni nem lehetne, és többnyire épen ott akadunk a legnagyobb ritkaságokra, hol azokat legkevesebbé keressük. A latin-és német feliratú régiek közé sorozom azokat, melyek 1650.terjednek,a magyarfeliratuakat 1700.veszem fel. Kívánatos azonban, hogy legújabb ideig kisérjük figyelemmel ezen művészetet, és határozzuk meg, hazánk mely vidékére terjedtek és terjednek ki rendszeresen a harangmühelyek öntvényei. E tekintetben legnagyobb felvilágosítást adhatnának a harangöntőkrégibb és ujabbjegyzökönyvei. Ezeknek, főleg ha a középkorig felvihetők , kinyomatása , a harangöntök netalán létező rendszabályaik közlése, uj fényt deríthetne honi művészetünk ezen érdekes ágára.
