Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-14 / 50. szám

hogy miként alkalmas az emberiség vallásos szükségeinek kielégítésére, mely emberiségnek üdvözitésére van hivatva mindkettő ; egyszóval, hogy melyik van közelebb az eszményi, a láthatatlan keresztyén egyházhoz ? Tehát hogy a róm. katholicismus és protestantismus egymásra való viszonylását méltányolhassuk, azon álláspontot kell ismernünk , melyet a két egyház egymás irányában elfoglal. Ezért elsőben is azon alapelveket kell tüzetes figyelmünkre méltatnunk , melyeken mind a két egyház fönáll. Mielőtt azonban részletesen erre térnék, a történetből két tüneményt kell fölemlítenem, mely a két egyház közti viszony kiismerésével gondolkodásunkat hívja föl. Nevezetesen, azon uj, a továbbitól nagyon különböző irány, melyben a keresztyén emberiség tovább haladását megkezdé, s mely nem csupán a vallásos életet alakította át, de a világi életnek is minden rétegét áthatotta ; ismétlem ezen uj irány, egy oldalról a középkori intézmények, és állapotok mindegyikének hadat izent, s azokat, legalább mint önállókat: napjainkig annyira le is rontá, hogy a melyek még romemlékül meg vannak is, jelentőségüket elvesztették, nem korszerűek. Más oldalról, dacára a reformatio ez emiitett irányának a romai katholika egyház , mely ellen, pedig mindjárt az uj kor megnyíltával a támadás egyenesen és legközvetlenebbül intéztetett, e r. egyház ma is fon áll. És pedig híveinek számát tekintve, a rom. egyház tulsulylyal bir a protestantismus ellenében, s még joggal hosszú időt ígérhet magának ; nemcsak , de jelenben is azon követeléssel lép föl, hogy ö a ,,vera catholica ecclesia," s erejének érzetében a protestáns egyházat még jogosítottnak sem ismeri el maga mellett. Ez minden esetre azt mutatja, hogy a két egyháznak oly elveken kell fönn állni, melyek nem csak egy más után, egymást elnyelve mintegy, hanem egy más mellett való létezésükben is megférnek, legalább megállhatnak. Objectiv oka van-e ennek , vagy pedig oka csak a hivők subjectivitásában keresendő ? itt még nem feszegetem. De ugyan a történetből az itt előadottal ellenkező tünemény is ötlik szemünkbe. Nevezetesen, mig a protestantismus a keleti- vagy görög keresztyén egyházzal még eddig inkább külső, s azért múlékony érintkezésbe jött, s annak hivei közül alig említésre méltó a mennyit kebelébe hódithatott; addig a római egyházzal élethalál harcot kellett vivnia mind a csatamezőkön, mind a jogéletben , mind a tudomány küzdelmeiben. Es föltűnő , hogy noha a reformatio az egész ker. élet reformját tűzte feladatául, támadását egész erélylyel a romai és nem a görög katholicismus ellen irányozta. Va- 1 lamint a romai egyház is mindjárt kezdetben sokkal inkább megfeszité minden erejét a reformatio ellen , mint a keleti egyház elszakadásokor, a hol — legalább egyelőre — sokkal nagyobb területet és több hivőt veszített mint a reformatio keletkezésekor. Ez viszont arra utal, hogy e két egyház között valami igen szoros életmüves (organicus) egybefüggésnek,— és más részről erős negatív egymásra irányzatnak kell lenni. Innét láthatjuk a történetben , hogy egyiknek emelkedése, — legyen az akár physikai terjeszkedés, akár bel szellemi erö növekedése, — még eddig a másiknak mindannyiszor gyengülése. Ezért nem tudott, és nem tud a kettő egymás iránt soha indifferens lenni; ezért nem nézhette Róma soha egy pillanatra sem közönyösen a protestantismus fejlődését. Mindkét ellentétesnek látszó tünemény természetes ratióját ez értekezés folyamában szándékozom tehetségem szerint kimutatni. Itt röviden csak az olvasó figyelmébe ajánlom. És most megkísértem kikeresni azon álláspontot, a honnét a két egyház viszonya belátható. I. A protestantismus és rom. katholicismus álláspontja. a) A különböző értelem, melyben a protestantismus vétetni szokott. A két egyház által elfoglalt álláspontot legközelebb az által jelölhetnénk ki, ha szabatos meghatározását adnánk annak, mi a protestantismus, és mi a r. katholicismus ? Azonban nézetem szerint minden meghatározás csak a tárgy teljes átgondolásának lehetvén eredménye, csak a fejtegetés végén mondható ki, ugy hogy az olvasó is ne elhinni kénytelenitessék, hanem annak helyesvoltát valóban beláthassa. Azért a helyett hogy itt bármily, netalán önkényesnek látszó előleges definitióját adnók a protestantismusnak, e helyett célszerűbbnek látám a protestantismusnak már létező többféle meghatározásait áttekinteni, s azontúl , ha kimutatható okoknál fogva azok egyike sem volna kielégíthető, keresni annak való értelmét. 1) Minthogy a reformatio közvetlen kipattantó okai a római egyházban egészen a nyilvánosságig ment visszaélések voltak, némelyek és leginkább rom. katholikusok a reformátiót mint a katholicismusban becsúszott visszaélések ellen való reactiót fogják fel. Ez esetben én mint protestáns is kárhoztatni tudnám a reformátorokat, kik vétkes könnyelműséggel szakadásra vitték a dolgot, s századokig tartott vérontásokat idéztek elő. Holott keresztyén s épen protestáns szempontból kötelességünk lett volna nem azon egyházból gyáván kifutni a hibák elöl , de söt inkább a visszaéléseknek ott megszüntetésére munkálni. Amit bizonyosan meg is lehetett volna tenni annyi erővel és küzdéssel, mennyivel a protestantismus mint külön egyház vivta ki magát. De meg a protestantismus, mint az emiitett hibák ellen való reactio, csak addig állhatott volna fon,mig azon visszaélések megszüntetnek. Azontúl nem levén minek reagálni/