Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-07 / 49. szám

szivreható jelenet. Az oltár mögötti segrestyéböl vonultak ki sorban, szép renddel égő gyertyát kézben tartva korosabb és fiatalabb, férfi, és nőnemből álló egyének, a leányok koszorús fővel és az oltárt körül állották, utánok jött egy tisztes férfi és nő s az oltár ;

közép zsámolyára letérdelt, különös hatással volt ez az idegenre, ki nem tudta, mit jelentsen ez ? Lostofer borostyánkői lelkész oltári beszédéből, melynél Jákob szavait: kisebb vagyok uram minden irgalmadnál, melyet rajtam cselekedtél, használta kiindulási pontul, tudtuk meg, hogy az oltárnál térdelő s a másodszori áldásra váró öreg pár 52 éves házasok, az őket égő gyertyákkal körül állók pedig hét gyermek, vök, unokák számszerint 19. — Nem kevesbé érdekes jelenet volt az erre következett keresztelés, melyet Coriári, fölsö-eöri lelkész teljesített, megemlítvén beszédében, hogy a megkeresztelendő kisded mellékágon unokája azon nőnek, ki ez előtt 77 évvel a régi templomban, hasonló templomszentelési ünnepélykor kereszteltetett meg. Ezen egyházi cselekvények közben fölváltva majd gyönyörű karének, majd a közönség öszhangzatos éneke emelte, a szivet lelket megható orgona kísérete mellett az ünnepélyt, melyet kegyes adakozások — közlakoma, e közben fölköszöntések és taracklövések fejeztek be. —Nem hagyhatom még érintetlenül azon szívélyes és kegyeletes fogadtatást, melyben a fölszerelésre utazó főpásztor az egyházmegyében és Fölső-Lön részesült. Szombathelyen, mint az egyházmegye szélén, a vasi fölső és középmegyei esperesek s a helybeli, legközelebb alakult leánygyülekezet elöljárósága által fogadtatott. Innét folytatott utján pedig seregenkint jövének nem csak azon egyházakból, hol keresztül utazott, hanem a közel szomszédságban fekvőkből is a szeretve tisztelt föpásztornak látására, kíséretére és tiszteletére lovas bandériumok kocsikon elöljárók és gyalog számos hívek lelkészeiktől vezetve, a fölső-löiek pedig falujokat oda érkezésekor kivilágították. — Szívből kívánjuk , hogy világotjanak egyházkerületünk egén továbbra is hitéletükkel, mint annak e gyik fénypontja , milyennek gyülekezetük ez előtt több mint tizenöt évvel már a lapokban bemutatva lön. — — Y. A MAROSI REF. EGYHÁZMEGYE Nov. 4. 5. 16. napjain tartott részletes zsinat gyűlését Vásárhelyt t. t. Péterfi József esperes ur elnöklete alatt, Mélt. id. gr. Teleki Domokos fö és t. Dósa Elek, t. Antal Imre algondnok urak jelenlétében. Rövid üdvözlő beszéd után megnyitván t. t. Esperesünk a gyűlést, a főtisztelendő, közzsinat jegyzökönyve illető pontjait terjesztette elö. Legelőbb is a 69. pontot olvastatta fel, meleg szavakkal kérvén, r. zsinatunk minden tagjait kitartó erély lankadatlan buzgalommal lehető legcélszerűbb módokon működni, a többség elfogadása következtében anyaszentegyházunk köz szükségei fedezésére életbe léptettetni határozott, krajcáros élőtöké, egyházmegyénkben sikeresitése iránt. Közvetlen t. t. esperesünk után mélyen tisztelt gróf fögondnokunk emelt szót, s a krajcáros élőtökét hévvel ajánló szavai után, hazafi és vallásos fájdalomtól rezgő hangon kezdette a vármegyei' desoláta ekklésiák szomorú sorsát festeni. Elmondta hogy a mélt. fö egyházi tanács által egy bizottmány évek óta kivan küldve ezekre nézve tervet adni, de tudtára még mind eddig semmi eredmény, a desoláta ekklésiák évről évre szaporodnak, a még állók többnyire tengenek, és ott az idegen elem, mint valami mély és széles tenger elnyeléssel fenyegeti sz. vallásunkat, nemzetiségünket. A lelkes, a fájdalomteljes szavak mélyen hatottok mindnyájunkra. Egyhang ulag lön kimondva : a desoláta ekklésiák ügye egész anyaszentegyházunk közügye: azoknak javai, csak per ab usum az illető t. esperes urak magánjövedelem forrása, valósággal pedig öszves anyaszentegyházunk közvagyona; következőleg egyházmegyénknek is, bár kebelében desoláta ekklésia nincs, ügyökben felszólalni joga és kötelessége. Ennélfogva, addig is, mig közösen meghatározandó módon, egyházmegyénk is ezek segedelmezéséhez járulhatna ; egy alázatos felírásban megkéretni határoztatott a mélt. fö egyházi tanács: méltóztatssék a commissiok kevés, bizonytalan s késő sikert igerö teréről lelépve, vagy külömbözö alkalmas központok körül csoportosítás s rendes papokkal ellátás, vagy missionarius papságok fellállitása által gondoskodni a desoláta ekklésiák vagyona megőrzése, rendeltetésűk szerint szent célra fordítása és a kevés számú szétszórt hivek lelki szükségei kielégítéséről. A lelkes Celder Márton erős hite és lankadhatlan buzgalma a szomszéd idegen országban is tud ekklesiákat alapítani, templom, oskolaházat épitetni. Hát ugyan egyházunkban nem találtatnának a hitben erős elszánt ifjak és férjfiak, kik a létezőket megtartsák, az elaléltokat felelevenítsék, a szétszórtakat egybe gyűjtsék ? Es önök közül is illető egyházmegyekbeli t. t. esperes urak , némelyek , némely társaik példájára nem tehetnének egyebet és jobbat is, többet is illető desoláta ekklésiákkal ? !!! A pénztár kezelése s mire fordításáról szóló II. cikk olvasása alkalmával a számokkal kifejezett állandó rovatát a főtiszt, püspöki fizetés 1200 ft. ban megállított, pótléka tévén mélt/gr. fögondnokunk kérdésbe tevé, mi valósággal jelenleg anyaszentegyházunk föpásztorának évi tiszta fizetése. Kérdésére csak annyit tudván felelni, hogy a mult évi fötisz. közzsinat jegyzőkönyv 12, pontja alatt láthatólag e pótlékon kivül 1290 ft. o. é. de részletezni senki nem tudván s még tisztelve szeretett algondnokunk t. Dósa Elek jogtudor ur is ugy nyilatkozván, hogy nyomda alá kész jus canonicurnában e cikk számára üres helyet volt kénytelen hagyni; inditványozá: egy alázatos felírásban kéressék meg a mélt. egyházi fö tanács, méltóztassék ezen és a testvér egyházmegyékkel is tudatni, honnan, mikből, és valósággal