Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-02 / 5. szám

ban közöltetnek mivelünk lelkiképen, bizonyára nem testi, hanem lelki módon a Szentlélek által, a ki t. i. azokat, melyek az úrnak miérettünk halálra adott teste és vére által szereztettek, úgymint magát a bűnök bocsánatát a megszabadulást és örök életet mivelünk közli és minekünk adja? ugy hogy a Krisztus éljen mi bennünk és mi éljünk ö benne, é s a z t c s e 1 e k s z i, h o g y ötet a mennyiben ilyetén lelki eledelünk és italunk, azaz életünk minekünk, igaz hit által bevegyük. Ilyenek továbbá a XXI; 9. s 10-ik §§-ai, melyek szerint a) a Krisztus teste az é g b e n v a n , é s nekünk oda kell emelni szíveinket, b) mikor a szent vacsora kiszolgálta tik, jelen van köztünk a Krisztus az ö megelevenítő munkássága által, c) a mi vacsoránk titkos érteim ü. „Ámde ezen első tekintetre feltűnő azonosság vagy egyezőség" — úgymond a t. értekező — „azonnal elenyészik a nyomosabb vizsgáló előtt, és bizonyossá lesz, hogy a 2-ik vallástétel az úrvacsórájáróli tanban lényegesen különbözik a Kálvin tanától." — Ennek megbizonyítására aztán több pontban oly okokat hoz fel, oly értelmezésekre és okoskodásokra engedi magát ragadtatni, melyek sehogy nem állják ki az igazság lüzpróbáját. Az első és legnehezebb Sturm-ot az „unió m ys t i c a," illetőleg azon értelmezés ellen intézi, mely a XXI. rész 5-ik cikkéből kiirt szavakban a Krisztussá} való életközösség folytatását, fokozását látja kifejeztetni. — „Hibásan állíttatik az" — úgymond (45. lap) „hogy ott a taníttatik, hogy mi ugy magát a Krisztus személyét, mint az ö váltság-halálának hasznait elsajátítjuk (vagy mivel az elsajátítás már régebben megtörtént, abban előbb megyünk); mert ama kiirt szavakban nincs szó a Krisztus személyével való egybeköttetésröl, az úgynevezett unió mysticáról, hanem egyedül a Krisztus váltság-halála hasznainak velünk való közöltetéséről." Ennek közelebbi igazolására következőleg okoskodik : a) Ha a vallástétel szerzője ezt akarta volna mondani: ,,a Szentlélek eszközli folytatólag vagy fokozólag bennünk ugy a Krisztus személyéveli egybeköltetésünket 5 mint az ö váltság-halála hasznaiban való részesitteté ket: akkor okvetlenül a Krisztus személyiségéveli egybeköttetésbe lépésünkről, az abban való levésünknek erősítéséről kellett volna elébb szólnia, mert az az alap, (a levén a gondolat, hogy a Krisztussal titkos egybeköltetésbe lépvén, annálfogva azokat is, mik az ö személyiségéhez tartoznak, t. i. az ö elégtételét, igazságát, elsajátítjuk) : ugy de most egészen megfordítva szólott. b) E szavakban (46. 1.) „a Szentlélek azt cselekszi, hogy a Krisztus éljen mi bennünk és mi is éljünk őbenne, és hogy őtet, a mennyiben ilyetén lelki eledelünkésitalunk, azaz életünk, hit által bevegyük" — e szavakban az űr Jézus Krisztus nem azért tekintetik a mi lelki eledelünknek, mivel mi vele titkos személyes egybeköttetésben állván, annálfogva ö magából éltető erőt ád belénk, s a maga szent lelkével igazgat bennünket, ugy hogy a mi életünk folytatója, ágense — többé nem mimagunk vagyunk, hanem a Krisztus — : hanem egyedül azért, mivel eleget tevén bűneinkért, megszerezte a bűnbocsánatot és örökéletet — A Krisztus nem mint élő s velünk titkos egybeköttetésben levő, hanem mint magát érettünk halálra adott személy, vagyis az ő elégtétele az, a mi nekünk eledelünkül tekintetik A Krisztusnak hit által való bevevése a helv. liitv. tétel szerint nem abban áll, hogy mi a Krisztussal titkos egybeköttetésbe lépünk, hanem mint a XV. r. 3. §. e szavaiból : a hit a Krisztust, mint mi igazságunkat beveszi" — biztosan következtethetjük—abban, hogy mi (?) azt eszközöljük C?) hitünk állal (?), hogy ez értünk meghalt Krisztus elégtétele nekünk tulajdonitta ssék E szavakban is ,,a Krisztus éljen mi bennünk, és mi ö benne" a gondolat világosabban ez: „mint maga a Krisztus, kinek elégtétele nekünk tulajdonittaték, él: iiíjy mi is élünk ; az ö élele (nem erkölcsi élele, hanem haíhatatlansága) a miénk. c) Feltéve azonban, de meg nem engedve — igy okoskodik tovább Menyhárt — hogy a helvét vallástétel idézett helyének értelme csakugyan a Krisztussali életközösségben való lovábbviletés: — egészen más ez mégis, mint a melyről Kálvin beszél. — Mert a vallástétel e g y ediil a halálra adott testről szól: Kálvin pedig ezenkívül beszél még a Krisztus megdicsöilett testének evéséről i s, és épen ennek evése fődolog ő nála ; mert épen ezen megdicsöilett, égben levő testének substantiájából vagy lényegéből nyer a hivő ember éltető erőt stb. Végre felhozza még a vallástétel szerzője, Bullinger, és Kálvin közt 1549-ben létre jött consensus Tigurinusnak 23~ik cikkét is: Quod autem carnis suae esu et sanguinis potione, quae hic figurantur, Christus animas nostras per fidem spiritus sui virlute pascit, id non perinde accipiendum, quasi aliqua fieret substantiae vei commixtio, vei transfusio, sed quoníam ex carne sem el in sac r i fi c i u m o b 1 a t a , et ex sangvine in e x p i ationem offuso vitám ha úriam u s. „Tehát az értünk halálra adott testből (nem a jelenleg élő idvezitö személyiségéből) nyerünk életet" — jegyzi meg az érdemes szerző, az általa fölebb előadottak igazolására. Ezek azon főérvek, melyeket Menyhárt úr(mintérintéin) leginkább az unió mystica ellen irányozva, — fölhozott értekezésében, bebizonyítandó, hogy a Kálvin értelme és a 2-ik helv. vallástétel közt lényeges különbség uralkodik. — Azon másodrendű és fontosságú pontokat, melyek p. o. Krisztusnak a sz. vacsorábani mikénti jelenlételére, — a Krisztus égben levő testéből alásugárzó erőre stb. stb. vonatkoznak: nem azért mellőztem, mintha figyelmemet kikerülték volna ; hanem mivel azokban egyelér-