Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-09 / 45. szám

szereknek, az örök tények pedig a vallásos társulatnak. Ezekben fejezhető kí röviden szerző theologiai álláspontja, a melyet ö többrendbeli igen érdekes fejtegetésekkel és példákkal világosit meg. Itt, t. i. a theologia, mint tudomány mezején követeli már szerző méltán és helyesen amaz egyéni jogoknak sérthetlen érvényét, melyekre nézve én, magában az egyháztársadalmi életben is, kissé féltékenyebb vagyok mint ő. Teljes igazsága van szerzőnek, midőn állitja, hogy „a vallástények felfogására nézve tanegyformaság valósággal soha nem létezett s nem is fog máshol létezni mint a papiron. Próbálták erőszakolni s a léleknek elibe szabni merre fújjon; de akkor fúvása nem hogy uditett volna, hanem olyan volt mint a számum, mely éget és öl". Előttem, ha szabad nyilatkoznom, szerző theologiai álláspontja mérsékeltnek és teljesen megnyugtatónak látszik ; ne feledjük, hogy van a tudományban, söt igen a theologiában is oly álláspont, mely semmi öröklő lényeket előlegesen el nem fogad; mely jogát és hatalmát nem csak a tények felfogásában, de magának a tények létalapjának feltétlen szabad vizsgálatában is gyakorolja. Es kicsoda az, a ki ezen jogot, nem mondom hogy keresztyén paptól vagy tanártól, hanem az emberi elmétől elvehesse? IV. Kálvinista c s a 1 h a t a 11 a n s a g. 19 — 22. Itt szerzőnk, ellenfelének theologiai álláspontját támadja meg, a mennyiben azt olyannak tartja, mely elbizakodottságában a vallási tényeknek csak azon egy felfogását tartja igaznak, mely szerint azok teljesen formulázva , mint a természeti renden kivül lévő kész csodák szálltak alá égből a földre stb. — Igen kényes és könnyen tévedésre, félreértésre vezethető dolog ellenfelünk álláspontjának meghatározása, a melyet azonban mégis meg kell tennünk szigorúan, határozottan, de mindenkor kellő igaz alapokon. Meglehet, hogy szerzőnk, jól fogta fel ellenfelének theologiai álláspontját, csakhogy ezt, annak müveiből részletesebben kellett volna kimutatnia. Azon egy pont, melyben F. ur, a vallásos igazságok felöli meggyőződést a szentlélek munkája gyümölcsének nevezi, s csak általában a mö egész tartalmára való hivatkozás, aligha elég alap a theologiai álláspont meghatározására. Egyébiránt, meglehet, hogy az én aggodalmam is felesleges, mert hiszen csak magok azon theologusi tekintélyek, melyekre F. ur helyesléssel hivatkozik, s viszont azok, melyek ellen kikél, eléggé kijelölik az ő theologiai álláspontját, a melyet ha szerzőnk netalán némi túlzással és ingerültséggel fogott fel: az, a viták folyamát gyakran megtörténő emberi dolog. — Azt megvallom, hogy ezen cikk cimében, a kalvinistaságot nem szerepeltettem volna. V. Materialismus és spiritualismus. 22 — 31. Ezen cikkben szerzőnk, ellenfelének azon tévedéseit mutatja ki, a melyekbe az, a materialismus és spiritualismus műszavak hibás használata és értelmezése által esett — F. ur, beszél theologiai materialismusról is, még pedig mint olyanról „mely a szellemet is kézzel tapinthatóvá akarja süriteni, s az Istenröli előterjesztéseket is a vastag érzékiség körébe viszi le" stb. Szerzőnk ezen fogalomban határozott ellenmondást, világos képtelenséget lát, mert a materialismus fogalma a theologiát, s a theologiáé viszont a materialismust egyenesen kizárja, s igy theologiai materialismusról szó sem lehet. Megróvja szerzőnk, ellenfelének a theologiai spiritualismusról közlött meghatározását is, mintha t. i. az „tagadná a testnek, az anyagnak létézését, mindent, mi az anyagi lét körébe tartozik, testességéböl s mi az események külvilágában lefolyt, történeti tárgylagosságából kivetkeztet" stb. stb. Ennek ellenében szerzőnk a spiritualismusnak s az azzal lényegében egy idealismusnak oly meghatározását közli, mely szerint „a legabsolutabb idealismus is nem azt állitja, hogy a test, az anyag nem létezik" stb. stb., s mely meghatározás szerént, a Filó uré merőben tarthatlanná válik. Hogy F. ur az emlegetett fogalmak meghatározásánál csakugyan tévedésbe esett, s hogy a történelem és tudományos közhasználat által megállapított, tehát mintegy positiv műszavakkal s azok értelmével önkényesen bánt : előttem is tul van minden kétségen. A tévedést azonban mégsem tartom oly nagynak mint szerzőnk. Előttem ugyanis ugy látszik, hogy F. ur, két egymással határozott ellentétben lévő theologiai irányt akart jellemezni, s ezeket, a magok lehető legnagyobb szélsőségeikben s képtelenségig menő túlzásaikban mutatta fel. Hogy azon két irány, a melyről F. ur szólani kivánt: a theologiában csakugyan létezett és létezik, az tul van a kétségen ; csak az a baj, hogy fel nem emlité, hogy azokat lehető legnagyobb túlzásaikban fogta fel, holott bizonyosan jól tudja, hogy mindegyiknek vannak számtalan fokozatai és módosulatai, s hogy azon egyetemes jellem, a mely az egész irányra reá illik, bizonnyal más, nem pedig az, melyet ö a maga meghatározásában lerajzol. Hogy F. ur theologiai materialismusról szól: azt valóban, csak szóbeli ártatlan tévedésnek tartom. Ha pl. szólott volna corporalismusról: mindjárt vége lett volna minden felreértésnek, s ez jobban is megfelelt volna a spiritualismusnak. Egyébiránt, az bárki előtt világos lehet, hogy F. ur a theologiai materialismuson azon irányt értette, melyet talán túlzó, képtelenségig menő supranaturalismusnak nevezhetnének mások. — Hogy F. ur a spiritualismus műszót használja: azt nem tartom méltónak azon, különben csekély megrovásra sem, melyben azt szerzőnk részesiti. Spirituálisoknak nevezték magokat nem csak a kalvin libertinjei, hanem már az egyház őskorában a gnosticusok különbféle pártjai, későbben a középszázadokban egy külön felekezet s a ferencrendi szerzet egyik szakadékálak tagjai. — Napjainkban pedig nem csak a franciák, hanem a különböző irányú német theologusok is, használják a spiritualismus műszót, mint az idealismussal egyérléküt. — Itt, az idézeteknek egész özönét lehetne kiontani; de ezt önként mellőzöm, elégnek tartván eredményként csak annyit kimondani hogy F. urat a spiritualismus műszó használata miatt kárhoztatni nem lehet, noha igen jó lett volna, ha ö is, mint több legújabb theologus, világosan felemiitette volna, hogy a spiritualismust az idealismussal synonimnak tartja. Ekkor, sok félreértés ki lett volna kerülve. -— Legjobban sajnálom, és pedig őszintén és mélyen sajnálom az egész vita folyamán