Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-11-09 / 45. szám
(OROSHÁZA, nov. 2) Az itteni ág. ev. hitv. egyház presbyleriumának f. é. oct. 22-kén tartott ülésében t. Györy Vilmos lelkész ur azon szándékát nyilvánította, mely szerint minden üres hetének egy estéjén a prot. egyház múltjából felolvasást tartand. A presbyterium ezen nyilatkozatot igen szívesen, nagy örömmel fogadta. Talán nem tűlságoskodás reményleni, hogy ezen felolvasások a vasárnapi iskolának, s általában efféléknek, űtegyengelöi lesznek. Bár ugy lenne Ugyanezen gyűlésben nt. Torkos Károly esperes lelkész ur indítványozta, hogy az imának és epistolának nálunk eddigélé szokásban volt élénéklése szüntettessék meg. Ellenmondás nélkül megtörtént. Oct. 29-kén még az a szerencse ért bennünket, hogy egyházunknak ez évben állított, tisztelendő II ar sanyi Sándor úrra bízott, iskolája megnyittatott. Emiitettesperes urnák ez alkalommal mondott beszédéből örömmel értettük meg, hogy egyházunk most még majd a másik faluvégre állitand egy uj iskolát. Nagyon ránk fér. Ma ültük meg a reformatio ünnepét, melyen t. Torkos István kecskeméti ev. lelkész ur szónokola nálunk a végett, hogy egyházunkat egyháza segélyezésére buzdítsa. Horváth János. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházunk két jeles tudósa egyszerre szerencséltette szerkesztőségünket a ,,Tájékozás" ismertetésével. Azt hiszem nem lesz érdektelen a közönségre nézve a két dolgozatot együtt olvasni, és a különböző szempontokból induló felfogásokat összevetni. — Részemről illőnek láttam egészen félrevonulni és valamint kiadtam volt Filó ur munkájának ismertetését annékül, hogy azt egy szerkesztői megjegyzéssel kisértem volna: ugy most válaszom ismertetőinek se legyen alkalmuk észrevenni , hogy a tájékozás irója és e lap szerkesztője egy és ugyan azon személy. Szerk. ,,Tájékozás a theologia mezején. Viszonzásul Filó Lajosnak „A feltámadás és spiritualismus, £ cimü müve mint a halottaiból feltámadt scholastica legújabb termékére. Irta Ballagi Mór. Pest 1892. Nyomatott Engel és Mandellónál. 8-adrét. IV-J-112. lap. Ára 80 kr. o. é." A tisztelt olvasó közönség bizonyosan emlékezni fog még azon vitára, mely e becses lapok mezején a feltámadás hitágozata felett támadt s illetőleg lefolyt volt. Nem célom tehát, de nincs is szükség reá, hogy ezen vita kezdetét, folyamát s ennek főbb mozzanatait itt én újból előadjam. Célom egyszerű könyvismertetés, melynek folyamán azonban, lehetetlen, hogy magamat némely kitűnőbb pontok feletti rövid vizsgálódástól s véleménynyilvánítástól egészen megtartóztassam. Igyekezzünk tehát a kezünk alatti mü tartalmát röviden, de lehető hűsséggel megösmerni és méltatni. I. Előzmények. 1—91. Itt szerzőnk müve írásának okát és alkalmát adja elő, mely nem egyéb, mint a Filó ur általi méltatlan gyanusittatás s minttgy kihivatás. Szerzőnk az ellene emelt vádat visszontasitja, a maga szerkesztői eljárását igazolja, s a kihívást elfogadja. Mindezek inkább egyéni, mint a közönséget közvetlenül érdeklő dolgok. Hogy feleljen-e valaki az ellene emelt irodalmi vádakra, avagy nem: az, az ő doiga; s hogy a magyar Prot. egyh. és iskolai lap szerkesztője felvegyen-e valami cikket lapjába: az ismét az ö dolga, s miután a lap egyenesen az ő vállalata, s miután ő azt soha sem egyik sem másik theologiai vagy egyházi párt közlönyének n*m nyilvánította, hanem tartotta és vezette ugy, mint a magyar protestáns egyház, vagyinkáhb protestantismus közlönyét : valóban aligha van j o g u n k öt mintegy számadásra vonni, s ellene oly szellemben emelni vádakat, mint azt F. ur cselekvő. A munkatársak és előfizetők egyszerű visszavonulása lehetne és szokott lenni a szerkesztők legtermészetesebb vádlója és itélöbirája. Meg kell jegyeznünk, hogy szerzőnk e cikk folyamán határozottan nyilvánítja, hogy müvében, F. ur müve elö- és utószavára, mint őt közvetlenül érdeklőre, lészen kiváló figyelemmel. II. Álláspontom az egyházban, 9 — 13. Itt szerzőnk azon viszonyt adja elö, a melyben ö, mint egyén, az egyházi társadalomhoz érzi magát. Hogy egyházi társadalomnak legyünk tagjai, mulhatlanul szükségesnek és boldogítónak tartja , mind tökélyesbülésünk , mind erkölcsi nyugalmunk érdekéből. Az egyházat ugyanazon léleknek kell eleveníteni, mely élt az ő fejében Jézusban ; ezen lélek pedig csak azon tagokat éltetheti , melyek a testtel szerves egybeköttetésben vannak. Csekélyebb jelentőségű hitcikkekre nézve is egyéni véleményét a közmeggyöződéssel szembe állítni soha sem akarja, s „nem akar bölcs lenni a maga értelme szerint". Tiszteli a confessiokat, de feltétlen örök érvényüeknek nem tekinti, s hiszi, hogy azok mellett fenmarad a tudomány szabadsága, mely azonban nem rombol, hanem utat készit a fejlődésre, s a döntés nem egyén hanem közsinat joga. Azt hiszem, hogy ezen állásponttal a legtartózkodóbb és legkegyesebb lelkek is meglehetnek elégedve.En ugyan, megvallom, hogy szerzőnk álláspontját néhol tulengedékenynek találom. Ha van társadalom, melyben a valódi, az örök egyéni jogok iránt, a lehető legnagyobb tisztelettel kell viseltetnünk, s a kényszerűségnek még csak árnyékát is távoztatnunk: a protestáns egyháznak valóban ilyennek kell lenni. III. Álláspontom a theologiai tudományban. 13 — 19. A theologiában szintúgy mint más tudományban, a tények képezik az ismeret valódi alapjait. Az elmélet tiszte aztán , a tények öszveköttetését megfejteni, kimutatni. Ha megfordítjuk a dolgot, ha nev. kész elmélettel fogunk vizsgálatainkhoz : akkor a dolgokat nem ugy látjuk a mint vannak, hanem a mint látni óhajtjuk. "A keresztyén theologiának is vannak tényei, öröklő positivitásai, mint pl. Isten, kijelentés, szentírás authentiája stb. stb. melyek nélkül keresztyén theologia nem is képzelhető. Különbséget kell tennünk a tények és azok tudományos felfogása közölt. A keresztyénség tényei örökkön örökké ugyanazok; de azoknak felfogása, a szabad fejlődés alá esvén, a tndomány mindenkori: alakulásai szerint változik. A különböző felfogás alapja a különböző theologiai rend-90*
