Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-11-02 / 44. szám
ilyen rövid idő alatt. Ezt bámulom, ezelőtt emelek kalapot s nem az előtt, bogy másfél év alatt Pitesten templomot épített, Ploesten templomhelyet vett. Ezt megtudta volna talán tenni más is, ugy de mit érne a nagy szép kőtemplom, hanem volnának benne élő kövek, melyek Istennek kedvesek? Ezt tartotta ö is fő célnak, szép vallásos lelkét igyekezett bele lehelni hiveibe , ö olyan alapra épit, melyen ha a pártfogás még egypár évig nem hiányzik, diadalmat a pokolkapui bizonnyal nem veendenek. A külsőségektől az ő puritán lelke irtózik s ezért mindenütt ugy szervezte az egyházakat, hogy azokban az öszhangzatos ének, áhítatos könyörgés és evangyelium szerinti prédikálás a legszebb ékességek, s bár eleinte sok nehézségre bukkant, ma már mind ezek elmultak vagy elmulandók. Isten tisztelet után nála találtam az ausztriai sztarosztát Gerczert, ki kezdetben nagy antagonistája volt, de ma őszintén elismeri érdemeit és ma épen olyan nagy tisztelője. Midőn örömemet fejeztem ki előtte a tapasztalt változás felett halvány arcát örömpir futotta át, erőlködve felült, kezet nyújtott, de ismét vissza hanyatlott. „Csak Isten egy kis eröt adjon, mondáhalkan, rögtön indulok [Magyar honba, bejárom rendre rendre az egyházakat, talán ha meglátják szenvedő alakomat, löbb hatásaleszm intleveleimn e k". S ez neki oly eltökélt akarata, inisz érint nincs oly ékes-szóló nyelv, mely e szándékáról képes volna lebeszélni. A jövő tavaszon iskolát és tanitó-lakot akar épiteni, a mire Ploesten valóban nagy szükség is van. Ezt süregettem én már 58-ban. A miseit) tureinl ijének, a magyar ref. egyháznak nagy kára van, s lesz abban, ha Ploesten iskola bérszobákban lesznek akkor, midőn a szép hely már meg van vásárolva, melyre ha épület nem jöhet kétszeres kamatot kell fizetni, az az a telekben kamat nélkül heverne a töke s az iskolát még is kell bérelnie. Benne erős a hit, hogy öt Isten és magyarhoni testvéreink e céljában előfogják segíteni s nekem nincs forróbb ohajlásom, minthogy az ö vallásos reménye Isten dicsőségére és embereinek üdvére valósuljon, hogy adjon Isten neki, a hü apostolnak erre eröt, egészséget és segedelmet. Én hónap reggel, bár fáradt vagyok, mert tegnap késő este értem Ploeströl haza, indulok Pitesre, hogy helyette ott is szolgáljak s az ott látandokrólmég onnan tudósítani fogom a t. szerk. urat. Tegnap délben midőn Ploeströl elindultam Czelder egy órára elhagyta volt ágyát, hogy könnyebb szívvel vehessünk egymástól bucsut. Adjon is az Isten boldogabb viszontlátást. — Bukurest, 1862. okt. 22-én. Koos Ferenc, ref. lelkész. A PESTI ÁGOSTAI PROTESTÁNS GYÜLEKEZET KEBLÉBEN ALAKULT ÉNEKEGYLET, ÉS ANNAK CÉLJA. Pár napra meglátogatván kedves hazám fővárosát s szivét — Pestet értem — alkalmam volt tettleg meggyőződnöm annak fejlődéséről mind anyagi, mind szellemi tekintetben. Oly sok nemes törekvés gyümölcsét látván, halhatatlan költőnk szavai nem egyszer jutottak eszembe : | — — ,,él nemzet e hazán !" Jelen soraimnak nem célja oly dolgokat megemlíteni, melyek már érdemök szerint méltányolvák, de igen is figyelmeztetni a közönséget egy nem régen keletkezett s még kellőleg nem ismert s pártolt intézetre. Tudva van, hogy a protestáns egyházakban isteni tisztelet alkalmával az egész gyülekezet zengi az énekeket egyhangúlag orgonakisérettel. Nagyobb gyülekezetekben az orgona hangja nem uralhatván eléggé a gyülekezet énekén, (söt ez kisebb gyülekezetekben is igy szokott lenni az orgonák gyengesége miatt) nem vezérelheti azt biztosan a dallamnak — bár többnyire nem igen tekervényes, de a zenében nem otthonos közönségnek még sem ellégé jártas — űtain. Ez utóbbi okból a gyülekezetnek csak legkisebb része képes az énekeket fejből zengeni. Ebez járul még azon körülmény (mely egyszersmind legfontosabb) hogy a sok leírás által magok a hanjegyek, melyekből az orgonász kíséretét játsza, nem hibátlanok, söl mint alkalmam volt látni,az ének dallama egészen el van általok gyakran ferdítve, az az: egészen más hangközök használtatnak mint eredetileg. Ezen itt felsorolt okoknál fogva nem csoda, hogy a protestáns egyházi énekek eredeti tisztaságokból mindinkább vesztettek, s tisztaságokkal szépségűk is csökkenvén, buzdító hatásuk a gyülekezetre nem lehetett olyan mint régente. Ezt belátván a pesti evang. gyülekezet több buzgó tagjai,ez év kezdetével egy énekegyletet alakítottak, mely a fentemiitett bajon aképen vélt segíteni,hogy tagjai a choruson tömegesen énekelvén az orgonával egyhangúlag az énekeket, igy a gyülekezetnek biztos vezetőiül szolgálnak. E végre az énekeket külön hetenkinli öszvejövetelek alkalmával voltak betanulandók. Nem levén azonban kellemes dolog (már ha a nemes céltól abstrahalnánk) egyhanguénekeket betanulni, azon gondolatra jöttek az egyletet képező férfiak, hogy 4 hangú férfikar számára kellene áttétetni az énekeket, hogy igy már a betanulás élvezetessé váljék, és a nyilvános éneklés alkalmával a hatás annál magasztosabb legyen. E végre kitűnő művészünket M o s o n y i Mih ál y-t kérték fel az illetők, ki mint minden nemes célra, ugy erre is^ önzéstelenül felajánlotta segédkezét, és e végre már 25 — 30 éneket át is dolgozott 4 hangú férfi kar számára orgona kísérettel elö- és utójátékokkal. A dallamokat eredeti tisztaságukban Bach Sebestyén ide vonatkozó müveiből vette ki s a harmóniát maga teremté. Hogy kitűnően oldotta meg feladatát arról neve kezeskedik. Pesten létemkor átnéztem a már eddig kész énekeket s mindegyiket mind meg annyi mestermünek találtam. Az egylet tagjai részint adakozók (évenként 4 frt. a. értékben), részint működök. Ez utóbbiak hetenként kétszer betanulás végett összejönnek s tartoznak ünnep- és vasárnapokon a templomban énekelni. Az éneklésben járatlan tagok, abban kellő kiképezést s utasítást is nyernek. Ulol-