Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-02 / 44. szám

só időben a tanuló ifjúság- is résztvesz a ehorusbani éneklésben, és ezek számára is hetenkint két énéktani óra tartatik az egylet által. — Az ifjú egylet már is szép előmeneteleket tett, s ha majd kellőleg növekedett s fejlődött, az óhajtott siker nem fog ki maradhatni, mi nem csak vallási, de egyszersmind művészeti szempontból is kívánatos, mert igy a közönség részvéte a zene iránt ezáltal is csak növekedhetik. S most befejezem e sorokat, melyek célja tökéletesen el lenne érve, ha a közönség figyelmét ez üdvös egyletre vezérelnék s igy pártfogását iránta növelnék. Vajha nem csak Pesten, de más városokban is keletkeznének hasonló egyletek ! Tehát csak bátran előre a kitűzött szent cél elérésében ! ez végszavunk a fiatal egylet buzgó tagjaihoz és pártfogóihoz. Belicay Gyula. Nt. Szerkesztőség! A tályai ágostai hitvallású evangyeliomi egyház keletkezése óta a csekély számú hivek nagyszerű áldozatkészsége, és a vidéki jóltevök nagylelkűsége által képes volt magát fentartani. — Utolsó évtizedekben a társadalmi viszonyok változtával, különösen a hegyaljának alásülyedése következtében a felső vidékekből városunkban évenkint történt letelepítések utolsó években teljesen megszűntek ; s igy a hívek száma nem szaporodik, hanem évről évre fogy. — A felvidéki népvándorlásnak a hegyalja volt a letelepedésnek első állomása ; itten ipar, és borkereskedés által lassankint anyagilag emelkedvén, gyermekeit a közellévő intézetekben szellemileg kimiveltették, s ezek nagyobb anyagi és szellemi tehetségekkel felruházva lévén, tágasabb hatáskört az alvidéken kerestek. Ez volt oka, hogy a hegyaljai protestánsok száma hosszú évek során át majd nem változatlan maradt, és ez leginkább oka, hogy az utolsó évtizedekben, az első állomásra a felvidékről igen gyéren szivárogván, az első állomásról pedig folytonosan a kivándorlás az alvidékre tartván, a hegyalján a protestánsok száma oly feltűnően csökkent. — Igen nagy áldozatba kerül ennek következtében a híveknek az egyhá" zak fentartása, mert a kiadások a helyett hogy apadnának, folyvást szaporodván, a teher egyedül a csökkent számú hívekre nehezedik. Örömmel kell azonban jelentenem, hogy a buzgóság, a lelkesedés, az áldozatkészség mind két felekezeten lévő híveknél rendkívüli és példánykép lehet azt bemutatni az egész hazának.— A református atyafiak porrá égett egyházépülcteit, templomot, tornyot, paplakot, isko. Iákat eddig nem ismert diszben előállították, 15 mázsás uj harangot öntettek, szóval minden phönixként hamvaiból kiemelkedett. A lelkész liszt. Anti János a hivek, de külünösen a föcurator tek. ifj. Szabó Sámuel ur versenyezve az egyházi épületek építésénél, saját leégett házaik felépítését hátra tevén, mindent elkövettek, hogy minél elébb tö* keletcsen rendbe jöjjön minden. —Az'evang.hivek leginkább kézművesekből állanak, és ámbár vagyon i tekintetben őket más városi polgárokkal összehasonlítani nem lehet; de egyházok iránti szeretetben és áldozat-készségben velők kevesen versenyezhetnek hazánkban. Nincsen husz család, mely fedezi leginkább az egyháznak szükségeit, és mégis a rendes egyházi adón kivül az egyház jövendőbeli biztosítására szép öszvegeket ajánlanak tökének, ugy Mauks Mihály ur valahányszor az egyház szorult állapotban volt, jó példával előre ment és figyelemre méltó öszvegeket ajándékozott, azon módon cselekedtek többen is, mint J a ncsó Mihály, Jancsó György, megboldogult M ajorosné és Dorosnyákné, Poros nyák Károly, Suták Mihály orvos, Glacz János, Kresz János, Michna Mátyás, Bodnár András, Kövér Pániéi, Szilvásy János és különbség nélkül többen; de különösen ki kell emelnem még H u r t a Mátyás és nejét Rosnyai Borbálát; e buzgó házaspár nem régen 160 pftot ajándékozott az egyháznak, szorgalmas takarékos emberek, igyekezetök által vagyonos állapotba jutottak; legszebb, legdicséretesebb azonban az, hogy az isten dicsőségére, az egyház felvirágoztatására és fenmaradására keresmények egy részét szívesen áldozzák, azért az Istennek áldása nyugszik rajtok, és méltók arra, hogy nevük az egész hazának a többi felemiitett hívekkel együtt bemutatassék. — Egyik leglelkesebb tagja az egyháznak a mostani föcurator F i e d 1 e r János, minden tehetségét az egyház javára fordítja, buzgó és áldozat-készséggel biró tag a második curator W e b e r S ámuel is; de kevés kivétellel mindnyájan semmi áldozattól nem riadnak vissza, ha az egyház javára kell cselekedni.— Okolicsányi Luiz, Bárczay Albertnö ö nagysága, elődei alapitói voltak ennek az egyháznak és azon protestáns magasztos szellem lengi át kebelét is ; minden lépten nyomon , midőn áldozni kell , ö inegyen jó példával előre. S z i r m a y család tagjai hasonló országszerte ismert áldozat-készséggel járulnak az egyház fentartásához legnagyobb készséggel. — Öröm dagasztja minden igaz protestáns és hazafinak keblét, midőn a mostani önzésteljes anyagi világban , ily lelkes áldozatkészséggel biró protestáns egyénekkel találkozik, és azért a tisztelt szerkesztőséget felkérem, legyen szíves az egyházi és iskolai lapban ezen közleményemet egész kiterjedésben közleni,mert egy részről akarom ezúton nyilvános hálámat az egyház nevében az egész haza szine előtt kifejezni, más részről óhajtóm azokat másoknak felállítani példányképül, hogy mások szép példájukat követve, hasonló lelkesedéssel áldozzanak az egyház javára. Kelt Tályán, oct. 27. 1862. S ó h a 1 m y J á n o s. m. k. a tályai ág. hit. evang. egyház felügyelője. *S3W*