Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-02 / 44. szám

A pályázóknak különösen szabad, mulattató alak ajánltatik. Végre a materialismus feletti pályakérdés újból és szinte 1863. dec. 15-éig való megfejtés végett tűzetik ki következő módon: ,,Rövid története a materialismusnak egészen a mi időnkig, vizsgálása azon okoknak, honnan magyarázható ama tünemény, hogy a materialismus napjainkban annyira elterjedt? s azon eszközök kimutatása, mely által az le lenne győzhető. A társulat következő két pályakérdést tűz ki 1864-ik évi mart. 15-ig való megfejtés végett, jelesen kívántatik: I. „Az apostolok cselekedetei Pál apostolróli tudósításainak történelmi becséről való kutatás, tekintettel az ellene felhozott nehézségekre." Ií. „Miután napjainkban a rabszolgaság a sz. irásra hivatkozással védelmeztetik; a társulat kivánja: Itészeti magyarázatát és helyes alkalmazását azon bibliai helyeknek, melyek a tárgyat illetik, valamint szigorú vizsgálódást a felett, mikép kell tekinteni a keresztyénség elvei és szelleme szerint a rabszolgaságot ?" E pályakérdésnek tudományosan alapos megfejtése végett különösen szükséges lesz azon iratokat segítségül venni, melyek ujabb időkben Amerikában is e tárgyról meg. jelentek. Minden fennemlitett pályakérdések megfejtéseért 400 forintnyi felemelt tiszteletdíj tűzetik ki, mi mellett a szerzőknek tetszésére hagyatik a dijjat kész pénzben egészben vagy részletenkint felvenni. Folyó évi dec. 15-ig e kérdések: „A messiási eszméről," és „az üdvözítő jellemrajza" néznek megfejtés elébe ; 1863. sept. 1-jéig „az Isten immanentiajáról való eszme/' és ,;az evangeliomokbani kevésbé világos hagyományokról." Folyó év september 1-jejeig két értekezés jött, ezen tárgyat illetőleg: „Az evangyclium isteni eredetének hite összeköttetésben a történelem itészeti tudományos eredményeivel egy alnémet — jeligéje: „Das Evangélium ist eine Kraft Gottes" stb. egy felnémet — jeligéje: „Havza doxl/ió.Zere" stb. A pályázni akaró irók figyelmeztetnek, hogy értekezésük alá nevöket ne irják, hanem valamely tetszés szerinti devis-t Írjanak. Egy külön , nevet és lakhelyet tartalmazó jegyen szintén ugyan azon devis álljon feliratul. Az értekezéseknek holland, francia, latin vagy német nyelven kell szerkesztetniük, ellenkező esetben félre fognak tétetni. Ezen kivül az Íróknak ujjolag emlékezetébe hozatik, hogy szorosan a tárgyhoz szóló kidolgozásra nagy suly van fektetve ; továbbá sürgetöleg ajánltatik olvasható irás, olvashatatlan irás visszautasittatván; az értekezések legyenek a társulat előtt ismeretlen kéz által irva, s a társulat igazgató tagja és titkárához Prof. Dr. W. A. van Hengclhez Lcidenbe bérmentve küldessenek be. Ezen felül óvásképen ujjolag felemlittetik, miszerint a tarsulat elöljáróságának engedelme nélkül nem szabad a megkoszorúzott értekezést kiadni sem egyszerre, sem más valamely möben. A társulat fenntartja magának a jogot, hogy e bejött értekezéseket közhaszonra használhassa és azokat, ha dijjat nem nyertek is, részenkint közzé tehesse a szerzőtől választott devis puszta hozzátételével, akár pedig a névnek megnevezésével, ha a szerzők a végett megkerestetve, azt közzé tenni akarják. Végre emlékezetbe hozatik, hogy a szerzők a beküldött munkákat vissza nem kapják, hanem az igazgatók annak egy másolatáról gondoskodandnak, ha az a cimnek meghatározása s költségtérítés mellett kívántatik. TÁRCA. MISSIOI LEVÉL. Nt. Szerkesztő ur! Mult héten a következő megdöbbentő távirati sürgönyt vettem Ploeströl : „Barátom Koos 1 Veszélyes beteg vagyok, jöjj rögtön, hogy holnap itt urvacsorát oszthass." Czelder. Nem kisértem meg leirni nyugtalanságomat, mely engem az uton egész Ploestig kínzott. Tudtam, hogy Cz. barátom a nyáron öt hétig tiphusban feküdt, s hogy derék orvosa Alstáter is kétkedett felgyógyulásán, tudtam hogy Moldavába félbetegen indult volt, attól féltem, hogy recedivált, s igy élete menthetetlenül veszve lesz. Egy magam béreltem ki egy kocsit, s hajtattam ugy a mint csak a lovak futni képesek voltak. Félve tettem az ajtó zárjára kezemet, mert szinte hittem, hogy életbe sem találom barátunkat... Hálaistennek, hogy csalódtam. Ott feküdt a lélekben még mindig megtörhetetlen első magyar ref. missionarius egyszerű ágyában halványan, testben megtörten, s midőn felpillantott, szemei megleltek könynyel, s csak annyit mondott a fájdalom kínos hangján: „lásd mivé lettem!" Én vigasztalni akartam, de szavak helyett csak könyeimmel feleltem. Ezen kínzó jelenetet második orvosa Németi ur belépte szakitá félbe, ki észrevevé, hogy barátomat, testvéremet siratom, rögtön kiszólított a szobából és becsületével biztatott, hogy a veszély már elmúlt annyira, hogy pár napok alatt az ágyból már fel is kelhet. Vasárnap a hivek az iskolába istentiszteletre felgyűlvén énekelni kezdettek, imádkoztunk, én prédikáltam és urvacsorát osztottam. Lelkem az éneklés alatt egészen visszanyerte szokott derültségét, mert oly szép öszhangzatos éneklést, megvallom, nem vártam. Meglepő volt különösen a mint az egész gyülekezet, mert az iskola zsúfolva volt, örege, apraja, férfia és asszonya felállva „Jövel sz. lélek úristent" elénekelé, ez ének soha ily nagy hatással nem volt reám. T. Czelder szép lelkét hallám zengedezni ez ájtatos ajkokon , az sugárzik ezeknek vallástól átszellemült arcaikon s én ki legjobban tudhatom, hogy minő volt ezelőtt s minő már ma az egyházias élett Ploesten, leginkább tudom bámulni azt a feláldozó apostoli szivet, azt a csüggedni nem tudó szép lelket a mely képes lön ily szellemi újjászületést előidézni