Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-11-02 / 44. szám
hogy általában a gyakorlatban használható legyen. Az értekezés szerző rendelkezésére áll, ha szerzőségének bebibizonyitásával a végett a titkárhoz akar fordulni. Ezekután átmentek az igazgatók két értekezés megbirálására, kővetkező pályakérdés felett: „A materialismus rövid története egész korunkig; vizsgálása azon okoknak , honnan magyarázható ama tünemény, hogy a materialismus napjainkban annyira elterjedt; és az eszközök kimutatása, melyek által az le volna küzdhető." Az okok kutatása mellett kivánja a társulat, hogy a figyelem különösen a természettudományok, elméleti bölcselet és theologia egyoldalú tanulmányaira fordittassék. Ezen értekezések egyike német volt, jeligéje : „Natura non nisi parendo vincitur.u Az igazgatók a szerzőben mély bölcsészeti képzettségű férfiút véltek felismerhetni, de a kitűzött tiszteletdíjban nem részesíthették, miután a kérdésnek nem minden részei voltak a megkívánt módon megfejtre. A másik értekezésnek, — mely alnémet nyelven volt írva, jeligéje: „Ih laat myne orienden de vvereld nuar toewal bouwen" stb. — megkoszorúzására nézve még több kétsége volt az igazgatóknak, mert az a materialismus rövid térténete helyett, meglehetős terjedelemben a philosophiáét tartalmazza, és ép ezen okból a materialismus folyamát a különféle időkben nem fejti ki szabályosan , néhány tiszta nézetet sok helytelen képzelésekkel és eszmékkel vegyit , és gyakran helytelen szóválasztásánál fogva, egészen mást mond, mint a mit világosan észrevehetöleg akart. Erre az igazgatók öt értekezés bírálatára jutottak, e kérdés felöl: ,,Miután az utóbbi időkben az urnák a sírból való feltámadásának valódisága felett kétségek támadtak , és ezek, némelyek nézete szerint a keresztyénség hitének és reményeinek egyáltalában nem ártanak, mások nézete szerint azonban a keresztyén vallás alapját ássák alá; kérdi a társulat." i „Valljon az uj szövetség bizonysága szerint a Krisztus sírból való feltámadásának valódisága elfogadandó e? Mennyi nyomatékkal bírt a feltámadásnak e hite az apostolokra, és az első keresztyén egyház megállapítására nézve ? Mily súlyt lehet vallásos-dogmaticus szempontból a keresztyén vallás lényegéhez képest, azon ténynek, mint történetinek, elismerésére fektetni?" Legelőbb ítéletet mondtak három német értekezés felett; az egyik, melynek jeligéje: „Kristus ist auferstanden von den Todten," egyszerűen félretétetett, mert egészen felületes s hiányokkal teljes mü volt. A másiknak, melynek jeligéje: „ut Chrislus resurgendo victor mortis emersit," noha nagyobb értéket tulajdonítottak, mégis azt ítélték felöle, hogy a szerző a kérdés velejét helytelenül fogta fel, s az által müve a kérdésnek csak igen csekély részét oldotta meg; továbbá, hogy a mü elhamarkodva szerkesztetvén, gyakran önmagával jő ellenmondásba, és tele van szüksügtelen kitérésekkel. A harmadikat, melynek jeligéje: „Da hilft nun weiter kein Bemühen"sok tekintetbenigen jeles munkának vették, de mind a mellett még sok fontos kétség támadt a felett, hogy megkoszoruztassék. Ha a szerzőnek tetszenék a kétségeket megtudni, kívánatra a legfőbbek vele közöltetni fognak, ha nevének elhallgatása s szerzőségének bebizonyítása mellett a társulat titkárához fordul. Még két alnémet értekezés volt megbírálandó ugyanezen tárgy felett, hanem az egyikben, melynek jeligéje: „Qui bene distinguit, bene docet" a zsidóknak rabbinisticus-thalmudi irásinagyarázata volt az uj szövetségre alkalmaztatva, és pedig oly elavult fejtegetésekkel, miszerint nem lehet hinni, hogy a szerző a dolgot komolyan akarta volna venni. A másikban, melynek jeligéje: Wy vermogen niets tegen de waartied" stb., noha oly elavultságok nem találtattak, de mégsem tartalmazta az annyira fontos kérdésnek tudományos megfejtését. Ugy látszik a bírálóknak, hogy a szerző egy műnek illő rendezésére nem termett, hogy az ujabb theologiának Isten fogalmát és világnézetét hiányosan ismerte fel, a bibliai itészetre és az e tárgyra vonatkozó uj irodalom ismeretére nézve nem áll a képzettség fokán. Azért nem lehet csodálni, hogy müvében önápolta nézetek iránti előszeretetet, egy csomó bebizonyitatlan föltevést és sok világos balfogást véltek feltalálhatni. Miután ezen 5 értekezésnek, az ur feltámadásának valódisága felöl, megbirálása véghezment, elhatározá a gyűlés , hogy tekintettel a PiusJ. J. tanár által e tárgyban mult évben kiadott munkára, melyből ö egy példányt szíves volt a társulat számára beküldeni; ezen tanárt a társulat levelező tagjává nevezi ki, se kinevezést ezideí értesitvényében közzé teendi. Újból kitüzetik a társulat által 1863. sept. 1-jéig való megfejtés végett következő pályakérdés: „Mily okok vonhatók el az emberi természet szemléletéből személyes halhatatlanságunk felöli hitre nézve, és mily becset kell tulajdonítani különösen a keresztyénségnek ezen hitre vonatkozólag?" Ugyancsak újból 1863. dec. 15-ig való megfejtés végett kitüzetik a következő két pályakérdés : I. Mivel az utóbbi időkben az urnák sírból való feltámadásának valódisága felett kétségek támadtak, melyek némelyek nézetei szerint a keresztyének hitére és reményeire nézve egyáltalában nem veszélyesek, mások nézete szerint azonban a keresztyén vallás alapját ássák alá; kérdi a társulat: ,,Váljon az újszövetség tanúsága szerint az ur sirból való feltámadásának valódisága elfogadandó e ? Mily nyomatékkal bírt e hit az apostolokra és az első keresztyén egyház megállapítására nézve ? Mily súlyt lehet vallásosdogmaticai szempontból, a keresztyén vallás szelleméhez képest, azon ténynek, mint történetinek, elismerésére fektetni mai nap ? II, „Egy vallásos olvasó könyv, mellyben az úgynevezett modern theologia a valóságnak megfelelőleg felmutattatik, s annak a keresztyén hitre vafó befolyása kimutattatik s megítéltetik."
