Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-02 / 44. szám

gát:,,nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek igéjével is"; — ugyanazért fent emiitett tanítójuk jobb egyházba menetele után, a városnak most meg egy másik szélén — az úgynevezett Sánc utcában — olcsó levén ott a hely, egy kis épületet, mely iskolának és imaháznak szolgált, épitetvén, Bagameri nevű preoranst hoztak, hogy mind maguk is a lelkiekben épületet vehessenek, mind pedig gyermekeiket az idegen elemek közt saját vallásuknak s nemzetüknek megőrizve, jó erkölcsű becsületes polgárokká képezhessék. — Azonban alig folyt le egy évtized, már is az évenként ide vándorlott ref. családok a kis gyülekezetet oly szép számra emelék , hogy a rendes lelkész és templom hiányát naponként jobban-jobban kezdék érezni. — Okozta pedig ez egyház híveinek gyors szaporodását leginkább Pauz József, Újvidék városbirájának , I-sö Ferenc cs. ö felségéhez benyújtott azon kérvényére kapott engedélye, miszerint a magyarok közül mindazok, kik e városba kívánkoznak, szabadon költözhessenek be, különösen szerette pedig, ha magyar reformátusok minél nagyobb számmal jöttek be, mert a reformátusokat, mint nyilt szivü, becsületes jellemű, a törvényt és Istent egyiránt tisztelő, jó erkölcsű magyar embereket, ugy ismerte. Ekképen szép számra szaporodván csak hamar itt a ref. gyülekezel, — noha a hivek által évenként fizetni szokott csekély jövedelemnél egyéb semmi legkisebb alap, vagy jövedelmi forrás még csak kilátásban sem volt,— mindazáltal a városnak most egy kissé beljebb eső helyén — ott, hol az egyszerű parochialis ház jelenleg is áll, minden erejöket összeszedve önfilléreikből egy kis templomocskát és parochialis házat készítetvén, rendes lelkészt kértek, és 1-ső rendes lelkészüknek 1808-ban t. Csikós József urat megnyerték, kinek 6 évi ilt léte után tiszt. Szappanos László ur lett e ref. egyháznak lelkésze. — 0 fájdalmas szívvel látta már akkor azt, hogy ezen egyháznak, az ország különböző helyeiről bevándorlolt hivei, csak nem egyedül napszámos szegény emberekből állván, jövője csak is ugy lehet, ha számára az újvidéki sz. kir. várostól egy kis jövedelmező birtokocskát biztosithatni. — Ugyanazért I-sö Ferenc cs. ö felségéhez 1817-ben az emiitett célból az egyház nevében egy alázatos kérvényt nyújtott be, — de bár erre ö felsége kegyelmesen meghagyni méltóztatott Újvidék városának már akkor, hogy e ref. egyháznak részére földbirtokot adjon ; mindazonáltal e szegény egyház azt sem akkor, sem azóta megnyerni szerencsés nem lehehetett, — ámbár ezt tiszt. Sebestyén Pál ur, elődének más egyházba menetele után, mint az egyház 3 ik lelkésze, szorgalmazni el nem mulasztá. — Tiszt. Sebestyén Pál ur, — azon időből még élő öregek előadása szerint — egy igazi Nehemiásként buzgólkodott ugyan e szegény egyházban; de 3 év múlva öt is jobb szerencse érvén, semmi biztos és jobb jövőt számára szinte nem eszközölhetett. Ezután következő lelkészei voltak : t. T a n d a M ihály, Sebők János, D á n i G á b o r, ki a 48-diki zavar következtében, c várost elpusztított tűz által elégett, s hamuvá lett egyházat elhagyni kénytelenittetvén, midőn a szétszaladt hitek siralmas bujdosásukból a vész elvonulása után visszaszállingóztak, az urházát s a lelkipásztort többé nem találván , a szomszéd helységbe Pirosra jártak át pár hónapig a sz. ige vigasztaló s szivnyugtató szózatát, a mire nekik a szegény zaklatott, s mindenüket vesztett vérző szivü embereknek oly nagy szükségük volt, hallgatni, s a mindenható további kegyelmeért, oltalmáért imádkozni, megemlékezve az irás ama szavairól: „szenved-e valaki ti közöttetek, imádkozzék. Azonban szivén viselve az akkori volt pirosi lelkész tiszt. Biczó Ferenc ure nép szomorú sorsát, vigasztaló s lelkesítő szavaival gyakran megjelent köztük, őket rendbe hozta, összeírta, kitartásra buzdította, Sándor István jó módú reformátust, kinek javait a pusztító vész megkímélte, áldozatra szorgalmazta, s miután megnyerte , ő maga is jó példával menvén elő, az egyháznak, hol egyik hol másik buzgó tagjával a híveket öntüzhelyeiknél megkereste, s megmaradt utolsó filléreiket összeszedve, hogy legfőbb szükségükön mielőbb segítve legyen, egy kis imaházat készítettek, s ez szolgál mind e mai napig is isteni tiszteletünk helyéül. Az ekként ismét megalakult egyháznak lelkésze előbb t. P a c z o 1 a i J ó z s e f, azután F o d o r István lett. Az 1860-ik évtől kezdve pedig lelkésze alól irótt, ki erőtlenségemet érezve, miután — ugy szólva — lelkemben átéreztem az egyháznak nemzetemre és sz. vallásomra kiható fontos helyzetét, erőért könyörgök a mindenhatóhoz, hogy buzgó igyekezetemet szent kegyelmével segítse, hogy híven fáradozhassak ennek a szegény, de nagy jövőjű egyháznak jobb léteért. Jelen helyzetét a mi illeti: ámbár a legközelebb mult evekben mind a főtiszt, egyházkerület, mind nt. egyház megyénk elhagyatott ügyünket inkább felkarolta s szivére vette; és ámbár az újvidéki sz. kir. tek. városhatósághoz e f. év folytán templomhely és egyéb segélyért beadott kérvényünkre nyert nemes ajánlat, egyházunk jobb módú tagjainak legközelebb telt példás áldozata, egyház megyénk egyes gyülekezeteiben a buzgó hívektől — kiküldött kéregetöink által gyűlt segedelmezés, — s külünösen egyházmegyénk mélyen tisztelt gondnokának ifjú gróf Ráday László ö méltóságának, kinek jövőbe néző szép lelke oly hamar átértette itteni nagy fontosságát e ref. egyháznak (s több lelkeseknek is) szép Ígéretei, buzdító szavai, mind megannyi előnyös s kedvező körülmények, szebb kilátást, biztosb reményeket nyitnak is elöltünk a jövői e nézve az eddigieknél: — még is ha elmonjuk, hogy nekünk azon egyszerű parochialis-házon s az abban egypár szobából átalakított kis imaházon kivül —mely forradalom utá« rögtönöztetett, — minden egyéb vagyonunkat 3 — 4 ezer o. é. frlnál többre nem tehetni, — s a hívektől év enként fizetni szokott csekély párzsámon kivül — a szó teljes értelmében — jövödelmünk semmiből sincs, ha elmondjuk, hogy egyházunk tagjai alig 2—3 — család kivételével vagyontalan napszámos emberek,—kik legbuzgóbb szándékunk mellett is 4 ezer o. é. frtnál. többet — a templom építésre — ezt is csak 4 cai lefizetés mellett — alá nem írhattak, — ha mind